2016. augusztus 7., vasárnap

Mocsár és időzítés

Forrás: Women you should know
A sajtóetika mocsara nem új jelenség. Valószínűleg azóta létezik egy posványos terület, amióta a sajtó. Elvégre gyarló, és olykor korrupt emberek csinálják. A határvonalat talán az jelenti, amikor egy ország „hivatalos” sajtójába kezdenek feléledni a lápi lidércek. Ahogy az MTVA-ban legutóbb az úszóversenyek esetében.

Történt ugyanis, hogy volt egy szíriai leány, aki úszva menekült. Ezt nagyon könnyen tudomásul veszi az, aki a napi söradagján kívül igen kevés folyadékkal találkozott. A bőre pedig legfeljebb akkor lesz nedves, amikor zuhanyozik. Azokkal, akik szerint a menekültek mit keresnek távol az országuktól, és szégyen, amiért nem erőszakoltatják meg magukat, nem foglalkoznék. Velük foglalkozzon, nekik írjon a báyerzsóti. Egy szinten vannak. A mocsár legalján. Szóval, volt ez a leány, aki azt kétségtelenül bebizonyította, hogy tud, képes, és hajlandó sokat úszni. Szíriában is edzett, versenyzett, tehát ez nem újdonság. Az is érthető, ha folytatta a sportot, és Berlinben próbált tovább edzeni, készülni a Nagy Versenyre, a riói Olimpiára. Az, hogy Németországba hazánkon keresztül érkezhetett, az inkább földrajzi kérdés. Az, hogy hazánkat nem a menekültekkel érkező fiatalok felkarolásáról ismeri ma a világ, hanem a schmidtmáriákról és báyerzsótikról, illetve az ezeknek terepet adó hatalomról, az politikai kérdés.

Ahogy valószínűleg politikai kérdés az is, ha egy szíriai leányzó valahogy kimarad az olimpiai közvetítésből. Mert Yusra Mardini valahogy kimaradt. S nem azért, mert nem jutott ki az Olimpiára. Az mára gyakorlatilag közismert, hogy a hazátlanná vált, menekült sportolók önálló csapatban szerepelve, ott vannak Rióban. Ami egy kicsit visszahoz talán a rég porladó báró által is képviselt olimpiai szellemből. A szír úszónőről még csak azt sem mondhatnánk, hogy eredménytelenül szerepelt a futamában. Tekintve, hogy megnyerte azt az előfutamot, amelyben úszott. Amiért nem került említésre az egy kutya közönséges riporteri „kitakarás” volt. Ifj. Knézy Jenő úgy gondolta: nem érdemes a közvetítésben arra, hogy megemlítsék a nevét. Talán azért, mert ebben az esetben azt is meg kellett volna említeni, hogy a 18 éves Yusra Mardini melyik csapat tagjaként úszott.

Márpedig ez igen komoly tehertétel lehetett volna. Elvégre a magyar kormány hivatalos propagandája az, hogy a menekültek egyrészt nem menekültek, másrészt mind életerős, terrorista férfiak, akik minden üres percüket tömeggyilkosságok előkészítésével töltik. S akkor jön egy 18 éves szír leány, és egy csapásra szétússza ezt a gondosan felépített gyűlöletpiramist? Ráadásul még csak nem is focista? Abcúg! Gondolhatta ifj. Knézy Jenő. Holott a sajtó etikája inkább áll azon a talajon, hogy a „tény szent, a vélemény szabad”. A riporternek tehát véleményalkotási szabadsága van, de tényelhallgatási joga nincs. Ifj. Knézy véleménye, pláne ezek után megalkotott véleménye, a menekültkérdésben nem érdekel. Az sem, hogy neki személy szerint szimpatikus-e Yusra Mardini, vagy sem. Amikor azonban egy vélt, de inkább valós politikai elvárásnak megfelelve tényt hallgat el, akkor valójában a sajtóból írta, beszélte ki magát. Mert alapnormát sértett meg, amikor az etikai mocsárba lépett.

S ez akkor is igaz, ha tudjuk: nem az első a hivatalos magyar sajtó történetében. Már a diáktüntetések kapcsán világossá vált, hogy az MTVA egyes munkatársai simán el vannak a kéngőzös szörcsögésben. De a sajtóetika a menekültek kérdésében is többször bicsaklott meg. Ahogy talán a sors pikantériája, hogy egy különben nevet szerzett újságíró pont a hazai úszósport, az ott lelepleződött erőszakok kapcsán süllyedt el a koszos habokban. Valószínűleg azért, mert a kényes pillanatok, a politikailag is pozícionált, a hatalom által orientált pillanatok azok, amik igazán számítanak. A bólogatáshoz jobbára csak izom kell. A nyaláshoz is, mert a nyelv is egy izom. Az egyenesen maradáshoz azonban csont, szándék, és gerinc. Mely utóbbi tekintetében ifj. Knézy Jenőnél igen komoly leltárhiányt lehetett megállapítani. Amellyel két dolgot ért el. Az egyik szinte teljesen személyes. Mert ezzel a dobással kétségtelenül végképp kilépett id. Knézy Jenő árnyékából. Kétségtelenné téve a kettejük közti különbséget. Valamint egy kommunikációs eredményt is elért. Azt, hogy az internet lényegesen többet foglalkozik ma a menekült sportolókkal, mint akár csak két napja is.

Akik valószínűleg meg is érdemlik, hogy eredményeiknek kicsit hangosabban tapsoljanak, mint milliárdok benyelésével teljesített métereknek. Az, hogy Bakondi pont ezt a pillanatot gondolta alkalmasnak a nagy migráncsozásra? Ez van. Meg az, hogy pont ebben a helyzetben gondolt azon polemizálni, hogy a migránsok mögött az Iszlám Állam van szervezőként. Főleg az olimpikonok mögött, mondhatnánk. De hát Bakondit valószínűleg eddig sem a helyzetértékelési zsenije miatt szereti a hatalom. Az, hogy Bakondi György mondandójának ideje alig tér el ifj. Knézy kussolásától? Nyilván puszta véletlen.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook