2016. augusztus 26., péntek

Orbántól kerítve, Orbánnak hágj magyar

Orbánnak, kérem, komplexusa van. Biztos több is, de úgy tűnik búvópatakként tört ki a felszínre az egyik. Az egyik napon még az a baja, hogy baj van a magyar férfiakkal. Ami felett még napirendre térhetünk. De most itt a következő kitétel. Ami alapján demográfiai megoldásokat sürget a munkaerőhiány megszüntetésére.

Na, jó! Ez így némileg persze csúsztatásnak tűnhet. De azért emlékezhetünk, hogy Orbán hány, de hány alkalommal élt olyan szófordulatokkal, ami a férfiasság valamilyen hangsúlyozását jelentette. Így a riói értékelésben felbukkanó szólam már-már önvallomással is felérhet. Fenntartva, hogy szép férfias gondolatai vannak, de azért „valami baj van velünk, magyar férfiakkal”. Mert „válámi van, válámi mindig van”. Legfeljebb, mint tudjuk: nem az igazi. Olykor a nap zöld, olykor a kesztyű ujjatlan. Olykor a demográfiai adatok nem stimmelnek. Amelyekkel kapcsolatban Orbántól már halottunk olyat is, hogy a gyermekeknek az ő miniszterelnöksége miatt volt kedve nagyobb számban megszületni. Csak úgy! Mintegy parancsszóra. Amelytől a narancs is érhet. Akkor is, ha kicsi, sárga és savanyú. Annyira, hogy a száj összehúzódását, esetleg heves rángatódzását okozza. Ami elől aztán nem győznek elvándorolni a szülőképes korosztály tagjai. Az orbanizmusban sokszor emlegetett szerepjátékot játszva. Eredményesen alakítva a gazdasági menekültek szerepét. Angliától Ausztráliáig.

Komoly, tized-ezrelék alatti arányban hazatelepülve a pár hónapos hakni után. Elfogadva az évekre, esetleg évtizedekre szerepfelkéréseket. A gazdasági menekült szerepébe belefáradva az állampolgári, illetve a szülői szerepeket is kipróbálva a világ különböző tájain. Fittyet hányva a neoratkoizmus hazai ötletparádéira éppen úgy, mint a párt választó párt-bulikat. Kétségtelenül csökkentve persze mindazok számát, akik itthon a munkanélküliek statisztikájában jelennének meg. Már akkor, ha nem fésülnék annak az optikáját csillogóbbá a közmunkásokkal. Mely talmi csillogás alapján persze nagyon jó a hazai munkaerőpiac helyzete. Nem kis strukturális munkaerőhiánnyal is megverve. Mert persze jobbára nem banánhámozási verseny vesztesei távoznak az országból. Azokból itthoni politikus lesz. A távozók nyomán aztán üresen maradnak azok a helyek, ahol a pofázás, az ökölrázás nem elég egy informatikai, orvosi, vagy lassan tetszőleges szakipari munka elvégzésekor.

De Orbán megoldja! Orbán meg fogja oldani! Tapsot neki. Elvégre olyanokat mond, hogy „ha majd több gyermek születik, akkor többen fogunk dolgozni Magyarországon”. Ami így persze, a jelen helyzetben, esetleg a romló helyzetben, nem teljesen így igaz. Az, hogy a férfiakkal és nőkkel ne csak a baj legyen, kell még pár dolog ehhez. A határok átjárhatósága esetén például két dolgon lehet csavarni. A lét-, és egzisztenciális biztonságon felfele, illetve a képzési szinten lefele. Az oktatáspolitika inkább az utóbbit vizionálja. Alkalmazkodva ahhoz, hogy a miniszterelnök már másfél éve is az olcsó magyar munkaerővel házalt az arab ember-bazárban. De természetesen kár lenne a határokról is elfeledkezni. Különösen, mert a péntek reggeli orbániáda keretében a déli kerítés megduplázásáról beszélt a kormányfő. Újabb kerítéssort vizionálva, a legmodernebb technikai eszközökkel. Feltartandó a százezres tömegeket. A retorika szerint a kívülről érkezőket. Azokat, akiknek különben eszük ágában sincs itt maradni.

Közösséget mutatva azokkal a százezrekkel, akiknek szintén eszük ágában sincs itt maradni. S akik mászkálása ellen szintén építettek már kerítést. Az akkori kor legmodernebb, de mindenképpen a megfizethető legmodernebb technikai eszközeivel. Esetleg ötvözni is lehetne a különböző ötleteket. Soltész Miklós egykori ötletei nyomán lehetne ismerkedési pártbulikat szervezni. Ahol DNS-teszttel biztosítanák, hogy Kövér úrnak is megfelelő tenyész-állomány jelenjen meg. Annak érdekében, hogy a buliban ne csak Orbán, és sleppje jelenjen meg, lehet totális határzárat alkalmazni. A vonakodó ifjakat esetleg kettős kerítés közt terelve a hágató-helyekre. Pasolini nyomán. Utána már csak azt kellene elérni, hogy a terhesség ne kilenc hónapig tartson, és a következő generáció mindjárt közmunka-képes korban szülessen.

Közben persze valaki csengethetne a nővérkének is. Mert lassan a szájrángás lesz megint a győztes.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook