Kommunikációs készségeink

A kommunikáció jelentőségét a mindennapokban alábecsülni lehet. Túlbecsülni aligha. különösen a marketing környékén, illetve az olyan területeken, ahol az emberek egymás közti információcseréje kulcsfontosságú. Miközben igaz az is, amit annak idején a pedagógusképzés során vertek a fejünkbe. Élő, és akár csak korlátozottan, de cselekvőképes embernél nincs olyan, hogy a kommunikáció hiányzik.

Ami nem jelenti azt, hogy az egymás közti kommunikáció mindig adekvát, eredményes és sikeres. Miközben sokszor elfeledkezünk arról, hogy kommunikációs hatások nem egy esetben a „direkt” csatornák megkerülésével jutnak el hozzánk. Egy-egy gesztus, véletlenül elolvasott mondat, vagy éppenséggel egyes kommunikációs hibák révén. Mely utóbbiak nem egy esetben leplezik le a mögöttes szándékokat, illetve a felkészületlenséget. Esetleg a kommunikációt nyújtó önismereti problémáit. Mert, ahogy azt a Patrocinium Kft. egyik legújabb kiadványában is olvashatjuk, az önismeret nagyon lényeges tényezője az egyén hatékony kommunikációjának. Hozzátenném: mármint akkor, ha a hatékonyság elérésében más külső hatások, például a politikai nyomásgyakorlás nem játszik szerepet. De az említett kiadvány nem is ezzel, a politikával foglalkozó (tan)könyve a Károli Gáspár Református Egyetem ÁJK Wesselényi sorozatának.

Alapvető célja a kiadványnak a, mint a címe is mutatja, a: Kommunikációs készségek fejlesztése. S nem kis részt szentel azoknak a módszereknek, teszteknek, mellyel az önismeret mértéke felmérhető. Ez azoknak is igencsak hasznára lehet, akik nem vizsgatárgyként kezelik a kommunikációs ismeretek felcsippentését. Alkalmasint alighanem többeknek nem árthat a saját kommunikációs készségeik felmérése sem. Beleértve azoknak a kommunikációs hibáknak az ismeretét is, melyeket esetleg rendszeresen elkövet. Akár szóban, akár írásban. Megint csak személyes vélemény az utóbbiról, hogy az írásbeli hibák jó részére az internetes fórumokon is rábukkanhatunk. Nem csak a gyorsított írás okozta helyesírási, gépelési hibákra gondolva elsősorban, hanem a mellébeszélésre, a „terelésre”, a kommunikációs csapdák kialakulására és hasonlókra.

A Simay Attila Endre jegyezte könyvecske ezekre a fórumokon tapasztalható kommunikációs bakikra közvetlenül nem tér ki, de a kiadványban említett kommunikációs hibák egy részénél ezekre is ráismerhetünk. Ugyanakkor, alkalmazkodva az egyetemi kerethez, az írásbeli kommunikáció kapcsán olvashatunk annak különböző formáiról. Az elektronikus formákat is beleértve. Valamint a tudományos dolgozatokkal kapcsolatos iránymutatásokról. Ami, például az ezekben alkalmazott idézési, hivatkozási elvek, szabályok ismerete ugyanúgy hasznos lehet még a hétköznapokban is, mint a plágium kérdéskörének ismerete. A hétköznapokban általában is. A média környékén pedig egészen biztosan.

Andrew_s