2015. október 6., kedd

Szegényebbek lettünk - Eltávozott Göncz Árpád

Göncz Árpád eltávozott. Munkásságát elemezni itt és most talán nem is érdemes. Nem azért mert ez a munkásság elemzésre érdemtelen. Sokkal inkább azért, mert e sorok írója érdemtelen egy olyan életmű teljes elemzésére, mint amilyen Göncz Árpádé, az irodalmáré, a politikusé volt. Maradnak tehát a benyomások.

Az első, akkor még szigorúan olvasói találkozás. Ami nem is az első volt. Csak az első azok közül, amikortól a nevét megjegyeztem. Ez a „Gyűrűk urának” olvasásához kötődik. Tulajdonképpen nem is tudom, miért pont ehhez a könyvhöz. Ahhoz a könyvhöz, amelynek az elejét nem is Göncz Árpád fordította. De talán éppen ezért. Holott fordított krimiket, sci-fiket és fantasy-t is azon könyvek közül, amelyeket olvastam. Miért pont a „Gyűrűk ura”? Hiszen a könyvek impresszumait nem igazán olvassák sokan. A kiadókon, írókon és kritikusokon kívül. Stílszerű lenne azt írni, hogy „a megsejtett nagy jövő”. Meg olyanokat, hogy „a kiugró irodalmári teljesítmény”. De persze ez nem igaz. Egy egyetemista, aki kikapcsolódásként olvas, legfeljebb utólag hivatkozik ilyesmire. Ha a pillanatnyi politikai érdeke, illetve a feltűnési viszketegsége ezt igényli.

De Göncz Árpáddal szemben feltűnösködni? Nem csupán tiszteletlenség lenne, hanem ostobaság is. A politikai érdekből való emlékhez-dörgölődzést is meghagyom azoknak, akik majd elmesélik, hogy már akkor is mélyen tisztelték, amikor nem is éltek. Akik majd elmesélik, hogy akkor is mélyen tisztelték, amikor megszervezték kifütyülését. S akkor is mélyen tisztelték, ha éppen szembeköpték a politikai hagyatékát. Azt a politikai hagyatékot, amit 1956-ban, majd utána épített fel, és amelynek politikai csúcspontja az elnöki pozíció volt. Az éppen hogy csak kikiáltott Magyar Köztársaság első Köztársasági Elnökeként. Az Országgyűlés által megválasztva, de a nép elnökeként. A nép elnökeként, mert spontán népszerűsége elsöprően nagyobb volt a többi politikai szereplőnél. Megőrizve ezt a népszerűséget és tiszteletet sokak szemében akkor is, amikor már nem volt elnök.

Mert Ember tudott lenni. Ember tudott lenni akkor is, amikor nem az emberség vitte a csúcsokra a politikusokat. De Ember tudott maradni akkor is, amikor a csúcson volt. S az maradt akkor is, amikor elhagyta azt a bársonyszéket, amiről tudta: ideiglenes koptatója csupán.

Nem véletlen, hogy sokaknak ő képviselte a Köztársaságot.
Nem véletlen, hogy sokaknak, mi tagadás, köztük nekem is: Göncz Árpád A KÖZTÁRSASÁG ELNÖKE volt, és maradt.
Hogy a pozíciót utána is betöltötték? Hogy voltak utána is köztársasági elnökök? Voltak. Utána voltak. Őt követők nem. Voltak. Köztársaságiak? Elnökök?

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook