2014. március 29., szombat

Orbanikus dikta-demo-túra

A választásokig még van pár nap. Tehát teljesen világos, hogy itt lenne az érvek ütköztetésének az ideje. Orbán Viktor meg is kezdte a miniszterelnöki vitát. Hű híveinek körében elmondta téziseit. Gazdaságról és csillagjóslásról egyaránt. Ellenfelek és moderátor nélkül nem kunszt. Meg nem is vita. Csak amolyan kádári szólamparádé.

Orbán Viktort azonban ez aligha zavarja. A vitákat amúgy is rosszul viseli. Ahogy a spontán tömeget és a spontán kérdéseket is. Egy vezérnek azonban ilyesmivel nem is kell törődnie. Nekem meg azt hiszem a beszédének az elemzésével nem kell foglalkozni mélyebben. Ezt amúgy is sokan meg fogják tenni. Az utolsó névmásig kielemezve a szöveget. Már akkor, ha érdekesnek tűnik az elemzés. Mert azért sokat az orbáni beszédekkel azért általában sem kell foglalkozni. Alig volt még olyan szólama, aminek az ellenkezőjét ne állította volna. Attól függően, hogy a politikai haszonszerzés szempontjából mi lehet az éppen aktuálisan megfelelő verzió. Amely politikai haszonszerzés alapvető mozgatórugója a „minden hatalmat Orbán Vikikének” rigmusát toporzékoló örök második. Aki még abban sem lehet biztos, hogy a pártjában, a látszat ellenére, övé a valós hatalom. A valós Orbán Viktor pedig szinte biztos lehet benne, hogy nem. A valós hatalmat alighanem ott kell keresni, ahol a haknija pénzügyi arany-forrásának kulcsát őrzik.

S ebből a szempontból a beszéd körülményei alighanem sokkal beszédesebbek lehetnek, mint az, amit a miniszterelnök valójában mondott. Amit mondott az ugyanis nem csak az elemzők szájából, hanem a vízcsapból is folyni fog egy darabig. Annak ellenére, hogy gyakorlatilag az eddig is sokszor megkoptatott fordulatok újabb variációi adták a zömét. Tehát a körülmények, melyek közül mindenképpen érdemes arra a tömegre vetni egy pisla tekintetett, amely a szószéke előtt tapsolt a Hősök terén. S amelynek számosságát tekintve úgyis meg fog indulni a számháború. Mellyel kapcsolatban érdemes lehet felidézni a Hősök terének fizikai terhelhetőségét illető korábbi számításokat. Amelyek alapján negyedmillió embernél többet fizikailag is bajos lehet arrafele elhelyezni. Amikor tehát a tudósítások ennél százezrekkel nagyobb számokkal kezdenek dobálózni, akkor érdemes lehet azt a tudósítást az „ignore on” kapcsolóval ellátva továbblapozni. De a méret nem is mindig a lényeg.

Így az említett tömeget alkotók számától függetlenül figyelemre méltó lehet arra a skandálásra, és transzparenses performanszra is odafigyelni, amit előadtak. „Orbán Viktor, a szupersztár” jeligére, számos példányban előterjesztve a Vezér füle elé. Esetleg szeme elé. Transzparensen. Amikor ugyanis olyan szövegek kerülnek elő, hogy „Vezess Viktorunk, s veled indulunk, küzdelemre hív az élet, hadd kövessünk benne téged!”, akkor riadtan kezdhetünk körülnézni. Még nem a csendőrség, illetve az AVH valamelyik szellemi utóda miatt, hanem a filmgyári rendészt sejtve a közelben. Abban a hitben, hogy egy történelmi filmkomédia forgatására tévedtünk. Egy olyan film forgatására, amely a Rákosi-korszak mai átiratát, esetleg az 1970-es évek romániai viszonyait kívánja karikírozva átültetni a mai Magyarországra. Már akkor, ha Tölgyessy Péternek van igaza, és a kádárista, illetve bolsevik mintákat nem a kormányzat közelében kell keresni. Amennyiben viszont nem az említett filmforgatás statisztái gyűltek össze, akkor mégis csak a bolsevik személyi kultusz világába keveredtünk. Miközben a fenti szlogennel házaló Békemenet becsattog a Hősök terére. Megtámogatni tömeggel a Vezér optikai letekintését az ő népére.

Az a Békemenet, amiről azt állítják a szervezők, hogy pártsemleges és civil szerveződés eredménye. Minden esetre érdekes civil szerveződés az olyan, aminek a buksiját miniszteri szinten simogatja meg egy kormányzati szereplő. S amennyiben a soraiban miniszteri szinten képviselteti magát a kormány. Mert 2014. március 29.-i menetben meg is szólaltatott Hende Csaba még nem mondott le. Amellett a pártsemlegességgel is lehet probléma, amennyiben a kormánypárt tagjai és lekötelezettjei az első sorban menetelnek. Ha pedig mégis kétségünk támadna, akkor az internet siet a segítségünkre. Amennyiben a Nyugat.hu a Facebook-oldalán közöl olyan képet, amelyen világosan látszik a békemenetelőknek szétosztogatott Fidesz feliratú táblák halma. Azonban ez a bizonyos kép nem csak emiatt lehet figyelemre méltó. A látszólag narancssárga ruhás aktivistát jobban megnézve ugyanis a színhatásért felelős ruhadarabra érdemes koncentrálni. Az ugyanis nyilvánvalóan egy láthatósági mellény. Fényes nappal. Hasonlatos ahhoz, amit például a közmunka jegyében az utcát sepregetők szoktak viselni. De még szerencse, hogy rosszul ugyan, de kivehető rajta a „szervező”-re emlékeztető felirat. Mert még azt hihetnénk, hogy közmunkásokat rendeltek ki transzparensosztogatónak.

Hasonlóan ahhoz, ahogy helyenként közmunkásokkal tépetik le az ellenzéki plakátokat. Annak jegyében, hogy az úr adta a közmunkát, az úr elvette az egyenlő feltételeket. A választásra. Meg a munkára. Meg a túlélésre. Aminek lassan az lehet a feltétele, hogy ki milyen hangosan tudja az „Éljen Orbán! Éljen a Vezér!” szólamokat üvölteni. Bár az eközben irányadó kéztartáson talán még a Fideszben is vita van. Addig is: a diktatúrák iránt nosztalgikus érzéseket táplálók életérzés-komfortját szolgálják a hatalom által a hatalom megtámogatására szervezett tömegdemonstrációk. A Hazafias Népfront mintájára. Alighanem Pozsgay Imre szaktanácsai alapján.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése