2014. március 21., péntek

Kép, ami szinte nincs

A kép, ami szinte nincs is
MTI Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda / Burger Barna
A sajtófotók világa egy külön világ. Sokszor egy kép leleplezőbb lehet megannyi ékesen elszólt nyilatkozatnál. Nem egy esetben pedig éppen az beszédes, amiről nem szólnak. Nem véletlen, hogy történelmi távlatokban az elsüllyesztett, átpingált képek sokszor árulóivá válnak a kornak, az elkészültük körülményeinek. Sztálin korában például gyakorlat volt a pártban megbukott elvtársak eltüntetése a dokumentumokból.

A legutóbbi Orbán-Merkel találkozó kapcsán direkt manipuláció nyomára nem lehet bukkanni a hivatalos képanyagban. Az azonban talán furcsa lehet, hogy a brüsszeli találkozóról szóló tudósításokban szinte mindenütt ugyanaz a kép köszön vissza. Az, amelyiken az Orbán Viktor melletti székből csupán egy térd. Így a 444, Szijjártó Pétert is idéző, tudósításában is ez a kép látható. Egy térd, ami a kép alapján akár egy díszpárna csücske is lehetne. Az, hogy mégsem párna, azt egy másik kép alapján tudhatjuk. Azon, amelyiket szintén az MTI tett közzé, és amelyiken a teljes magyar tárgyalódelegáció látható. Amelyben Szijjártó Péter játszotta a szekundáns szerepét. Tisztsége szerint a Miniszterelnökség külügyi és külgazdasági államtitkáraként. Legfeljebb csak azt nem tudjuk, hogy a mit is kereshetett ott. Mert aligha a bennfentes kereskedelem befektetési hatásait tárgyalták meg, és az azeri baltaexportról sem lehetett talán szó.

Miközben persze nehéz nem észrevenni, hogy Angela Merkel egyedül is elégnek érezte magát a krími krimi tárgyalási szünetében megejtett beszélgetéshez. Amelynek ténye is mutatja, hogy Angela Merkel nem egy orbáni értelemben vetten kíméletes alkat. A német gazdasági potenciál, a és a személyes politikai képességek alapján a magyar miniszterelnök alighanem a fasorban érezhette magát. Angela Merkel mégis bevállalta a beszélgetést. Ellentétben azzal, hogy Orbán Viktor állítólag a javára szóló erőfölény miatt futamodott meg Mesterházy Attilával szemben. A képre visszatérve, a különbség egyébként a leleplező objektív szeme előtt is világos. Elég a karosszékben előadott feszengő tartást összevetni Angela Merkel tanár nénis, szinte már gyógypedagógusi gesztusával.

A feszengés különben pont Szijjártó Péter esetében feltűnő. Annyira, hogy már nem is annyira feszengésnek, mint valami ugrásra kész feszülésnek látszik. Olyannak, ami sokkal inkább illene egy testőrhöz, mint egy államtitkárhoz. Felidézve azokat a találgatásokat, hogy Orbán Viktort már a saját pártja sem meri egyedül emberek közé engedni. Szijjártó ottléte ebben az esetben lehet egyfajta kontroll-szerep betöltése. Talán csak annyiban, hogy egy esetlegesen elhangzó orbitális ökörség esetén s presztízs védelmében tegyen valamit. Bár a feszült tartásból akár a miniszterelnök fizikai eltávolítása is kitelhetne. Annak ellenére, hogy nemzetközi porondon erre aligha kerülne sor.

Még a pártban is inkább csak átvitt értelemben. Orbán Viktort a megfelelő pillanatban félre állítva, és a hatalmi kabátkát újragombolva. Míg a vezér a muszájdzsekiben tölti a telepeket. Ebben az esetben pedig kell valaki a környezetében, aki nem csak miniszterelnöki tekintély roncsait képes védeni a tárgyalások alatt, hanem egyben univerzális fül is lehet. Potenciális utód, illetve a Fidesz valós hatalmi tényezőinek is füleként unatkozva feszülten végig a beszélgetéseket.

S talán ez egyben magyarázza azt is, hogy Angela Merkel mellett miért üres a kanapé. Neki sem ilyen nyilvánvaló biztonsági kontrollra nincs szüksége, sem kétség nem fér ahhoz, hogy valós hatalmi tényező. Talán nem is olyan véletlen, hogy a háromszemélyes képet nem is igen szórták a nép közé. S nem az értehetetlen, hogy Orbán Viktor Facebook-oldalára csak a Szijjártó Pétert nélkülöző kép került ki. Az utal sokkal inkább a beindult öncenzúrára, hogy a média szolgaian, akarva vagy akaratlanul, alkalmazkodik ehhez.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook