2012. április 14., szombat

Melegcsapda.


Már a görögöknél is....
forrás: Wikipedia
A melegek felvonulásával kapcsolatban a legutóbbi hír az, hogy a bíróság, felülbírálva a rendőrség állásfoglalását mégis engedélyezi a felvonulást. A kérdés most már csak az, hogy ennek örüljünk-e, vagy sem? Mert valójában szinte mindegy, melyiket választjuk, a végeredmény az, hogy aligha lehet elvonatkoztatni eközben néhány olyan mellékkörülménytől, ami beárnyékolja akár az egyiket, akár a másikat. Bár az, hogy a bíróság legalább a függetlenség egyfajta demonstrációját végrehajtotta, kétségtelenül örömteli. A felvonulni szándékozók, meg nyilván különösen elégtételt érezhetnek. Ahogy azok az aktivisták is, akik nemi identitásuktól függetlenül, kiálltak a felvonulás mellett.

Persze, a felvonulás kapcsán lehetne azon polemizálni, hogy mennyire természetes állapot az, ha valaki a saját neméhez vonzódik szexuálisan? Erről a filozófusoktól, szociológusokon át, a genetikusokig könyvtárakat megtöltő irodalmat állítottak elő az emberi kultúrtörténet évezredei alatt. Nyilván az éppen aktuális kulturális elvárások, az éppen aktuális közprüdériai index alakulásának a függvényében is. Aztán vagy tudomásul vesszük mindezeket a hagyatékokat, vagy nem. A hétköznapokban legfeljebb akkor kapjuk fel a fejünket, amikor a politika valami gyászos, vagy gyászosan pongyola hozzáállást produkál. Mely utóbbira annak idején éppen a KDNP szolgáltatta a példát, amikor „A Nemzeti köznevelésről szóló törvény koncepciója” örömére csak úgy bedobta a görögöket. De ez már régen volt. 

Sokkal újabb keletű az az alkotmánymódosítási, pontosabban alaptörvény-módosítási javaslat, mellyel a Jobbik új salátatörvényében szembesülhetett a nagyérdemű. A Mirkóczki Ádám által elővezetett törvényjavaslatnak alighanem már a címe is olyan, ami hosszas vitákat válthatna ki, ha a szakmai szempontokat nézné valaki. Az ugyanis, hogy mit tekint egy társadalom magatartászavarnak, az csak annak függvényében értelmezhető, hogy mit tart normálisnak. Az oktatási kormányzat által példának tekintett görögöknél például a homoszexualitás, de a pederasztia sem számított magatartászavarnak. De a görög kultúrát sem ezért tisztelik sokan. Az azonban, hogy mikor milyen szexuális viselkedéseket várt el a társadalom szintén sokat változott a történelem során. S persze ennek fényében az is, hogy mit tolerált, vagy mit büntetett. Mi az, amit nyilvánosságra engedett, és mi az, amit a sötét szobákba száműzött.

Az is nyilvánvaló, hogy amikor a Jobbik azt kommunikálja, hogy nem a homoszexualitás, hanem annak népszerűsítése ellen foglal állást, akkor nem véletlenül tereli át olyan területre a konfliktust, melyben sokak hallgatólagos támogatására számíthat. Miközben az a megfogalmazás is jellegzetes, miszerint „Tilos az olyan reklám, amely egyes szexuális magatartászavarokat — különösen az azonos neműek közötti szexuális kapcsolat — társadalmilag általános elfogadott, követendő példaként mutat be”. Különösen a Btk.-t érintő javaslatok fényében: „Az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki más azonos nemű személlyel folytatott szexuális kapcsolatot (fajtalanság) illetve egyéb más szexuális magatartászavart nagy nyilvánosság előtt népszerűsít, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”. Mivel óhatatlanul azt sugallja, mintha a Jobbik az egyetemes igazság letéteményeseként mindenféle szexuális magatartászavart meghatározni lenne jogosult. Kezdetben látszólag csak a reklámipart, ám a Btk.-n keresztül a teljes társadalmat érintő módon. Az utóbbi éppen eljáró feljelentgetőre bízva, hogy a kézfogást, a puszit, vagy mit tekint „népszerűsítésnek” mondjuk az utca nagy nyilvánossága előtt. Sőt, akár közvetve bíztatva is a feljelentgetőket. Mintegy igyekezve a magánéleten keresztül sakkban tartani a társadalmat.

De ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a homoszexualitás elleni látványos kirohanás időzítése sem véletlen. Gyanúsan egybecseng a melegfelvonulással kapcsolatos bírósági eljárás idejével, illetve a felvonulás aktualitásával általában. Egyfajta kommunikációs csapdát állítva fel vele. Éppen azért, mert a homoszexuálisok a cigánysággal, vagy akár a zsidósággal egyetemben megfelelnek a politikai bűnbak szerepére. Így a szélsőséges hangulatkeltés céljaira is megfelel, ha látványos akcióban szólalnak fel ellenük. Miközben a látens elutasítottságot is figyelembe véve a Jobbik joggal számíthatott arra, hogy nem kap egységesen negatív visszajelzést a salátatörvényére. Még akkor sem, ha végső soron akár a az elgurult gyógyszerekre asszociálnak sokan. A közhangulatot ismerve joggal számíthatott arra, hogy látványosan kevesen fognak kiállni a törvényjavaslat ellen. S még akár a kormányzati ellenvélemény is kisebbet fog „ütni” a kommunikációban. Ezzel párhuzamosan azt sugallva, hogy ők az a karakán párt, ami kimond, ami fellép, ami megold. 

Ha tehát a kormányzat nem határolódik el a javaslattól, akkor a FIDESZ-t rántja le a szélsőjobb szintjére. Amit a nemzetközi fogadtatás miatt a nagyobbik kormánypárt hivatalos kommunikációja nem engedhet meg magának. Ha pedig elhatárolódik, amit végső soron, többé-kevésbé, meg is tett, akkor a szexuálisan nem megengedő szavazók újabb szeletét szalámizhatja le a kormányzat támogatói közül. A szélsőségeseket parlamenti erővé emelő Jobbik tehát mindenképpen nyer az üggyel. Még akkor is, ha elutasítják a javaslatát. S persze, amikor a bíróság végül engedélyezi a felvonulást, akkor a saját híveik felé ez kommunikálható a kormányzati gyengeség újabb megnyilvánulásaként. Mely kommunikációval párhuzamosan mindazok szemében kicsit felértékelődnek a párttal kapcsolatos hírek, akik bármi okból ellenzik a főváros egyik jelentős útvonalának lezárását. Így tulajdonképpen valószínűleg nyugodtan állítható, hogy a Jobbik kommunikációs csapdába ejtette a közéletet. Egyfajta kommunikációs prostitúciót végrehajtva a támogatottságszerzés, vagy legalább –megőrzés érdekében.

Olyan körülmények között, amikor a napi kommunikáció olyan mértékben politizálódik át, ami önmagában felveti a kóros állapotot. Ami közviszonyoktól nehéz függetleníteni a Jobbik esetét a kommunikációval. Akkor is nehéz, ha fellépésük esetleg joggal tekinthető politikai fajtalanságnak Azonban talán érdemes azoknak a puzzle-daraboknak is helyet keresni kedvenc diliházunk fali mozaikjában, melyeket aligha a Jobbik festett tarkára. Mert alig vagyunk túl azon a helyzeten, amikor a FIDESZ szinte a teljes közéletetfeláldozta a hibás személyi és gazdasági döntések megvédése oltárán. Csak azért, hogy egy társadalmat esetleg még jobban megosztó helyzetet teremtsen egy pártkatona kinevezésével köztársasági elnökké. S talán még emlékeznek néhányan azokra napokra, amikor a KDNP által pártolt megosztó és korántsem ellentmondó ötletei keringtek a hírek szárnyain. Melyre jól rímelt a miniszterelnök legutóbbi, vallási tárgyú, megmondórohama

Az utóbbiak már csak azért is szóra érdemesek a jelen helyzetben, mert részben tekinthetők esetleg egy burkolt megerősítő gesztusnak az antiszemiták felé. De, ha ettől el is tekintünk, az mindenképpen tudható, hogy például a homoszexualitás törvényi üldözése sokszor éppen a fundamentalista kereszténység talaján szökkent szárba. Amikor tehát a kormányzati erők nyilatkozatai a kereszténység abszolutizálása felé mutatnak, akkor kétségessé válhatnak a szexuális-, a hitgyakorlási-, vagy akár az általános életvezetési szabadságról szóló nyilatkozatok a hatalom részéről. Azt pedig, hogy ebben a helyzetben mennyire lehet kontraproduktív gesztus a bírósági döntés, döntse el mindenki magának. A felvonulás szervezőinek pedig ott marad az azon való elmélkedés, hogy a köz elfogadását, vagy fokozottabb elutasítását sikerül-e kivívniuk a felvonulással? Mert a jelen politikai helyzet alighanem a melegfelvonulás szervezőit is kommunikációs csapdába ejtette.Azt pedig, aki a magánéletből is politikát csinál, minősítse inkább ez.

Simay Endre István

2 megjegyzés:

  1. Az a baj, hogy ez a felvonulás már messze nem az aminek indult. A meleg büszkeség napjának tudtommal az volt az értelme, hogy
    1, megfeleljen a vádakra, hogy bujkálnak, sunnyognak, fúj
    2, megmutassa, hogy pont olyan emberek, mint bárki más.

    Na ez utóbbi nem fér össze a sztreccsrucis tüllboás vonaglókkal, akik polgárpukkasztani járnak a menetbe. Őket kéne megkérni a szervezőknek, hogy az öltözködési perverzióikat tényleg csak otthon, divatbemutatókon vagy Lady Gaga klipekben gyakorolják, mert nem arról szól a rendezvény. Tudom, ez ronda kirekesztés, és elnyomás... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ami a felvonulást illeti, az átpolitizálódástól függetlenül, szerintem ez a fajta felvonulás, amivé vált, kontraproduktív. Tulajdonképpen azokat is az ellenzők felé lökhet, akiket pusztán az útlezárás ténye is iritál.
      Egyébként nyilván lehetne dzsemborit is rendezni. Egyfajta karnevált. De azt már tényleg nem a belvárosban.
      S igen, a szervezők felelőssége is lenne kilépni ebből a körből. Mert az elfogadtatáshoz nem a provokáción keresztül vezet az út. A "pont olyan emberek" kritériumot lépik át akkor, amikor transzvesztita show-t rendeznek. Szerintem.
      A kialakult állapottal viszont akkora magas labdát dobnak a szélsőségesek felé, hogy csak na....

      Törlés

Comments on Facebook