Görögök a közokításunk tervezetében

A közoktatási tervezet, vagy ahogy azt hivatalosan hívják, „A Nemzeti köznevelésről szóló törvény koncepciója”, már a jelen formájában is heves vitákat váltott ki. Kétségtelen, hogy nyelvezetét tekintve meglehetős fantáziátlanság, és stílustalanság jellemzi. Erről az euroASTRA-n magam is megemlékeztem (http://euroastra.info/node/54637), és sajnos a szöveg végigolvasása sem nagyon oszlatta el ezt a véleményt. Azonban a jelen esetben mégsem a teljes egészről emlékeznék meg, hanem egy sajátos fordulatról, melyre egy másik blog olvasgatása hívta fel a figyelmemet. Annak ellenére kell ezt töredelmesen beismernem, hogy az inkriminált szöveg meglehetősen az elején olvasható a Nemzeti Erőforrás Minisztérium röpiratában.

Az említett, tért ölelő mondat a következő: „Az európai kultúrában a görögök óta tudjuk, hogy ez a legjobb módja annak, hogy gyerekeink a boldoguláshoz szükséges képességeiket kibontakoztassák, másfelől pedig hogy átadjuk számukra annak a közösségnek az alapvető értékeit, amelyben élniük kell”. Ezzel a mondattal többrendbeli probléma van. Noha akár üdítő kivétel, egy kozmopolita villanás bizonyítéka is lehetne. Sajnos azonban nem az, mivel alapvető tévedések vannak benne. Például annak az állítása, hogy az alapvető társadalmi értékek átadása a görög szigetvilág kultúráinak korából lenne ismert. Ez ugyanis feltételezné, hogy Európa a görög városállamok kivételével emberi közösségektől mentes, kihalt világ lett volna az ókorban. Ha egy történelem-érettségin ilyet állítana valakit, akkor jó esetben megváltja jegyét a vizsga ismétléséhez. De az állítás természetesen akkor sem válna igazzá, ha a történelemórán elnézik, hiszen a történelemoktatás jelenlegi kudarcsorozatában nem ez lenne a legnagyobb probléma.

Amiért a népességtelenséget cáfoló állításnak a kiemelt mondathoz köze van, az könnyen belátható. Ugyanis a csoportnormák továbbadása nem a görögök szabadalma volt, hanem a csoportokban élő főemlősök ősöktől örökölt sajátja. Annyira, hogy részlegesen akár a tanító szerepe is levezethető a humánetológiai megközelítésből. Úgyhogy furcsa lenne, ha ez, mintegy előzmények nélkül a görögöknek lett volna csak sajátja. Alkalmasint elég alapos szocioevolúciós trivialitásnak tűnik, hogy a gyermek boldogulásához szükség van a csoportnormák betartásához, és a képességek kibontakoztatásához. Így az idézett, közoktatást szabályozó, mondat ezen része akár egy internetes spam-generátorral is íródhatott volna. Sokkal rosszabb tartalmi hatékonysága akkor sem lett volna.

De akkor mit is mondtak a görögök? Sok mindent. A pedagógiáról általában is. Ahogy a rabszolgák neveléséről, a fegyelmezésről, a viták szerepéről, és a filozófiai megközelítésekről. Bár persze érdemes lenne tudni, hogy a koncepció szerzője mégis kikre gondolt. Az ókori Görögország ugyanis korántsem volt egységes, hiszen a történelemoktatásban a városállam alapú társadalomszerveződés mintapéldájaként is megemlíthető. Márpedig, hogy csak a két közismertebb városállamot említsem, Spártában és Athénban sem volt egyforma, és történelmileg statikus a gyermekek oktatása. Ahogy a nevelési elvek sem voltak egyformák a városállamokban. Így a görögökre való fentebbi hivatkozás inkább ahhoz a nem egyszer kissé pejoratív, humorizáló megfogalmazáshoz hasonlít, mint amikor azzal kezdi mondandóját, hogy „már az ókori görögök is”. 

Alkalmasint pont a pedagógia és a gyermeknevelés kapcsán nem is mindig szerencsés a görögökre, vagy a tőlük sok mindent átvevő rómaiakra hivatkozni. Ha ugyanis a gyermekjogok szempontjából szemléljük, akkor a neveléstől általában sem elvonatkoztatva olyan szavak is eszünkbe juthatnak, mint a pederasztia vagy a pornó. Az előbbi minden belemagyarázás nélkül, hiszen a fogalmat ebben a formában használták a gyermekkorúakkal létesített szerelmi kapcsolatra. A pornó esetében pedig talán nem véletlen a szó erős hasonlatossága a görög „pornai” –hoz, mely gyakorlatilag a szexrabszolgák körét takarta. Azzal, hogy bár kezdetben valóban csak rabszolgák képezték ezt a legalsó rétegét a prostituáltaknak, később ez megváltozott. Kiegészülve a családoktól megvásárolt gyermekekkel, többnyire fiatal kislányokkal. Optimistán persze feltételezzük, hogy a Nemzeti Erőforrás Minisztériumban nem egészen ez utóbbiakra gondoltak, amikor példaként állították a görögöket általában. 

De mert általában a görögök, mint említettem, többféle elvet vallottak párhuzamosan, azért a koncepció előszavának írója mégsem a pedagógiatörténetből jeleskedhetett annak idején az iskolában. Bár, ismerve az oktatáspolitika kapkodását, lehet, hogy mégis példaként tekinti a görögöket. Annyiban, hogy többféle, akár ellentétes ötletelést is befogadhatónak tart egy időben. Hiszen az átlátható áttekinthető, több évtizedes tervezést sejtető oktatáspolitikában semmi igazgatási izgalom nincs. Csak tenni kellene a dolgukat a szakembereknek. S ez olyan, de olyan unalmas lenne. Nem igaz?

Simay Endre István