2012. október 1., hétfő

Szerencsegép-tiltással a rendpártiság felé.



Lazarianus Jackpot Lázárnak Lázártól

 Rendkívüli kormányülés. Az ember azt hihetné, hogy ilyesmit az indokolhat, hogy dől a fa. Esetleg dől a forint. Még esetlegebben dől befele a sok beruházni vágyó. S ezért rendkívüli ülést kell tartani, hogy mindenkinek jusson hely a nagy munkahelyteremtés térképén. Ám, mint megtudtuk a rendkívüli ülés egyik legrendkívülibb megtárgyalnivalója a nyerő-automaták ügye volt. De az tegyen ezért szemrehányást a kormánynak, aki feltételezi, hogy az időközben végrehajtott intézkedések nyomán amúgy is megcsappant nyerő-automaták betiltásának ügye nem nemzetstratégiai kérdés. Mi is lehetne más, ha nem az? Egyenrangú a népszaporulat körüli szószaporítással, vagy akár előrébb való is. A férfiak és nők ne is nyerőgépekkel foglalkozzanak, hanem egymással. Így kapcsolódnak egymásba a nagy és rendkívüli nemzeti kérdések, mint összecsiszolt fogaskerekek egy svájci órában.

A rendkívüli bejelentést a kormányülést követően Giró-Szász András kormányszóvivő és Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár jelentette be. Azzal, hogy Lázár János „súlyos nemzetbiztonsági veszélyt” lát a nyerőgépek üzemeltetésében. Amivel talán azt kívánta sugallni, hogy az üzemeltetők az alvilág ügynökei. Bár, amennyiben ez a feltételezés helyes, akkor talán a belügyminiszter lett volna illetékesebb abban, hogy megnyilatkozzon az ügyben. Az átmeneti megoldást jelentheti, hogy Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettest, közigazgatási és igazságügyi minisztert bízta meg a kormányfő a részletek kidolgozásával. A villámsebes előkészítés hatására Navracsics Tibor tárcavezető hétfő délben be is terjesztette a Ház elé a szerencsejáték szervezéséről szóló törvény módosítási javaslatát. S örülének vala mindahányan az alapos munka látszatán vigadva. Mondván, hogy eztán csak a koncessziós kaszinókban lehet majd ilyen eszközökkel kísérteni a szerencsét. Hivatalosan. Az ugyanis már az amerikai szesztilalom óta ismert, hogy a betiltás minden egyéb megoldásnál jobban kedvez az illegális tevékenységeknek. Ezzel párhuzamosan aztán a maffia jellegű üzemeltetés megerősödésének. Így a radikális tiltással kapcsolatban az legalább már szinte biztos, hogy Lázár lázálma az önmegvalósító jósaltok útjára kerekezhet. Ha eddig nem biztosan, eztán szinte biztosan jelenthet nemzeti közbiztonsági problémát a nyerőgépek helyzete.

Ezzel párhuzamosan több tízmilliárdos léket üt a költségvetés bevételi oldalán az említett szigorítási ötlet. De azt hiszem, bízhatunk Matolcsy György és a miniszterelnök leleményességében, hogy biztosan lesz valami remek ötletük ennek a résnek a befoltozására. Nyilvánvalóan a játékfüggőkkel való szolidaritás jegyében, mindenkit terhelve a kieső bevétel pótlásával. Mindenki mást, mintsem magukat, hiszen orbanániában ezt így szokás. Illetve, ahogy Lázár János fogalmazott a HVG tudósítása szerint: „a mi politikai családunk krédójával”, azaz az övékével nem fér össze a szerencsejáték. Ezek után már csak az lenne a kérdés, hogy melyik szerencsejáték és milyen krédóval, mivel például a kockavetés igen régi játék. Igaz, a kockavetés az egyik legrégebben hamisított játék is annyiban, hogy cinkelt kockával valóban nem szerencsejáték. Az is előfordulhat persze, Lázár János ezért is ragaszkodik a választási regisztrációhoz, és a választási törvények megváltoztatásához. Talán nem véletlen, hogy egy cseppet manipulatív időpontban, 2012. 10. 01.-én éjjel folytatják a választási törvénnyel kapcsolatos parlamenti munkát. Ha ugyanis a pártelveik elutasítják a szerencsejátékot, akkor nyilvánvalóan ki szeretnének iktatni minden olyan tényezőt, amit nem ők szabályoznak. Ezzel nyilvánvalóan elveszti számukra a szerencsejáték jellegét, és kiszámíthatóvá válik, mint a cinkelt kockával végzett kockavetés. Amúgy nagyjából ez a leginkább elfogadható érv az említett totális tiltás mellett is. Még akkor is, ha nagyjából a „csak” szintjével egyenértékű.

Az ugyanis biztos, hogy ezzel a kormányzat letette a voksot az illegális játéktermek pártolása mellé. Az is nyilvánvaló, hogy a játékfüggést ez az intézkedés sem korlátozni, sem megszüntetni nem fogja. Ellenben az ebbe esőket a már említett illegális játékbarlangok irányába orientálja, mivel a koncessziós kaszinók árszínvonalát aligha fogják tudni megfizetni. Az is nyilvánvaló, hogy az itt elköltött pénzek televényként fogják hizlalni az illegális behajtókat és az uzsorásokat. Erre szintén a már említett szesztilalom mutatja a történelmi példát. Olyan messzire nem merészkednék, hogy végső soron az így csődbe döntött, és kiszolgáltatott emberek gyakorlatilag az alvilág rabszolgáivá válhatnak, és ezzel destabilizálhatják a közbiztonságot. Teoretikusan ugyanis ez lehet a következő lépés, melynek nyomán kiszámítható a rendpártiság erősödése, melynek a szélsőségesek a legjelentősebb haszonélvezői. Hosszú távon mindenképpen. Rövidtávon pedig a kormányzat utánpótlást biztosít az aktuális ellenségképek felmutathatóságában. Ahogy ugyanis az illegális játéktermekben forgó pénz mértéke megbecsülhetővé válik, ki lehet nevezni ezeket, valamint a nyomukban elszegényedő, és akár kényszerből törvényt sértő, embereket minden további belbiztonsági probléma okává. Esetleg a gazdasági problémák egy részének okává is, ami a kormányzati rendteremtéssel, az authoriter vezetési módszerekkel szembeni ellenállást is csökkenti. Végső soron a szélsőségek elől azzal fogva ki a szelet, hogy maga a kormányzat nyúlhat látszólagos társadalmi felhatalmazással keményebb, szélsőségesebb eszközökhöz.

Az csak a kormányzat iróniája ezek után, hogy ezt a balhét is Navracsics Tibro fogja részleteiben elvinni. Igaz, lassan már meg sem lepődünk talán azok után, hogy ő volt az, aki nem kérte ki a kormányzat nevében még a feltételezést is, hogy Szálasit is rehabilitálhatnák alkalom adtán. A személyes mélyrepülésének legutóbbi állomása pedig az internet korlátázásához való hozzájárulása. Mondván, hogy azok a gonosz újságírók csak úgy, a provokáció kedvéért feszegetik a problémákat, és ezzel a feszegetéssel visszaélnek a szólásszabadság jogával. Azt látjuk, hogy jól bírja, és elnyeli ezeket a kabinetből jövő pofonokat. Így az talán már meg sem kottyan, és az előzmények fényében akár törvényszerűen következő lépés is lehet a jelenlegi. Az, hogy az alvilágot, illetve a szélsőjobbot közvetve helyzetbe hozó törvény részleteiben is ő marad sáros. Legyen Navracsics Tibor titka, hogy hol éri, hol érte meg számára ez az arcvesztéssel járó folyamat. Nem tudhatjuk, hogy milyen pozíciót, milyen hatalmi koncot ígért a fakó keselyűvel fémjelzett egyre centralizáltabb elit azért, hogy ehhez még jó képet is vágjon. De talán jobb is, ha nem tudjuk.

Ugyanakkor eszembe nincs tagadni, hogy a játékfüggésnek, mint megannyi más pszichotropizmusnak, ne lenne romboló hatása. Legyen az akár drogfüggés, alkoholfüggés, vagy bármilyen függő viszony, rombolhatja az egyént, a személyiséget, és az egyént körülvevő közösséget. A megoldás azonban aligha lehet a totális tiltás. Ez ugyanis továbbra is látszatgyógymódnak tűnik, sokkal nagyobb jelentősége lenne a pedagógiai módszereknek, az orvosilag asszisztált elvonókúráknak. Beleértve a pszichológus által végzett asszisztenciát is, és a speciális gyógypedagógiai programokat, ha szükséges. A személyiség kisiklásának megelőzése gyermekkorban, és korrigálása felnőttkorban ugyanis egyben azt is jelentheti, hogy a feketegazdaságban is csökkenti az illegális játéktermek forgalmát. Nem csak a szőnyeg, a felszín alá söpörgeti a problémát, mint a Lázár János által előadott ötlet. Igaz, a függőségek okszerű kezelése, megelőzése talán azért sem szimpatikus a nagyobbik kormánypárt egykori frakcióvezérének, mert akkor talán terítékre kerülne egy, a hatalmi játékoktól való függés kezelése is.

Simay Endre István

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook