2012. október 10., szerda

Orbán elnökkirályi székfoglaló-főpróbája.



Ekkora koronát szeretnék.
Forrás: Handelsblatt
A félázsiai népségnek úgy tűnik a negyed-demokrácia is túlzás Orbán Viktor szerint. Persze az is lehet, hogy miután a napokban megvilágította, hogy a szekuláris világrend hibás, és gondot jelent az eszmei sokszínűség Európában, továbblépett. Elvégre tudható, hogy az egyházak zöme erősen hierarchikus, és a Turul-sámánizmus sem sok kicsi sámán közt osztotta meg a tudást. Így aztán Orbán Viktor ismételt megvilágosodási lépésével rájött, hogy a parlamentarizmus sem jó immár az ő hatalmi ambícióinak gyakorlatba ültetéséhez. Ezt fejtette ki legutóbbi interjújából, amit a német Handelsblatt-nak tett. Itt részben közölte, hogy szerinte az Euró bevezetése nem lehet automatizmus. Míg a másik, és talán jelentősebb bejelentése a már említett, és a parlamentáris rendszert érintő megnyilatkozás.

Az interjúban a parlamentáris demokráciát látszik megnevezni annak gátjaként, hogy komoly reformokat lehessen végrehajtani. Ha ezt összevetjük a fülkeforradalmi szabadságharcos retorika korábbi lózungjaival, akkor önmagával is ellentmondásba kerülhet. A kétharmad kézi-vezérlésének birtokában jelenleg is számos olyan lépést lehetett végrehajtani, ami a parlamentáris keretek között biztosít egyre nagyobb centrális hatalmat. Orbán Viktor tehát alighanem a saját előremenekülési stratégiájának egyes lépéseivel kapcsolatban szólhatta el magát. Ha ugyanis átejtőernyőzik egy univerzális elnök pozíciójába, akkor az ellenzék hiába váltja le adott esetben a parlamenti képviselők körében a Fidesz-t. Biztosítva ezzel a jelenlegi miniszterelnöknek azt a diktatúra-közeli hatalmat, amikor ő képviselheti az egyszemélyes felsőházat. Abban a magasságban, amiben a képviseleti országgyűlés csak a bokája magasságában kiabálhat, és mindenki más a talpa alá kerül. Ezzel a stratégiai elszólással párhuzamosan persze jelet küldve a jelenlegi stábnak, hogy lehet elkezdeni a komoly harcot az orbáni belső kör főéjjeli-hordozójának szerepéért.

Ugyanakkor érdemes talán egy pillanatig azon is elgondolkodni, hogy esetleg egy Angela Merkel-nek szánt, különben elég bénácska, gesztusról lehet szó. Az ugyanis tudható, hogy a görög válság kapcsán a németeknél sem teljes a feldobottság az Égei-tenger környékére szórható segélyek kapcsán. Így Orbán Viktor esetleg jelzést akart küldeni Merkel országának, hogy nem tartja minden erővel bevezetendőnek a közös valutát. Ahogy az is elég nyilvánvaló, hogy a potenciálisan létrehozható Európai Egyesült Államok egyik legerősebb belépő gazdasága a német lenne. Ezért aztán lehet, hogy Orbán Viktor előre derékig lógatta a nyelvét, abbéli igyekeztében, hogy biztosítsa Angela Merkel-t az ő személyes támogatásáról a jelzett USE elnöki pozíciójáért folytatott személyes szabadságharcában. Annak ellenére, hogy a német kancellár-asszony szájából nem igazán lehet tudni súlypontos kijelentésről egy ilyen ambícióról. Ezért aztán, ha Orbán Viktor erre akart rájátszani, akkor alighanem valami hatalmi blöff-játszmába akarta berántani a német vezetőt. Ez azonban valószínűtlen.

Nem azért valószínűtlen, mert a blöff, és a valóság rétegeinek hiányos feltárása idegen lenne a miniszterelnöktől. Elég ezügyben saját pávatáncos önbevallására hivatkozni, vagy az IMF nem létező követelménylistája körüli nyilatkozatokra gondolni. Arról a kissé arcátlan folyamatra figyelni, ami az azeri orgyilkos kiadatása körülzajlik. Különösen arra a nem megvásárolt szabadságára a baltásnak, amelynek árát éppen mostanság csengetik ki Szijjártó Péternek az azeri küldöttség tagjai. Tehát az említett gesztus-blöffnek aligha lenne akár szemléleti, akár erkölcsi akadálya a miniszterelnök részéről. Ami ennek ellene szól az az előzmények alakulása. Amiben természetesen a már említett hatalomkoncentráció és a különböző hatalmi ágak megtörése is jelzőtűzként mutatja az utat Orbanánia megvalósítása felé. Az előzmények köre ennél azért lényegesen tágabb. S az elnöki rendszer felé való elmozdulási törekvésnek már a Schmitt-botrány kapcsán is láthatók voltak egyes jelei. Már akkor felmerült, bennem is, hogy egyfajta köztársasági királyság felé indult el hazánk Orbán országlásával.

Ezt egyébként az a 2012. áprilisának elején tett kijelentés is alátámasztani látszott, hogy Orbán Viktor csak hagyománytiszteletből nem vezetett be prezidenciális rendszert a választások után. No meg azért, mert nagyon kilógott volna az a bizonyos lóláb, és a hatalma sem volt még olyan mértékben stabilizáltnak látszó, mint manapság. Amiben természetesen szerepet kap az, hogy az emberek széles rétegei kerültek egzisztenciálisan megfélemlített, vagy megfélemlíthető helyzetbe. Ami például remekül kihasználható tömegrendezvények szervezésénél, mivel kisebb településekről buszszám hozhatók azok a „szimpatizánsok” akik csak attól félnek, hogy távollétük esetén a felmondólevelüket írják alá ezzel. Ami különben igazi centrális hatalomgyakorlási eszköz. Elegendő a Rákosi-korszak május elsejei képeire tekinteni, vagy az abból a korból származó visszaemlékezésekbe beleolvasni. Márpedig azt kevesen szokták vitatni, hogy Rákosi Mátyás rendszere diktatúra volt. De Orbán Viktor esetében nem is kell ilyen messzire menni, hiszen ő maga is sugallta a demokrácia felrúgásának lehetőségét. Abban az összefüggésben, hogy az olyan félázsiai származékok, mint a Turul-ban fogant földúrónak született magyarok, csak az erőszakból értenek. Talán ezért is lebegnek Orbán Viktor szeme előtt azok a keleties példák, amik papíron talán demokráciák, de a gyakorlatban nem annyira azok. Így Szijjártó Péter azeri gesztusa is értelmezhetővé válik ebből a szempontból is. Amely értelmezés természetesen inkább kiegészíti, mint kizárja a korábban említettet.

Forrás: 168ora
Az előzmények, és az időközönként saját útjukra induló orbáni demagógiák sokkal inkább abba az irányba mutatnak, hogy Orbán a saját politikai pályafutására gondolt, amikor a parlamentáris demokráciával való szakítást emlegette. A tartalmi szakítás sok szempontból már egész a választás-manipulációkig bezárólag megtörténtek. Elvégre Kósa Lajos segedelmével immár Alaptörvényi garancia van a mindenhatóság két hetére. Miközben akár a választások előtt percekkel is megszavazható olyan törvény, ami végletesen befolyásolhatja a választásokat. Függetlenül attól a korábban említett lehetőségtől, hogy Orbán akár ki is emelhetteti magát a rendszerből. A német gazdasági lapnak adott interjú közzétett szemelvényei azt jelzik, hogy a tartalmi elszakadás után Orbán Viktor felkészült a formai elszakadásra is a jelenlegi rendszertől. Az, hogy ezt követően „Vezérünk”, „Elnök úr”, „Tábornok elvtárs” lesz-e a hivatalos megszólítás, szinte mindegy. A paletta széles, és attól függetlenül el lehet kezdeni a felkészülést a banántermesztésre.

Simay Endre István

2 megjegyzés:

Comments on Facebook