2012. október 19., péntek

Tarlós és az ember.

Nem volt kérdezni. Kérdés van?
Forrás: Blikk

A Fidesz által delegált polgármesterek sorában a főváros főpolgármesterének pozíciója kétségtelenül kiemelt pozíció. Végső soron a hazai lakosság közel ötödének az életkörülményeit, életérzését közvetlenül befolyásoló hatalma van. Ez volt korábban Demszky Gábornak is, akinek ténykedése nem véletlenül csípte több kormányzatnak is a szemét. A jelenlegi főpolgármester, Tarlós István helyzete annyiban is kivételes, hogy ugyanaz a hatalom van kétharmados parlamenti többségben, amelyik hatalom a fenek alá tolta az előmelegített bársonyszéket. Az tehát óhatatlanul jelzés értékkel bír, ha a főváros működtetése még ilyen körülmények között sem zökkenőmentes, és a főpolgármester többször is hatalmi pofozkodásokban, illetve közterület-átnevezésekben látszott megtalálni működése célját. Márpedig szinte biztosan nem attól lesz jobb a közlekedés, hogy egy teret miként mondanak be a hangosbeszélőn.

A lakosság életét sokkal inkább befolyásolja az, hogy mi a helyzet például a négyes metróval, amit a korábban a Fidesz igencsak ellenzett. Ahogy a főváros közlekedése általában sem olyan tényező, ami minden hatást nélkülöző lenne. Legyen az akár a költséghatékonysága, vagy akár a puszta fenntartása, fenntarthatósága. De mert a tömegközlekedési eszközök városképi elemek, egyáltalán nem mindegy, hogy miként néznek ki. Különösen, mivel a kinézetük szolgáltatta megszokás számos embernek igazodási paraméter. Még akkor is, ha erre nem túl sokszor szoktak gondolni. Annak ugyanis, akinek a látásával problémák vannak, annak a színek, a formák nagy segítséget jelenthetnek. Külön feladatot adva azzal, ha esetleg ugyanazon vonalon közlekednek kék különböző árnyalataiban a járművek. Ha pedig változás következik be, akkor érthető, ha az emberek erről tudni szeretnének. Ahogy a főváros dolgairól, a kormányzat és a főpolgármester viszonyáról is joga van tudni bárki városlakónak. De joga van tudni az országban bárkinek, mivel a fővárosi költségvetés esetleges állami megtámogatása minden adózót érinthet. S mert több millió érdeklődő aligha járulhatnak Tarlós István elé a kérdéseivel, marad a nemzetközi gyakorlatban több száz éves hagyomány gyakorlása. Egy-egy riporter vállalja magára a kérdésekre adandó válaszok feltevését. A riportalany pedig egész személyiségével hat, amikor válaszol.

Igaz ez Tarlós Istvánra is, aki legutóbbi ATV-s szereplésekor beégett, de nagyon, amikor a riporter személyét kezdte pocskondiázni. Holott sejthette, hogy Kálmán Olga nem egy Obersovszky-díjas mikrofonállvány. Végső soron elfeledkezve arról, hogy a riporter szerepe nem az, hogy puha nyelvvel illesse a riportalany kimeneti nyílását, hanem az, hogy a bemenetin kipüfögött levegő modulált rezgéseiben a logika, az információ lenyomatát keresse. Ha tehát újra, és újra megkérdezi azt, amire a riportalany csak mellébeszél, akkor az, Tarlós István véleményével ellentétben nem megalázás. A megalázó az, ha a főpolgármester nem méltatja arra a nézőket, hogy világos, egyenes választ adjon. Ad abszurdum, közölje, hogy az adott kérdésre nem válaszol. Teljesen felesleges fenyegetőznie felelősségének részleges átruházásával a riporterre. A kétharmaddal uralkodó parlamenti hatalommal a háta mögött a fenyegetés ugyanis olyan eszköz, ami óhatatlanul a főpolgármester szemléletét tükrözi. Annak a személyiségnek a lenyomatát, mellyel hat riportalanyként. Ez a lenyomat a csütörtöki megnyilatkozás alapján egy szép, nagy tuskó lenyomata. Egy olyan üreges hatalmi tuskóé, amiből megkongatva a bunkóság visszhangzik kifele. Ami ugyanakkor nem jelenti azt, hogy adott esetben ne lehetne a főpolgármesterben némi vélelem arra nézve, hogy a fenyegetés adott esetben nem üres szó csupán. A Fidesz esetében ugyanis az akár koncepciós eljárások korántsem idegenek a napi gyakorlatból. Jól mutatta ezt annak idején, ahogy eljárás indult az olyan önkormányzati vezetők ellen, akiket más úton nem tudtak volna megingatni. Miközben a sajtó munkatársával szemben egy ilyen eljárás, de már maga Tarlós István pökhendi kijelentése is, olyan szinten demonstrálja a sajtószabadság megingatásával való fenyegetést, ami rászorította a főpolgármestert kézben tartókat, hogy hassanak a csorba korrigálása érdekében.

Az csak penészes hab lett a buggyant tortán, amikor a főpolgármester ennek hatására elkezdte menteni, és magyarázni a magyarázhatatlan menthetetlenséget. Gondolt egy nagyot, és akként nyilatkozott meg, hogy a nőtől elnézést kér, de a riportertől nem. Tehát úgy döntött, hogy előadja az udvarias macsó című magánszámát. Alighanem beleszorulva abba a szerepbe, amibe Varga István rántotta bele a Fideszt-t. Miközben valamiért nem jutott el a tudatáig a vita mineműsége. Nevezetesen, hogy nem a családi erőszak kapcsán kell bocsánatot kérnie egy feministától, hanem egy riportertől kellene elnézést kérnie, aki történetesen nő. Ezt jelzi a MÚOSZ állásfoglalása is, miszerint a riportertől is kérjen bátran elnézést a főpolgármester. A magam részéről kiterjeszteném, ezt az elvárást úgy, hogy az emberektől általában kérjen elnézést az ilyen politikusi viselkedésért. De nem vagyok annyira naiv, hogy ebben bízzak. Ennek oka a megnyilatkozás jelzés-értéke. Tarlós István világképében láthatólag úgy rendeződnek el ezek a dolgok, hogy bunkónak lenni szabad bárkivel szemben. Mert az olyan karakán, olyan életszagú, olyan poshadt-kocsmásan férfias. De egy nővel szemben azért ciki. Különösen, ha látják a TV-ben. Mert különben bárki emberi mivoltán szabad ezek szerint átgyalogolnia. Neki, mint főpolgármesternek, akinek a Vezér széket adott. Ha már politikusi hozzáállást, demokratikus szemléletet nem is adott mellé. Budapest főpolgármesteréé minden esetre érdekes hozzáállás egy olyan ember részéről, aki milliók életkörülményeire ható hatalommal bír.

Simay Endre István

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook