A választások
megtörténte óta rendre előkerülő téma az, hogy mi történik az LMP-ben. A
legutóbbiak közé tartozott Szél Bernadett lemondása, úgy egy hete, majd
mostanság Ungár Péter röpirata. Az utóbbiban arról értekezett
a Fidesz közeli kapcsolattal még véletlenül sem rendelkező (különben, de), hogy
az ellenzéki politika megbukott. Többek között.
Mely többekből, már a
fenti kitétel sem teljesen igaz. Az ellenzéki politika nem bukott meg. Az
ellenzéki pártok buktak meg. Alkalmasint az Ungárnak pártos hátteret biztosító
LMP hathatós, és aktív közreműködésével. Ettől még létezik ellenzéki politika,
pontosabban a kormánnyal ellenkező politikai vélemény. Az egy más kérdés
lehetne, hogy ennek mennyire van olyan szervezeti háttere, amit amit akár
ellenzéki pártnak is nevezhetnénk. Nem feledkezve meg arról sem, hogy a
pártokat alkotók olyan vezetőket választanak maguknak, amilyet akarnak. A
támogatóik, a választóik pedig úgy szeretik ezeket a pártokat, ahogy vannak.
Beleértve azt is, ahogy a képviselőik viselkednek. Ha, például, egy párt
képviselői mondvacsinált okokra hivatkozva, abban látják parlamenti ténykedésük
szuperségét, hogy megszavazzák a saját fizetésüket, akkor őket így szereti a
tagság és a támogatók. Véleménye természetesen másnak is lehet. Erről is,
illetve egy-egy pártról is.
Így az LMP esetében is.
Ha a támogatóik nem üzenték meg időben, hogy nekik nem tetszik a választások
előtti pávatánc Szél Bernadettől, akkor nyilván tetszett nekik. Ha nem
szorították rá a jelölteket az ellenzéki szavazatok maximalizálásának
elősegítésére, akkor nyilván nem is igényelték. Tudomásul véve azt is, hogy az
így kialakított helyzet a kormánynak kedvez. Ahogy az LMP számos korábbi
gesztusáról is elmondható volt ugyanez. Ahogy az sem számíthat újdonságnak,
hogy erős s dörgölődzési hajlam a Jobbik, illetve a Fidesz irányában. A
Jobbikkal kapcsolatban elég gesztusértékű volt az, ami éppen a választások előtt
lezajlott. Az LMP-t képviselők, mint valami hatalmas gesztust gyakorolva mentek
el a DK-val tárgyalni, hogy aztán beszóljanak a pártnak, a párt támogatóinak.
De simán hagyták magukat csicskáztatni, egy benzinkúti büfébe, lábhoz rendelni
a Jobbiktól.
Az, hogy Ungár Péter a
Jobbikkal való kiegyezés szemszögéből értelmez számos kérdést, az nem sok
újdonságot jelez. Jó ideje lehetett látni, hogy az LMP vezetése sok szempontból
a Fidesz, illetve a Jobbik egyfajta „természetes szövetségének” a koordinátái
közé szorulva látja a pártjuk szerepét. Magam is többször írtam a kialakuló
Jobbik-Fidesz-LMP tengelyről. Majd olvastam azokat a reakciókat, hogy minden
másként van, rosszul látom a helyzetet, és tulajdonképpen a blogot írók miatt
bukik majd a választás. Holott az a bukás ment egyedül is azoknak, akik
főállású pofázóként, bocs, politikusként, gondolják a kenyér-, és hatalmi
morzsákra valót összeszedni. Amely utóbbi, a hatalomleosztás kérdése egyébként
Ungárnál is felbukkan. Rámutatva arra, hogy némi igazság akkor is lehet az
írásában, ha az alapgondolatok jó részével elég nehéz lehet azonosulni.
Az ugyanis
kétségtelenül igaz, hogy a Fidesz által tematizált kommunikáció keretein belül
elég nehéz másként játszani, mint ahogy azt „előírja” a hatalom. Abban a
mocsárban, amiben a Fidesz otthon van, a hatalomnak nagyobb a rutinja. Az egy
másik kérdés, hogy mennyire képes a jelenleg porondon levő pártok bármelyike
más jellegű kommunikációt indítani. Az LMP, és nem mellékesen az MSZP, példásan
bizonyította, hogy remekül képesek alájátszani a hatalomnak. Egyebek mellett
ellenzék megosztásával, a hatalmat ellenzők elbizonytalanításával. A Jobbikot
azért nem emlegetem, mert a Fidesz szélsőségek felé sodródó gesztusaival
gyakorlatilag elmosta a lényegi különbséget. Egyben elindították a gazdasági
úthengert is Jobbik megszüntetéséhez vezető úton. Ettől a képviselőik egy része
még ott maradhat a hatalom szélárnyékában. Ahogy egykori MIÉP-tagok is
felbukkannak a Fidesz körül.
Minden féligazsága
ellenére, vagy talán éppen azokért, azon sem igazán lepődnék meg, ha Ungár
Péter is felbukkanna azokban a sorokban. Vagy akár Botka. Mert azért, ha
alaposabban megnézzük, akkor nagyon kevés éles határvonalat láthatunk a
jelenlegi politika egyes szervezetei között, illetve nem egy szereplője előtt.
Sokkal inkább őfelsége kormánypártjának és ellenzékének látszik a politikai
elit. De ez nem az ellenzéki politika, hanem a politikusok csődje. Meg a
pártoké. Melyek közül az LMP nem igazán tekinthető olyannak, amelyiket jelenleg
zsinórmértéknek lehetne tekinteni.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése