Néha, egy-egy fórumon
leíródik, elhangzik a költői kérdés, hogy a kormányközeliek, illetve Orbán nem
unja-e a sorosozást? Illetve, hogy van-e olyan marha, aki beveszi? Ezekre a
kérdésekre ismerjük az általános választ. „Nem unják”, és „igen”. Ameddig az
utóbbi kérdésre elég „igen” érkezik, addig nem fogják unni.
Akkor sem, ha néhányan
közben nevetségessé válnak. Mint legutóbb Schmidt Mária. Akiről a „NemGogol”-blog
tette legutóbb közzé a saját szakmai önéletrajza alapján, hogy egyike a nyugalmazott
Soros-bérenceknek. Bérencsége az ösztöndíjas korszakára tevődik. Amikor évekig
élt az MTA-Soros Alapítványtól kapott pénzből. Papíron persze ezt kutatási
ösztöndíjnak hívták, és a zsidóság 20. századi történetét kutatta. Többek
között. De, tekintettel ideológiai csatlakozására a nem egyszer antiszemita
gesztusokat gyakorló miniszterelnökhöz, és egyebek mellett az el nem határolódását
a történészi
kukabúvártól, aligha tekinthetjük komolynak ezt a kutatást. Illetve, a
kutatást még csak-csak, ha kapott rá valami fokozatot, de az szinte biztos,
hogy mély hatást nem gyakorolt az igazgató-asszonyra. Bár, még ez sem biztos.
Amennyiben esetleg
módszertani hatásokra gondolunk, akkor még hathatott is. Jó példa erre a
legutóbbi, a tulajdonában is levő, nyomdaipari termékben közzétett lista. Amely
listázást ugyan sokan elítéltek, de kétségtelenül lehet Schmidt Mária korábbi
tanulmányainak is a terméke. Abból a szempontból, például, hogy pontosan tudta:
minden társadalmi diszkrimináció, csoportokat dehumanizáló, illetve kirekesztő
akció az érintettekről készülő listák összeállításával kezdődik. Ahogy a
zsidókról is pontos kimutatások alapján „gondoskodtak” azok, akik szerepet
kaptak, illetve vállaltak a népirtásban. Az, hogy az említett sajtótermék
tulajdonlásában az LMP-ben exponált fiacskája is érdekelt legfeljebb csak enyhe
illusztrációja a korábban általam is emlegetett kérdőjelnek. Az LMP valós
kötődéseit és ellenzékiségét illető kérdőjelnek. Amely ellenzékiségben eddig
sem nagyon hittem. Fenntartva a tévedés minimális esélyét.
Mindez azonban nem
kisebbíti azt a tényt, hogy a miniszterelnök egykori fő-tanácsadója, a főigazgatói
címeket halmozó (XX. Század Intézet, főigazgató; XXI. Század Intézet; Terror
Háza Múzeum) kartársnő mégiscsak elég sokat köszönhet Sorosnak. Pontosabban
köszönhetne. De tudjuk, hogy a köszönet nem politikai kategória. Jókaitól pedig
azt is, hogy a „hála egy neme a
gyűlöletnek”. Amely mondás igazságát nem csak Schmidt Mária illusztrálja
Soros Györggyel kapcsolatban. Már évekkel ezelőtt, 2015-ben világos volt az,
hgy a másik nyugalmazott Soros-bérencben, Orbán
Viktorban is vad indulatok, és komplexusok dúlhatnak.
Azért persze
valószínűleg nem szerepelnek sem ők, sem más, hasonló ösztöndíjakkal, egykor,
megtámogatott kormánytagok a szerintük sorosisztákat soroló listákon. Noha
akkor, ha Soros valóban az ország ellen keresne a pénzével kapcsolatot, akkor a
hatalom birtokosainak megvásárlása valószínűleg hatékonyabb lenne, mint a
hatalomgyakorlásban fajsúlytalanoké. Nyitva tartva azt az egy éves kérdést,
hogy vajon ki is lehetne a legesélyesebb a „milliárdos
embere” címre. Míg majd esetleg ki nem derül, hogy a mostani
gyűlölet-keltők csak alvó ügynökei egy milliárdosnak. Valamelyiknek.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése