Lassan de bizonytalanul
elfogyott az idő. Arra, hogy az emberek, a pártok mérlegeljenek. Hivatalosan
nincs kampánycsend. Nem hivatalosan az emberek közül elég soknak van tele a
töke a kampánnyal. Így a hivatalos kampánycsend hiányában is kontraproduktívvá
válhat az, ha az utolsó pillanatig rágörcsöl valaki a térítésre.
Mert ebben a helyzetben
meggyőzni már nincs kit. Akit meg lehetett, illetve sokszor inkább csak meg
lehetett volna, győzni, azt már
meggyőzték. Ha nem győzték meg, akkor már rég meggyőzte saját magát. Akár arról
is, hogy elrugdalja magát voksolni. Nem egyszer jobb belátása ellenére. Mert a
jobb belátás azt mondatná, hogy legfőbb ideje lenne valami mellett kiállni, és
nem egy ellenszavazattal erősíteni azt, aki éppen akad. Még akkor sem, ha
hangzatos szólamok szólnak arról, hogy a demokráciáért, meg az új választási törvényért,
vagy a fene se tudja miért kellene szavazni. Miközben persze az emberek zöme,
legalább tudat alatt, de tudja, hogy mindezekért a szólamokért egy szelet
kenyeret sem adnak sehol. Legfeljebb a szavazóetetéseken.
Ahogy a nagy
nemzetieskedő szólamokért sem adnak egy petákot sem. Az ilyen szólamokat
visszhangzók közül többen haltak meg a különböző valós, és néha virtuális,
csatatereken, mint ahányan jól laktak tőle. Kivéve a háborúk mindenkori
haszonélvezőit. Akik viszont vigyáztak, hogy rohadt messze legyenek attól a
helytől, ahol a pofonok csattognak. Nem lesz máshogy most sem. Aki a
tetszőleges párt vakhitű híveként azt hiszi, hogy haszonélvezője lesz a
szólamoknak, az nyisson plakátnyomdát. Akkor esetleg esélye lesz némi haszonra.
Ezért lett volna hasznos, ha konkrét, számonkérhető programmal állnak elő a
pártok. Konkrét, számonkérhető emberekkel.
Talán nem is véletlen,
hogy ilyennek se híre, és hamva is alig. A maszatolás, a felelősség szétkenése,
a keretmondatok sosem kedveztek a felelősséget messziről kerülőknek. Úgyhogy
mindenki menjen el választani. Válassza azt, akit akar. Azt, akinek elhiszi,
hogy kevésbé veri át, mint az összes többi szereplő. Mert megint eljutottunk
egy olyan választási kampány hajrájába, ahol nem szakemberek szakmai, ha tetszik
pragmatikus, programjai alapján lehet dönteni. Hanem érzelmi alapon. Hajrá!
A hajrában tehát
háromszoros hurrá a hiteknek, a feltételezéseknek, a talánoknak, és a „szerintem
úgy lesz jó” szintű döntéseknek. Számonkérhetetlenül. Ahogy ezt megszoktuk.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése