Semjén legutóbb remekelt a nem adózó rétegekkel
kapcsolatban. Ugyanakkor a nevezett politikus egyik mellékállása a kormányon
belül a határon kívüli szavazókerítés. Az, amire a kormány különben minden
forrást hajlandó felhasználni. Nem egy esetben olyan felhajtással, hogy a
feláll a szőr az ember hátán. Ugyanakkor erről eszünkbe juthat az is, hogy a
hazai öndicsőítő kormánynak van egy dicső ellenzéke is.
Olyan ellenzék, amelyik gyakorlatilag beült Orbán
ladikjába, és igyekszik ott csavargatni a gombokat. Időnként kikiabálva a
partra a szurkolóknak. Olyasmit, hogy ők tulajdonképpen az evezőket akarják
megkaparintani. De vigyázva arra, hogy a lózungok főcsapás-irányába ne sok
ellenszelet generáljanak. Holott van jó néhány olyan markáns kérdés, amivel
kapcsolatban igencsak elkelne egy nem kevésbé markáns válasz. Illetve.
Mindenképpen el kellene dönteni, hogy milyen választ akarnak adni egy-egy
kérdésre. Függetlenül attól, hogy Orbán és egylete mit ugat ezekkel kapcsolatban.
Mert abban a pillanatban, amikor nincsenek válaszok, és csak a demagógia
kötőszavain vitáznak a hatalom jelenlegi mikrofonhasználóival, akkor valójában
nem mondanak semmit.
Ilyen kérdések lehetnek például:
1. A határon túl élő, ott született, és mindössze papír
által állampolgárosított emberek szavazati jogához való viszony. Orbán azt
mondja, hogy ez márpedig jár. Különösen, ha bízhat a szavazatikban. Az
ellenzéknek el kellene döntenie, és egészen pontosan kommunikálnia, hogy
szerintük jár, vagy nem jár. Ameddig a fogalmazás olyasmi módon szól, hogy „nem
igazán szeretnénk, de talán...”, addig ez nem válasz.
2. Az előzőhöz kapcsolódik, és nem kevésbé kényes kérdés,
hogy milyen támogatást, és különösen milyen anyagi támogatást kívánnának
nyújtani a határon kívüli szervezeteknek, településeknek, egyházaknak. Jelenleg
a kormánynak minden pénzt megér a szavazótoborzás. Ugyanakkor szinte kizártnak
tartom, hogy a határ innenső oldalán élők mindegyike határtalan boldogságot
érez a lepukkant iskolaépületre révedve. Az ellenzék jelenleg nem látszik elég
bátornak arra, hogy ebben a kérdésben határozott „igent” vagy „nemet” mondjon.
3. Ha már határon kívüli egyház. Valójában a határon belüli
egyházaknak nyújtandó támogatás tekintetében legalább ilyen határozott választ
kellene adni. Arra, hogy az ellenzéki pártok melyike támogatná szinte feltétel és
keret nélkül az egyházakat. No meg arra is, hogy melyiket és mennyivel. Külön
kihangsúlyozva, hogy nem az egyes tevékenységeket, hanem az intézményrendszert. Alkalmasint kivizsgálva azt is, amikor felmerül a gyanú, hogy az intézményrendszer a tevékenységi fejpénzen játszik piócát.
A sort valószínűleg lehetne folytatni. Azoknak a
kérdéseknek a sorát, amelyekre az ellenzéki pártok ma nagyon gyenge választ
képesek, illetve hajlandók adni. Valószínűleg azért, mert feltételezik: a
politikailag aktív emberek szavazatát akkor lehet megszerezni, ha ezekre a
kérdésekre valami se hideg, se meleg választ adnak. Illetve nem adnak. Holott
könnyen lehet: akkor tudnának sokkal több embert aktivizálni, ha ezekre a
kérdésekre, valamint a többire is elkezdenének határozott válaszokat adni. Akár
igent, akár nemet. Mihez tartás véget. Akár olyan viták lefolytatásának az árán is, hogy a szekularizált államban milyen helye lehet az egyházaknak. Nem a hitnek, nem a vallásnak, hanem az egyházaknak. Amelyek korántsem azonosak sem a hittel, sem a vallásokkal.
De azt is tudom, hogy ez nehéz dió lehet. Mert fel
kellene tételezni azt, hogy a szavazó olyan autonóm személyiség. Olyan, aki egy
konkrét válasz kapcsán képes eldönteni, hogy az tetszik-e neki, vagy sem.
Márpedig könnyedén kiderülhet: az autonóm személyiségek és –döntések valójában
a szíriuszi sörpártot is hamarabb juttatnák be az országgyűlésbe, mint a
kommunikációs maszatolás nagymestereit.
Holott a támogatások, pénzelfolyatások kapcsán
valószínűleg csak egy dolgot kellene megértetni az emberekkel. Azt, hogy az
ország ebből a szempontból olyan, mint egy társasház. Ahol csak egy feltétellel
lehet arannyal futtatott linóleumot lefektetni a folyosóra. Azzal a
feltétellel, hogy az ezt javasló megmondja, hogy miből, illetve milyen más
kifizetés rovására tegyék. De azt is tudom: ez is nehéz dió lehet az
ellenzéknek. Mert az elszámolás ízére egyszer már rákapott választói tömeg
esetleg egy kormányváltás után is elvárná a pontos kimutatásokat a főkönyvben.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése