A „Páncélba zárt
szellem”, alias „Ghost in the Shell”
kétségtelenül nem tegnap, bár az idén, került bemutatásra. Mármint az
élőszereplős változat. Amelynek kapcsán sokat vitatkoztak azon, hogy érdemes-e,
jó ötlet-e egy inkább europid színésznővel eljátszatni egy japán lányt
feltételező szerepet. Jó
kritikát nem igazán kapott. De ez sokszor bizonyulhat megalapozatlannak.
Elvégre az ízlések nem kaptafára gyártódnak. Ellentétben,
azzal, ahogy a robotok. Miközben a kiborgok szintén nem. Némely kritika szerint
a 2017-es GitS-adaptációból, lényeg, a szellem hiányzik. Nézőpont kérdése.
Ahogy az is, hogy jó ötlet volt-e Scarlett Johansson szerepeltetése
kiborg-őrnagyként. A filmet a bemutatóhoz képest késve megnézve egyvalami biztosnak
tűnik. Az, hogy ha valakinek sok felesleges ideje van, és azt okvetlenül egy rossz
filmmel akarja agyonütni, akkor feltétlenül nézze meg ezt a 2017-es filmet.
Különösen akkor ajánlható, ha nem csak az eredeti
történetet nem ismeri, de nem látta az Aeon Flux, a Szárnyas fejvadász, illetve
Robotzsaru sorozat első részét sem. Ha az eredeti történetet nem ismeri, akkor
nem fog hiányozni az a bizonyos szellem. Ha az említett filmeket sem látta,
akkor új ötletként tekintheti azokra, amelyek azokban már felmerültek, és
legfeljebb leporolták, átöltöztették az idő szavának engedve. Meg becsomagolták
egy olyan látványvilágba, ami korábban nem állt rendelkezésre.
Így nem csak a feledékenyeknek és időmilliomosoknak ajánlható.
Azoknak akár tetszhet is, akik a látványos semmit is élvezni tudják.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése