2017. augusztus 12., szombat

Tolmácstalanítás

A bevándorlási hivatal pillanatnyi intézkedése alighanem eléri a jelenleg elérhető negatív érték alját. Annál lejjebb legfeljebb az ezt tálaló kormánypárti betűlapátolók lehetnek. Sajtómunkásnak ugyanis nehezen lehetne nevezni azt, aki burkoltan akár, de a mások kárán vigyorogva fröcsög. Márpedig jelenleg nagyon ez a helyzet látszik kibontakozni, amikor az empatikus tolmácsok kirúgásának tapsikolnak.

Az alaphírhez tartozik, hogy a tolmácsokkal tavaly szakította meg a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal (BMH) a kapcsolatot. Ez a Magyar Idők szövegéből is kiderül. Akkor tehát időszerűnek tűnhet a kérdés, hogy ezt most miért gondolta úgy a nevezett médium, hogy „hírt” kell belőle gyártani. Pontosítható persze úgy is a kérdést, hogy miért most gondolták úgy? De talán azért, mert a debreceni hatóságoknak most tűnt fel, hogy a 2015-ös ottani munkássága miatt az év önkéntesének választották a különben tolmácsként is dolgozó Aida El-Seaghit, a Migration Aid International társigazgatóját. De gondolhatnánk persze arra is, hogy a választásokhoz közel most kell újratölteni a kormányzati propagandát. Amelyben ugyebár az utóbbi idők legjelentősebb pontja, hogy Soros tehet mindenről.

Amiben egyébként egy ponton okvetlenül egyet lehet érteni. Ha ugyanis Soros alapítványa annak idején nem nyúl a jelenlegi Fidesz elnök hóna alá, akkor talán ma egy túlkompenzált személyiségű zsebhokibajnokkal kevesebb lenne a hazai politikában. Mert azt valószínűleg hiába mondaná bárki, hogy akkor Orbán kevésbé utálná Sorost. Valószínűleg akkor is gyűlölködne. Mert egy gyáva, felelősségpánikos személyiségnek ellenség kell. Olyan ellenség, aki felelőssé tehető a saját kudarcaiért. Akár csak kivetítve is. Ahogy az egész migráns-kommunikáció sem sokkal több ennél. A gazdasági exodus kormányának a feje nem véletlenül próbálta már 2015-ben is azt sugallni, hogy a menekültek elveszik a munkát. Holott már akkor is világos volt: a magyarok munkáját tömegesen Angliában, Németországban, vagy bárhol másutt jobb eséllyel vehette volna el bárki. Ellenben a menekültek elleni lépések sorát már akkor feltupírozták azzal, hogy igyekeztek minél jobban dehumanizált helyzetbe hozni az érkezőket.

Ezt kétségtelenül tompítja az, ha valaki képes velük az anyanyelvükön kommunikálni. Alkalmasint persze segítséget is nyújtani, mert világosabban megérti, hogy mi a problémájuk, miben igényelnek segítséget. Csökkentve a kiszolgáltatottságukat. Mármint akkor, ha a tolmács, illetve a tolmács „másik végén” álló is képes emberként viselkedni. Nem csak szimpla fordítógépként. Vagy ami rosszabb, a hatóságilag kötelező gyűlölet meghosszabított kezeként. Az utóbbi állapot, a hivatásos gyűlölködő büszke címének megtagadása lehetett valószínűleg az a pont, ami a tolmácsok „kirúgásához” vezetett. Ez az MI közleménye szerint, illetve a BMH szerint azt is lefedhette, hogy „helyzetükkel visszaélve megpróbáltak segítséget nyújtani az eljárás alá vont mingránsoknak”. A BMH ezt az MI megkeresésére válaszolta. Miközben van egy nem kicsit furcsa mondat is a szövegben. Jelesül az, hogy: „A Magyar Idők azért fordult a tárcához, mert a Migration Aid International Ltd. egyik vezetője, Aida El-Seaghi is vállal hatósági fordítást”. Amit, személy szerint nagyon szeretnék nem úgy értelmezni, hogy az MI „közérdekű bejelentése” vezetett, akárcsak közvetve is, a tolmácsnő kirúgásához. Mert szeretném remélni, hogy a sajtó környékén előfordulók ilyen mélyre nem süllyedhetnek. Miközben az, hogy ezt követően szerepel egy kis sorosozás, az már nem ráz meg senkit. A hivatalos kormánypropaganda része.

Miközben az is teljesen nyilvánvaló, hogy a tolmács nem csak nyelvi, de kulturális közvetítő is lehetne. Olyan emberként, aki hosszabb ideje, akár születésétől, itt élve ismeri a magyar társadalom játékszabályait, és a most érkezők nyelvét is. A hivatalos kommunikáció keltette, és az ultrák szintéjén bozóttá dúsult pánikkeltés egyik fő sarokpontja ugyebár az, hogy a menekültek egy másik kultúrát képviselnek. Amiben természetesen van igazság. De az itteni játékszabályokat nyilvánvalóan az tudja legjobban megismertetni velük, aki az övékét is ismeri, és az itteni elvárásokat is. De erre nyilvánvalóan nincs szükség. Mert esetleg kiderülne, hogy a menekültek igenis képesek alkalmazkodni. Mármint akkor, ha tudják, hogy mihez. De ennek a kommunikálása feléjük a jelek, a kormányzati szervek, illetve szócsövek, szerint az utolsó szemétségek egyike lehet. Mondjuk azért, mert csorbítaná az orbanista ellenségkép-gyártás élét. Megmutatva, hogy a menekült is ember. Márpedig 2015 nyara megmutatta Budapesten: a lakosság képes és hajlandó emberként kezelni azt, akivel személyesen is találkozik. Általában. Leszámítva azokat, akik fejében egy inkvizítor és egy vérpatkány veszekszik a szellemi koncért.

Ugyanakkor a tendencia villámgyorsan túlfejlődhet odáig, hogy mindenki gyanús, aki „külföldiül” tud. Pláne kelet-külföldiül. Így csak drukkolhatok, hogy például, a sport terén számos magyar sikert arató Mohamed Aida csak magyarul tudjon. Mert különben még jön valami idióta és a 2004-ben, illetve 2008-ban kapott köztársasági érdemkereszteket is visszavonatná tőle. Elvégre azokat nem Orbán nyújtotta át. Egy kézcsók keretében.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook