A Momentum Mozgalom a legjobb úton indult el. Mármint
akkor, ha politikai gumicsonttá kíván nemesedni. Ez pedig igencsak jó. A
hatalomnak. Ugyanazért, amiért a többi, hasonlóan indult, és végül sehova sem
jutott szervezett, illetve mozgalom esetében. Holott két dolgot is tehettek
volna ennek elkerülésére.
Az egyik nyilvánvalóan az, amit úgy szoktak
megfogalmazni, hogy csúcson kell abbahagyni. A Momentum ugyanis gyakorlatilag
mindenkinek, aki aláírta az íveket, az olimpiai pályázat ellenzésével fonódott
össze. Lehet persze mondani,
hogy ők többre vágytak, de a kampányuk ennek ellenére ezt sugallta. Ez van.
Tetszettek volna másként kampányolni. Ja, hogy akkor kevesebben írják alá?
Lehet. De az is lehet, hogy nem. Ki kellett volna próbálni. Nem pedig utólag
bejelenteni, hogy nagyot akarnak álmodni. Annyira nagyot, hogy egy hete,
nagyjából, már a minden választókerületbe
Momentum-jelölt állításának a vágyát jelentgették befele. Naná, hogy az
aláírási kampány dandárja után. Amikor már az egyik szemük sírt, a másik meg
pityergett a tulajdonképpeni siker, az említett pályázat-visszavonás miatt. Ami
kapcsán az igazi szurkolók természetesen szinte jobban haragudtak Tarlósra,
mintha megmakacsolja magát. De az igazi szurkolók mindig többre vágynak. Még
azt is belelátnak egy mozgalomba, ami esetleg kezdetektől sem volt benne. A
momentum tehát lehet, hogy csal ezt a szurkolói igényt akarta kielégíteni,
amikor a pártosodás mellett döntött.
S ez lett volna a másik, amivel kapcsolatba teendői
lettek volna. A politikai téblábolás
helyett. Mármint akkor, ha komolyan gondolják. Kicsit az előzőekre is visszautalva:
az aláírásgyűjtés előtt kellett volna világossá tenni, hogy pártról, nem pedig egy
eseti mozgalomról van szó. Ha pedig ez a cél, akkor persze nem ártott volna, de
még ma sem ártana, ha programot hirdetnek. Amolyan pártprogramot. Vállalva azt,
hogy esetleg még nagyobb támadási felületet nyitna vele, mint a vidékieken
viccelődő szöveggel. De, mint sejthetjük, nem hirdettek programot. Így
aztán nyugodtan mindenki eltöprenghet azon, hogy az ő pártja lesz-e a Momentum.
Ahogy ezt egy internetes kérdezősködés keretében az Index
is feltette a nagyérdeműnek. Ahonnan egyébként mindjárt az elején megtudhatjuk:
a Momentum nem hirdetett programot. Még most sem. Ami, ha az internetes kérdőíven
olvasható válaszok Fekete-Győr András elnöktől idézettek, s az Index-nek miért
ne hinnénk el, talán jobb is. Mert vegyük például az oktatást. A kérdés: „Integrált oktatás, vagy felzárkóztató
szegregáció?” A válasz sommázata: „Csakis
integrált oktatás, de megújult oktatási rendszerrel”. Hogy ez nem mond
semmit? Na és. Nem is lehet belekötni. Nincs is mibe. A kifejtésben is olyan
aranyköpések olvashatók, hogy „Az
integráció lényege éppen az, hogy nem homogén csoportokban folyik a tanítás,
hanem, hogy a heterogén közösségek tagjai mind a képességeikhez mért
felzárkóztatást kapják”. Ezt egy tetszőleges bullshit-generátor is
összedobhatta volna. Bármilyen baromi jól hangzik.
Különösen a tagokhoz miért személyes felzárkóztatás. Minden
diák mellé tanárt? Vagy olyan képességű tanárt az utolsó tanyasi iskolába is,
aki erre képes? Erre mondhatnánk azt, hogy: csak meg ne magyarázzák! Mert akkor
azonnal összeültethetők a CKP-val. S pont azért emelhető ki az oktatás ügye,
mert egyrészt valóban sarkalatos pont lehetne a jövő szempontjából. Másrészt,
ez az a téma, ami kapcsán éppen a közelmúlt gazdagította egy egyre
jelentéktelenebbé váló mozgalommal a hazai történelmet. Amelynek a fényét és
pályaívét ugyancsak nm látszik emelni a programok hiánya, az alternatívák
felmutatásának képtelensége és az üres szólamok körében való nagy ívű
csoszogás. S amely mozgalommal kapcsolatban minden kritika univerzális
ellenérve az volt: adjuk meg a biankó támogatást, mert örüljünk, hogy vannak.
Nos! A biankó, az alapokat nélkülöző, támogatás hit kérdése. Hitelvű pártunk
meg már van. Jelenleg éppen az kormányoz.
Azért persze még minden elgondolkodhat azon, hogy a
Momentum az ő pártja-e? Ha belép aktivistának, akkor feltétlenül. Egyébként
szabadon választott. Most, hogy az Noolimpiai szavazatszámolást követően, a
közgyűlési határozat után vagyunk, különösen. Most, hogy „az
olimpiaellenes akciójukkal célba érő mozgalmárok új harcot hirdettek” a HVG szerint. Nem
programot, hanem harcot. Nem ismerős?
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése