Infookatás, vagy amit akartok

Forrás: 444.hu

Egy ismerős hívta fel a figyelmemet a 444 egy röpke írására az informatikaoktatás kapcsán. Annyira röpke, hogy gyakorlatilag egy képhez fűzött hosszabb kommentár inkább, és szinte egy képernyőnyi területen is elfér. A cím alapján az informatikaoktatás sanyarú helyzetét hivatott illusztrálni.

Mely informatikaoktatás valószínűleg tényleg sanyarú helyzetben van sok helyen. Elég az, ha belegondolunk az eszközigényébe, és az iskolák anyagi helyzetébe. Pontosabban a kettő közt meglevő résbe. Ami nem egy esetben inkább szakadék. A szakadék két partja közt aztán vitatható hidak alakulhatnak ki. A szülők felajánlásait, a cégektől levetett, de még használható eszközök használatát is beleértve. Meg a közös géphasználatot is bevetve. Amikor is két-három diák használ egy számítógépet. Ami egy szint felett lehet kínos, de az ismeretek elsajátításának kezdetekor talán még hasznosnak is bizonyulhat a kis csoportok közös bölcsessége. Amelyről aztán akár írásban is születhetnek összefoglaló „tanulmányok”. Mármint kézírásban. Amit egyre inkább nélkülöz a felnövekvő generációk sora.

Ez utóbbi jól látszik a 444 által közölt képen is. A helyesírási hibák, betűtévesztések, és az általános íráskép alapján aligha lenne alkalmas a „szerző” kódexmásolónak. De valószínűleg nem is az lebeg a szeme előtt. Ha nem is tudjuk azt sem, hogy mi lebeg a szeme előtt. Ez az információ, valószínűleg okkal, hiányzik a az említett kommentből. Ahogy az az információ is, hogy vajon az inkriminált kép a számítógépes ismeretek összefoglalásaként született óravázlat összefoglalása, vagy magát a számítógép-használatot is pótló iromány. Ha az utóbbi, akkor lehet tényleg szomorú. De ennek ellentmondani látszik, hogy pár olyan információtöredék is megfogalmazásra került, például az eszköztár megnevezése, amit számítógép nélkül elég nehéz így megélni. A szövegben jelzett „szokásos eszköztár” hivatalosan ugyanis „Kezdőlap”, de tényleg ez a szokásosan megjelenő a Microsoft Word esetén. A „Mindent Mutat” opció pedig „Minden látszik” az eszköztárban. Ha valaki könyvből tanulja, akkor szinte biztosan nem egyfajta hétköznapi pongyolasággal írja le.

Ugyanakkor teljesen rendben van, ha a karakterkészletet megbontja betűkre, számokra, és egyéb jelekre. Melyeknél megjelenik a „Pi” is, ami azt jelzi, hogy a tanár megmutathatta a szövegszerkesztő belső karakterkezelését is. Ahogy a diák láthatóan tisztában volt a formázásmegőrző, bekezdésen belüli soremelés alkalmazásával (Shift+Enter). Amely egyébként korántsem egyértelmű még a naponta szövegszerkesztőt használók számára sem. Ahogy az sem, hogy a formázások milyen terjedelemben hatnak. Márpedig a képen látható összefoglalás szerzője láthatóan gondot fordított erre az ismeretre is. Kiemelve a karakterformázás hatáskörét.

Így aztán van egy publicisztikai cím-sugalom arról, hogy a füzetlap az informatikaoktatás nyomorát hivatott illusztrálni. S van egy kép egy füzetlapról, ami ezt nem támasztja alá. Sokkal inkább azt jelzi, hogy a diák, illetve a tanára, elég széles információterjedelemben igyekezett szétkalandozni. Minél többet igyekezve kihozni a helyzetből. A fogalmazás kétségtelenül kicsit pongyola, az íráskép rémes, az írás nyelvtanilag is hibás. Informatikailag azonban nem túl necces. Mármint akkor, ha a szerző nem műszaki informatikus egy egyetemen. De valószínűleg nem az. Ahogy, valószínűleg, a 444-en megnyilatkozó szerző sem az. Bár nem is kell mindenkinek érteni az informatikához vagy az oktatáshoz. Elvégre a tízmillió alanyi szakember országa vagyunk. S már Karinthy Frigyes is tudta, hogy sokszor elég ha írni tud valaki. Meghagyva másnak az olvasás nyűgjeit.

Andrew_s