2017. február 28., kedd

Ülj le Viktor! Elégtelen!

Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI
Orbánnak, ki tudja hányadszor, elgurultak a csapágygolyók a fejében. Látszólag. Mert az utóbbi idők egyik legvilágosabb beszédét tartotta a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) Budapesten rendezett gazdasági évnyitóján. Önmagához képest. Igazi üzenetbeszédet tartott.

Hogy elfelejtette volna, honnan jött? Ezzel sem lenne, és nincs is egyedül. Meg aztán ezt sem igazán. De ennyire kár lenne előre rohanni a beszédben. Illetve abban, ami közhírré vált belőle. Amely híranyagban igazi vezérszólammá vált az etnikai vonulat. Ami teljesen világos: Orbán immár vállaltan ráhajtott a Jobbik középre húzódásával leszakadó szélsőjobboldali választókra. Mert valószínűleg ráébredt: a saját törzsválasztóinak egy része is lemorzsolódhat, ha valakik veszik a fáradtságot és konkrét adatok, konkrét gazdasági ötletek mentén kezdik tematizálni a választási felkészülést. Márpedig a korrupció, a pártsógori komaság rendszerének adatai veszélyesek lehetnek. Ahogy valószínűleg az ügynökakták kérdése sem lenne minden kínos következményektől mentes. Így teljesen érthető, ha Orbán, a korábbi homályos utalások, az áthallásokkal való manipulációk után, és helyett, immár nyíltan a rasszisták pártjára állt. Ez az a kérdés, ami mentén, hitelvi alapon lehet majd megközelíteni a választásokat. Nem kellenek tények. Annyira nem, hogy a tények egyenesen gátolnák ezt a fajta retorikát. De a történelemből ismert tény: Hitler sem a kétméteres, kékszemű és szőke mutánsok díszpéldánya volt. A Kárpát-medencében pedig egyenesen idiotizmusnak a rasszista megközelítés. Bármilyen irányból.

Alkalmasint a gazdasági növekedés, illetve a humán erőforrások kezelésének megközelítésében kifejezetten baromság. Annyira, hogy legfeljebb az igazolja: olyan is lehet miniszterelnök, aki már a középiskolai órákon is zsebhokival lehetett elfoglalva. Mert a tananyaggal biztosan nem. Az egyik oldalon azt állítani, hogy: „a túl nagy keveredés bajjal jár”, míg a másikon azt emlegetni, hogy az ő falusi tisztasága a mérce, mást nem igazán jelenthet ugyanis. Az 1970-1980-as évek középiskoláiban még faluhelyen is hallania kellett volna a hibrid vetőmagokról, és ezzel kapcsolatban a heterózis-hatásról. Miközben a másik oldalon, immár történelemből, az uralkodóházak, és a falusi elitek beltenyésztéses leromlásáról. Úgyhogy: Ülj Viktor! Elégtelen! Közismeretből.

Akkor is, ha eltekintünk attól, hogy az általa sem igazán kritizált horthysta rendszer fennmaradásának esetében igazi nagybirtokon élhetett volna. Istállófiúként. Talán. S akkor is, ha tudjuk: a keveredés elutasítása, az etnikai tisztaság megőrzése ugyanakkor elég ismert ideológiai vonulat a történelemben. S ez az utóbbi az a kultúra, amiről tudjuk, hogy mindig voltak olyan rétegei a társadalomnak, amelyek örömmel integrálták. De ez az integráció aligha dicséretes. Különösen azért, mert az ország etnikai viszonyai nem csak most bonyolultak, hanem mindig is azok voltak. Mert már a lovas törzsek sem egy atomcsapással sterilre takarított területre érkeztek. De gondolhatunk akár az aradi vértanúkra is. Ahogy a történelem megannyi, különböző irányból érkezett, de az országban, az ország fejlődésében mégis jelentős szerepet betöltő szereplőire. a szikes talajok javításán dolgozó digóktól, a méltán híres magyar növénynemesítésben jelentős szerepet játszó Fleischmann Rudolfig. S tovább. Mely úton talán a pénz tulajdonosának is kisebb szaga lenne, ha az iszlámnak és vele a rituális tisztálkodásoknak hódolna. Mert azon miniszterelnöki kijelentés kapcsán, hogy „A pénznek nincs szaga, de a tulajdonosának van”, nehéz nem arra gondolni: szagolgassa a felcsúti ex-gázszerelőt Orbán, ha akarja. Gusztus dolga.

Viszont mindez tényleg csak sallang. Semmit sem vonva le abból, hogy Orbán üzenete világos. Az etnicizmuson kicsírázó rasszizmus miniszterelnökeként kíván ringbe szállni 2018-ban. Egy éve az iparkamarai hallgatólagosság önuralma a körberöhögés mellőzése miatt lehetett említésre méltó. Most talán az lett volna az igazán méltó, ha a rasszista felhangok nyomán felállnak és távoznak. Mint a „12 dühös ember” című film egyik emblematikus jelentében. A hírek nem jelzik, hogy hányan hagyták el a kormányfő etnikai székletfogója alatt a termet. De hátha még olvasható lesz a MKIK álláspontjáról valami. Még akkor is, ha a kormány hajlandó Parragh igényét, az olcsó szolgák szállítására, kiszolgálni.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook