 |
| Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI |
Orbánnak, ki tudja hányadszor, elgurultak a csapágygolyók
a fejében. Látszólag. Mert az utóbbi idők egyik legvilágosabb
beszédét tartotta a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) Budapesten
rendezett gazdasági évnyitóján. Önmagához képest. Igazi üzenetbeszédet tartott.
Hogy elfelejtette volna, honnan jött? Ezzel sem lenne, és
nincs is egyedül. Meg aztán ezt sem igazán. De ennyire kár lenne előre rohanni
a beszédben. Illetve abban, ami közhírré vált belőle. Amely híranyagban igazi
vezérszólammá vált az etnikai vonulat. Ami teljesen világos: Orbán immár vállaltan
ráhajtott a Jobbik középre húzódásával leszakadó szélsőjobboldali választókra.
Mert valószínűleg ráébredt: a saját törzsválasztóinak egy része is
lemorzsolódhat, ha valakik veszik a fáradtságot és konkrét adatok, konkrét
gazdasági ötletek mentén kezdik tematizálni a választási felkészülést. Márpedig
a korrupció, a pártsógori komaság rendszerének adatai veszélyesek lehetnek.
Ahogy valószínűleg az ügynökakták kérdése sem lenne minden kínos
következményektől mentes. Így teljesen érthető, ha Orbán, a korábbi homályos
utalások, az áthallásokkal való manipulációk után, és helyett, immár nyíltan a
rasszisták pártjára állt. Ez az a kérdés, ami mentén, hitelvi alapon lehet majd
megközelíteni a választásokat. Nem kellenek tények. Annyira nem, hogy a tények
egyenesen gátolnák ezt a fajta retorikát. De a történelemből ismert tény:
Hitler sem a kétméteres, kékszemű és szőke mutánsok díszpéldánya volt. A Kárpát-medencében
pedig egyenesen idiotizmusnak a rasszista megközelítés. Bármilyen irányból.
Alkalmasint a gazdasági növekedés, illetve a humán
erőforrások kezelésének megközelítésében kifejezetten baromság. Annyira, hogy legfeljebb
az igazolja: olyan is lehet miniszterelnök, aki már a középiskolai órákon is
zsebhokival lehetett elfoglalva. Mert a tananyaggal biztosan nem. Az egyik
oldalon azt állítani, hogy: „a túl nagy keveredés bajjal jár”, míg a másikon
azt emlegetni, hogy az ő falusi tisztasága a mérce,
mást nem igazán jelenthet ugyanis. Az 1970-1980-as évek középiskoláiban még
faluhelyen is hallania kellett volna a hibrid vetőmagokról, és ezzel
kapcsolatban a heterózis-hatásról. Miközben a másik oldalon, immár
történelemből, az uralkodóházak, és a falusi elitek beltenyésztéses
leromlásáról. Úgyhogy: Ülj Viktor! Elégtelen! Közismeretből.
Akkor is, ha eltekintünk attól, hogy az általa sem igazán
kritizált horthysta rendszer fennmaradásának esetében igazi nagybirtokon élhetett
volna. Istállófiúként. Talán. S akkor is, ha tudjuk: a keveredés elutasítása,
az etnikai tisztaság megőrzése ugyanakkor elég ismert ideológiai vonulat a
történelemben. S ez az utóbbi az a kultúra, amiről tudjuk, hogy mindig voltak
olyan rétegei a társadalomnak, amelyek örömmel integrálták. De ez az integráció
aligha dicséretes. Különösen azért, mert az ország etnikai viszonyai nem csak
most bonyolultak, hanem mindig is azok voltak. Mert már a lovas törzsek sem egy
atomcsapással sterilre takarított területre érkeztek. De gondolhatunk akár az
aradi vértanúkra is. Ahogy a történelem megannyi, különböző irányból érkezett,
de az országban, az ország fejlődésében mégis jelentős szerepet betöltő
szereplőire. a szikes talajok javításán dolgozó digóktól, a méltán híres magyar
növénynemesítésben jelentős szerepet játszó Fleischmann Rudolfig. S tovább.
Mely úton talán a pénz tulajdonosának is kisebb szaga lenne, ha az iszlámnak és
vele a rituális tisztálkodásoknak hódolna. Mert azon miniszterelnöki kijelentés
kapcsán, hogy „A
pénznek nincs szaga, de a tulajdonosának van”, nehéz nem arra gondolni:
szagolgassa a felcsúti ex-gázszerelőt Orbán, ha akarja. Gusztus dolga.
Viszont mindez tényleg csak sallang. Semmit sem vonva le
abból, hogy Orbán üzenete világos. Az etnicizmuson kicsírázó rasszizmus
miniszterelnökeként kíván ringbe szállni 2018-ban. Egy
éve az iparkamarai hallgatólagosság önuralma a körberöhögés mellőzése miatt
lehetett említésre méltó. Most talán az lett volna az igazán méltó, ha a
rasszista felhangok nyomán felállnak és távoznak. Mint a „12 dühös ember” című
film egyik emblematikus jelentében. A hírek nem jelzik, hogy hányan hagyták el
a kormányfő etnikai székletfogója alatt a termet. De hátha még olvasható lesz a
MKIK álláspontjáról valami. Még akkor is, ha a kormány hajlandó Parragh
igényét, az olcsó szolgák szállítására, kiszolgálni.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése