2014. augusztus 8., péntek

Úton a sámán-hittan felé

Már jó ideje, hogy a Parlament egyfajta varieté-szerepre tör. Nem is olyan régen táncos előadással köszöntötték ott a koronát. Sámántáncos előadással. Ami alighanem egyfajta szemléleti felvezetője lehetett annak a gyűlésnek, munkacímen Kurultájnak, amit most tartottak az egykor értelmesebb napokat is látott épületben.

A tudósítás szerint: „A Kurultáj Európa legnagyobb lovas hagyományőrző ünnepe több száz lovassal, íjásszal, több ezer népviseletbe öltözött hagyományőrzővel, több tucat jurtával”. Ezzel szemben, bizonyára azért, mert a nagy népi jurtában nem lehetett felállítani jurtákat, és lovak helyett ott vannak a képviselők, oroszul beszélő azeriek, türkmének, kazahok rendeztek be-, illetve felvonulást az Országházban. Azért a részletekben ott van a megfejtés. Az igazi nagy buli nem a Parlamentben van, hanem Bugacon kerül megrendezésre. Ahol azért mégis csak jobban elférnek a törzsi életet jelképező relikviák. No meg a lovak is. Mármint a négylábúak. Szóval a Lezsák Sándor köszöntő szavaiban rokon tudatúaknak nevezett képviselők mégsem a teljes törzsi gyűlést jelentették. Csak képviselték. S azért beszéltek oroszul, mert az az egyetlen nyelv, amit minden megjelent értett. Talán még a parlament alelnöke is.

Az persze akár még rendben levő is lehet, ha egy ilyen összejövetel képviselőit az irodájában fogadja a parlamenti alelnök. Ha már a kormányfő nem rá, miközben Turul-ittasan a Váron fő a feje. Van azért valami furcsa abban, amikor egy teljes ülésteremnyi törzsi képviselő gyűlik össze, és a szónoki pulpituson prémes sapkában mondják a magukét. Legalább annyira furcsa, s legalább kevésbé nevetséges, mint a sámántánc a korona körül. Úgyhogy rendben is van talán a dolog. Azonban az említett előtáncolás, és a lépten-nyomon avatott különböző fétisek nyomán azért meglódulhat a fantáziánk. Különösen a nem is olyan régen bevezetett, és gyorstalpalókon tanerővel is megtámasztott gyakorlatilag kötelező hittan, mint tantárgy figyelembe vételével.

Ha ugyanis valakinek kellően agyára húzódott a hagyományőrzés, akkor az komoly morális csapdában találhatja magát. Nem csak azért, mert Horthy-fétist avatnak templomokban, ahol ez tulajdonképpen a vallási dogmákkal is ütközik. De ugyebár anno az ország számadó juhásza saját szájulag avatta a nagy falloszon ülő fakókeselyűt Turullá. Azt követően különben, hogy az egykori KISZ-kiképzést követő párthűség árnyékába húzódva, megtalálta önmagában a kereszténykonzervatív reformátust. Ami azért mégis szép teljesítmény. A három így együtt. Még akkor is, ha a sok neofita keresztény között igazán el is sikkadhatna. Amiért a Kurultáj parlamenti metszetéről ez mégis feldereng, az nem más, mint az ebben megtestesülő ideológiai bukfenc. Az oroszul beszélő lovas-nomád törzsi gyűlés a Máriának ajánlott ország sámán-körbetáncolta, de kereszttel ékesített koronája alatt. Miközben a sámánizmus korából származó madárszörny-jelkép szoborzatait avatják szerte az országban. Talán, a teljes káosz kedvéért, még fehér lovat kellene áldozni a Bazilika oltáránál, és közben nyílzáporral lőni a teliholdat. A Jobbik szerint úgyis van magyar, magyarabb és még magyarabb történelem. S szerintük még akadémiai szinten is csak ebben a koordinátarendszerben lenne szabad szemlélni a világot.

Az említett lóáldozás után Lezsák megjelenhetne talpig lajbiban, és megnyithatná a rokontudatúak közgyűlését. Valami dombon, egy kőkör közepén. Azt követően, hogy hittantanárok flagellista menetet tartanak Bugacra, ahol magukhoz veszik a jelen parlamenti fogadásáról maradt borospoharakat, és felhörpintik pezsgőjüket. Utána rögtön beiratkoznak a sámánhit tanerőit kitanító továbbképzésre, ahol a korona körbetáncolása kötelező mutatvány. „Hipp, hipp Orbán!” felkiáltásokkal tarkítva. S aki nem tapsol egyszerre, nem kap Turult estére. Illetve kaphat, ha ráugrik. A Turul. Bronzból és kőből megalkotva. Már akkor, ha a nagy madár beleun abba, amit az országban lát. Elmegy Máriához, hátára veszi a kisdedet, és elmenekülnek.

Követve talán a gazdasági exodus során menekülőket. Akiket ugyan divat lenézni, hazaárulózni, de azért tudjuk: eredményeiket be fogják itt tudni magyarságuknak. Akár zsidók, akár cigányok, akár jehovisták, akár ateisták. S akik így talán sokkal többet fognak tenni az országért, ahol Neumann János, Wigner Jenő, Teller Ede és többiek nevét még akkor is ismerni fogják, amikor az orbanizmus vezér-nyalogatóinak emlékét méltán betemeti a por.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook