2014. augusztus 4., hétfő

Professzorok az illiberális kaptafánál

A Professzorok Batthyány Köre kiakadt. Röviden ennyi a hírértéke annak, hogy az egyesület elnöksége nyilatkozatot adott ki a Seszták-ügyben. Az MTI-nek elküldték, és az rendes hírügynökséghez méltón körbeküldte. Persze több kérdést is feltehetnénk a megnyilatkozással kapcsolatban. De az is értelemszerű, hogy a jelen terjedelem nem kedvezne könyvtárnyi kérdés előtárásának.

A nyilatkozattal kapcsolatban azért kiemelésre érdemes az a kitétele a nagytudásúaknak, hogy „az erős emberek magánérdeke befolyásolhatja nemcsak a sajtóvéleményt, hanem a mindenkori kormánypolitikát is”. Ami kétségtelen elismerése a hatalmi centrum cenzurális potenciáljának. Mert hol másutt lehetne a legerősebb embereket keresni, mint a hatalmi centrumban? Már csak azért is, mert ott a kormánypolitika közvetlen irányítói alanyi jogon is megtalálhatóak. Ha pedig ezt elfogadjuk, akkor ebből professzorosan következik annak a levezetése, hogy a kormányzatban részt vevők magánérdeke rányomja a bélyeget a sajtóvéleményre is. Legyünk engedékenyek: rányomhatja. Azért persze a közelmúlt origós története, vagy az orbáni óda szerzőjének hirtelen karrierje azt mutatja, hogy rá is nyomja. Így a PBK elnökségét akár elismeréssel csettintéssel is köszönthetnénk a hatalom ezirányú ténykedésének leleplezése kapcsán.

Már akkor, ha nem sejtenénk: eszük ágában sem volt Orbán Viktort és szűkebb érdekköreit bírálni. Amely sejtésben azért szívesen csalatkoznának talán azok, akik azt hinnék, hogy neves professzorok alkotta köröknek a politika a közelébe se férkőzhet. Mármint aktuálpolitikai szinten. Mert tudománypolitikailag természetes lehet az érintettségük. Ahogy nem véletlenül került elő legutóbb a tudományos minősítések minősítése kapcsán írt levélben Dr. Balázs Ervin neve. Aki, miközben csendben agyonhallgatni látszik a problémát egy bíborosi tesó pályafutására emlékeztető ügyben, szintén tagja az említett baráti társaságnak. Alkalmasint, az teljes politikamentesség illusztrációjaként érdemes a teljes tagnévsort átfutni. Amelynek mindjárt az elején, szerényen agrármérnökként, Ángyán Józsefet is ott találjuk. Valamiért nem azt emlegetve, hogy Orbán Viktor államtitkára is volt az említett professzor. Alighanem annak a „becsületes és igazmondó közéletnek” a jegyében, amelyben az egyesületi tagok töretlenül hisznek. A saját alapszabályuk szerint.

S mielőtt bárki azzal jönne, hogy egy egyetemi tanár miért ne politizálhatna, leszögezem, hogy igaza van. Senki nem vitatja el azt a jogát, ami mindenki mást is megillet a napi eseményekkel kapcsolatos véleményalkotásban. Azonban érdemes talán arra is figyelni, hogy az említett alapszabály azért tartalmaz egy ilyen passzust is: „Tagjainak tekintélyét, tudását és tapasztalatait felhasználva, az Egyesület elő akarja mozdítani a polgári Magyarország ügyét hitelesen képviselő társadalmi szervezetek összefogását és terjeszteni akarja eszméit a magyar társadalomban, különösen az ifjú nemzedék körében”. Márpedig, amikor tekintélyelven alapulva akarnak eszméket terjeszteni az ifjú nemzedék körében, akkor abból sokszor csak a baj maradt. Különösen akkor, ha egyértelmű politikai kötődés mentén alakul ez a tekintéllyel való szellemi üzekedés. Amely politikai kötődést nem a polgári nemtudnimi jelenti.

Érdemes inkább azt figyelembe venni, hogy Orbán Viktor személyesen fejtette ki ajnározását az egyesülettel kapcsolatban. Megköszönve konzultációjukat a nemzeti konzultáció során. Valamint a PBK szellemi támogatását is a munkája során. Mármint a miniszterelnök a saját munkája során. Aminek egyik részelem volt már korábban, hogy a professzorok egyesülete támogatásáról biztosította a hallgatókat röghöz kötő rendszert, és a felsőoktatás átbarmolását. Ami már csak azért is egy Orbánhoz méltó szemforgatás, mert a jeles professzorok jelentősebb része pont ott lenne a valamikor ingyenes oktatás nélkül, ahol a miniszterelnök. Jelesül: Sehol. Ők lehetnének tehát a tudomány sehollakói. De a polgári professzorrá válás egyik fokozata talán a személyes múlt elfelejtése. S esetleg kicsit a közösségi múlt elfelejtése is. A szakmaival egyetemben. Ott az egyetemen.

Ha ugyanis valaki azt hiszi, hogy vannak polgári levéltetvek, és nem polgári levéltetvek, az valahol eltévedt a tanszékek rögös útjain. Ahogy a természettudományok kapcsán általában is. Jedlik Ányos ugyanis nagy tudós és pap volt. De nem attól volt nagy tudós, hogy pap volt. S nem túl sok olyan nyilatkozata ismert, amiben nyílt állásfoglaláshoz adta volna a nevét a napi politika berkeiben. S bár nem állítanám biztosan, hogy a napi politikában állást foglaló természettudós a saját képességeit, hatalomvágyát pótolja a politikum beengedésével a személyes közéletébe, de azért hajlok rá. Ahogy hajlok arra a nézetre is, hogy a cipész a kaptafánál, vegyész a lombikjainál jobban tudja szolgálni a köznapokat, mint a hordón.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook