Kormánypárti ellenzéki gesztusok októbere?

Forrás: ateliercheri.com

A Milla egyesületté való alakulása, illetve Bajnai Gordon meghívása az október 23.-i rendezvényükre, és ezzel párhuzamosan a pártok felkérése, hogy csak pártazonosságuk, a párt-logók, feltüntetése nélkül vegyenek részt a rendezvényen kissé megkavarta az állóvizet. Az, hogy a különböző nyilatkozatokat ki, és miként értékeli, nyilvánvalóan egyéni beállítottság kérdése is. Beleértve azt is, hogy a Milla mennyire tekinthető de facto is egyesületnek a bejegyzéstől függetlenül, vagy mennyire lehet számítani arra, hogy pártszerű funkciót fog betölteni. Akár már az októberi megemlékezés kapcsán is. Az azonban kétségtelen, hogy számos, a Millával vitatkozó, vagy azt kritizáló nyilatkozat kapott lábra a kormányzat ellenzékének részéről is.

Ez azt is sugallhatja, hogy a várható összefogás helyett, a szalámizás kovásza lehet az egyesületté váló Milla. A kormányzati oldalon meg hátradőlhetnek, és feltéphetik a következő chips-es zacskót, amint páholyból figyelik az eseményeket. Azt sem vitatom, hogy a következő fejtegetés alkalmas arra, hogy indulatból reagáljon bárki. Aki úgy gondolja, hogy amit a Milla, vagy az ellenzék tesz, az csak jó lehet, az akár most hagyja abba az olvasást. Azok is, akik szerint van olyan ellenzéki erő, amely szekrényében őrzi a bölcsek kövét. Azonban azon is lehetne vitát nyitni, hogy mi osztja meg jobban az ellenzéket? Az, ha logó-alapú cenzust vezet be egy szervező, vagy az összefogás demonstrálására is alkalmas azon gesztus, hogy jól láthatóan több párt képes együtt elviselni egymás arcát. Miközben a hatalom buszokkal vitt gyermekekkel megerősített hatalom-párti megemlékezésre készül.

A hatalom meghosszabbításához vezető úton ugyanis az egyes pártok aligha jelentenek jelenleg komoly akadályt. Ugyanakkor egy esetleges összefogás kétségtelenül komoly fejtörést okozhatnak Orbán Viktornak és csapatának. Akár Gyurcsány Ferenccel, mint a miniszterelnök személyes mumusával, akár nélküle. Így végső soron minden olyan akció a kormányzat malmára hajtja a vizet, ami kommunikációs, szervezési problémák okán válik alacsony hatásúvá, vagy eleve megosztja azokat, akik nem értenek egyet a vezetés politikájával. Sajnos ilyen rendezvényekben az ellenzék nem szűkölködik. Ahogy a Milla sem. A kommunikációs bakik közül talán a legmarkánsabb az alternatív köztársasági elnök körül kialakult helyzetet lehet talán kiemelni. Mint arra emlékezhetnek sokan, annak idején, márciusban Dopeman-t kiáltották ki alternatívaként. Ez az adott pillanatban lehetett talán egy jó vicc, de alapvetően inkább szolgálta azt, hogy a Milla komolytalansága kapcsán dobjon fel magas labdát. Mert Schmitt Pállal szemben lehetett talán egyfajta gúnyolódás, alapvetően szinte sugallta azt az értelmezést, hogy az egyik legmagasabb köztársasági méltóságot akarják nevetségessé tenni. Nem Schmitt Pált, hanem a tisztséget. Ezzel azok számára adva gyúanyagot, akik szerint az ellenzék az ország képviseletére alkalmatlan tömörüléseket támogat.

A szervezési bakik közül, véleményem szerint, az egyik legjellemzőbb az azeri baltás gyilkos kiadatásával kapcsolatos tiltakozás volt. Nem azért, mintha időszerűtlen lett volna, vagy oktalan lett volna. Azonban a felszólalók sorrendjének megválasztása a helyszíni tapasztalatok szerint is leginkább arra volt alkalmas, hogy az emberek a rendezvény végén egy „itt is voltunk” kézlegyintéssel hagyják el a helyszínt. Az tömeg érzelmeit leginkább megérintő Balavány-felszólalást ugyanis a rendezvény elejére „sikerült” beiktatni, amivel eleve biztosítani lehetett egyfajta lefele tartó ívet a felszólalok során keresztül. Ezzel kissé vérszegény benyomást keltve a teljes rendezvénnyel kapcsolatban. Egyben feladva a kommunikációs labdát abban az értelemben a hatalom reakciójához, hogy: „Ki beszél itt diktatúráról, ha szabadon lehet tiltakozni. Ha pedig nem sikerül nem százezres tömegeket megmozgatni, vagy érzelmeket általánosan felcsigázni? Hát istenkém, az ellenzék, látjátok erre képes. A többség láthatóan minket támogat”. Ezzel végső az orbanista kommunikátorok malmára hajtva a vizet, és a szelek közül sokat kifogva az ellenzéki vitorlákból. Ezen az sem változtat, hogy láthatóan nem a Milla az egyetlen, ami hasonló labdákat volt képes szétszórni maga körül.

Megemlékezhetünk ugyanis az Alaptörvény operaházi gálájának estéjére időzített műsoros estre is, amit számos szervezet biztosított részvételéről és támogatásáról. Az Index akkori tudósítása alapján, de a helyszíni élmények alapján is számosan és igen hangosan nehezményezték Orbán Viktor új alaptörvényének tető alá hozását. Arra a kérdésre nehéz lenne válaszolni, hogy ki döntött, és milyen elvek alapján a szervezésről, részvételről. Az azonban biztos, hogy a rendezvény időpontját illetően a tömegben is igencsak hallani lehetett az értetlenséget. Különösen azt az apróságot, hogy a nagy vehemenciával tető alá hozott tiltakozás érdemi részét gondosan befejezték addigra, amikorra a kormányzati gálaműsor befejeződött. A még ott maradt tiltakozókkal pedig szemmel láthatóan, majd a nyilatkozatokban hallhatóan nem igazán vállalt közösséget egy számot tevő ellenzéki csoportosulás sem. Végső soron szintén inkább a kormányzatnak téve gesztust ezzel az „ott voltunk, de ugye nem zavartunk” rendezési megoldással.

S mielőtt félre értené bárki, nem a 2006-os megmozdulásokhoz hasonló helyzetet, a fél város feldúlását, vagy a szélsőjobbnak gesztust tevő zavargásokat hiányolom. Azonban aligha kétséges, hogy ez a fajta „tiltakozósdi” a másik véglet, és óhatatlanul az idealista értelmiségiek műbalhéjává silányíthatja a megmozdulásokat. Eleve leseperhetővé téve azokat, mivel aligha jelenthetnek olyan lépést, ami azzal képes megmozdítani tömegeket, hogy azok az azonnali cselekvésben bízhatnának. Igaz, ezzel nagy könnyebbséget téve a szervezőknek, de hatalmas gesztust is gyakorolva az Orbán Viktor környezetében ténykedőknek, a Turul árnyékából kiabálóknak. S ezen előzmények után támadtak kétségeim a 2012. október 23.-ával kapcsolatos Milla-rendezvény kapcsán. Az ugyanis tudható a reakciók kapcsán, hogy mind az egyesületté alakulás, mint a párt-logók elleni kirohanás olyan tényező, ami nem erősíteni, hanem gyengíteni látszik az előzetes hatást. Alighanem az utóbbit ismerte fel Kónya Péter. Ő, az ATV-nek adott nyilatkozata alapján, pártostól lát szeretettel mindenkit az általa indított, és a Szolidarítás mozgalom zászlajával fémjelzett, csatlakozó menetében. Ezt különben később „írásban” is megerősítették a mozgalom kiadványában: „A Szolidaritás elnöke arra kért mindenkit – a demokratikus pártokat: DK-t, MSZP-t, LMP-t és más szervezeteket –, hogy együtt a Szolidaritással a Clark Ádám térről vonuljanak a Szabad sajtó útjára. Hozzák a saját zászlóikat, jelvényeiket, mindent, amit akarnak, csak – mint mondta – legyünk együtt, mutassunk erőt és azt, hogy képesek vagyunk együtt közösen fellépni az Orbán-rezsim ellen”.

Azonban Kónya Péter fellépése nélkül egy olyan helyzet alakulhatott volna ki, és ez végső soron még mindig nem kizárt, hogy az egyes pártok elszigetelődnek a Milla rendezvényétől. A pillanatnyi állapotok, nagyjából egy héttel az említett rendezvény előtt, egyébként még mindig ebbe az irányba látszanak hatni. Amire végső soron rásegíthet, hogy immár nem egy interneten szerveződött közösség rendezvényéről, hanem egy konkrétan bejegyzett, vagy bejegyzésre váró szervezet rendezvényéről van szó. Ami akár párton belüli meghasonlásokat eredményezhet az ellenzéki körökben. Ez utóbbira példa az LMP esete. Függetlenül attól, hogy pártként ki mennyire szimpatizál az említett párttal. Miközben alighanem borítékolható, hogy mindez nem jöhetett volna létre, ha Juhász Péter az októberi megemlékezés után jelenti be az egyesületté alakulást. Olyan látszatott keltve jelenleg, hogy a Milla vezetője előbb cselekedett, mint gondolkodott. Mert jelenleg az az árnyékkormány, amit talán össze lehetne állítani, szinte minden ellenzéki pártból igényelne embereket. Ami jelenleg kétségesnek látszik. Az azért nagyon kellemetlen lenne, ha azt kellene feltételezni, hogy szándékosan történt így a bejelentés időzítése.

Röviden az ilyen helyzetben azért összefoglalnám, hogy a kormányzatnak milyen ellenzéki fellépés, „eseménynaptár” lehet a szimpatikus:

1. Legyen belülről megosztott, és lehetőleg a pártjain belül is legyen megosztottság;
2. Az ellenzéki rendezvényeken ne alakulhasson ki olyan hangulat, ami a hangoskodáson túlmenő tevőleges akciókhoz vezethet;
3. Az ellenzék ne alakíthasson ki olyan egységfrontot, ami alkalmas lehet összehangolt cselekvésre;
4. Az előző pont értelmében ne alakulhasson ki olyan ellenzéki rendezvény, melyen a kormányzatot elutasító szervezetek tagsága „összeadódó” tömegként jelenhessen meg;
5. A mégis megrendezett ellenzéki események létszáma elegendő legyen a demokrácia meglétének valószínűsítésére, de az előzők teljesülése miatt alapvetően tehetetlen legyen;

A lista talán folytatható, talán vitatható. Az azonban szinte biztos, hogy jelenleg a kormányzat keresve sem találhatna magának kényelmesebb ellenzéket, mint aminek vezérrendezvényére jelenleg a Milla készül. Ha ebben „az úgy kezdődött, hogy visszabeszéltek” állapotban kellően óvódás partnerek nélkül semmire se menne egyedül. Szinte tálcán hozott gesztuscsokrot nyújtva át Orbán Viktornak.

Simay Endre István