Számoljunk kórházlovakat.

Szepesi Andor: Kincsem
Forrás:Vándorfény Galéria

A leltár fontos dolog. Ezt akármelyik könyvelő megmondhatja. Főleg, ha nyakán ül egy revizor. Bár revizorral a háta mögött a raktáros sem fog mást mondani. De inkább induljunk ki abból, hogy valóban fontos, hiszen a készletek és vagyonok ismerete elengedhetetlen akkor, ha tisztán akarnánk látni a gazdaság nagy labirintusában. Hát még akkor, ha egy egész tündérkert áll rendelkezésünkre labirintust építeni. De ezen sem kéretik szélesen mosolyogni, mert a leltár tényleg fontos, és eszemben sincs ezt elviccelni. Nekem nincs. Még akkor sem, ha egyes tárcák úgy tűnik azért gyúrnak arra, hogy Matolcsy György tündérpásztor-gazdasági minisztert megszorítsák a politikai humor színpadán.

Erre utalhat az a hír, ami a legutóbb a NOL-on jelent meg, és mi a kórházaknak kötelező lószámlálást ír elő. Ilyenkor aztán az ember elképzeli, amint komoly arcú orvosi delegáció alakul, és nekiáll a lovakat szétosztályozni, majd összeszámlálni. Elvégre egy ló egy olyan kis izé, ami bármikor begurulhat a sarokba. Esetleg valaki tévedésből becsomagolja a kiürült uzsonnás-dobozba, és elviszi. Majd otthon aztán furcsálkodva hallgatja a táskából kihallatszó nyerítést. A hír persze akár a valós állapotok felméréséhez tényleg hozzájárulhat, és még azt sem lehet mondani, hogy az egészségügy és a lovak közt semmi kapcsolat nincs. Elég talán a „lószérum”-ra gondolni, mely a tetanuszfertőzés elleni védekezés kapcsán vonult be a köztudatba, és valóban van köze a lovakhoz. Aztán például gondolhatnánk azokra a lovakra, amelyek terápiás állatként kaphatnak szerepet egyes személyiségi problémák kezelésében. Ez az utóbbi különben a február utolsó napján elfogadott Kincsem Nemzeti Lovas Program ismertetésében is szerepel. Tehát amikor a lovak és az egészségügy kapcsolatáról van szó, akkor ez nem okvetlenül csak azt jelenti, amit egyes fórumokon felvetnek. Mely utóbbi igen tiszteletlen célzásokat tartalmaz az egészségügyi, esetleg a kormányzat vezetői és az állatvilág említett képviselőinek szellemisége közti kapcsolatot illetően.

Azon egészségügyi intézményekben, ahol ténylegesen tartanak lovakat, indokolt lehet tehát a lovak számáról részletes leltárt készíteni. De gyanítható, hogy a lovakhoz ilyenkor külön gazdasági egység is tartozik, ahol alighanem a napi gyakorlat szerint is nyilvántartást vezetnek a lovak számáról. Az pedig alighanem csak a személyes járatlanságomban gyökeredző téveszme lehet, hogy az állattartást alapvetően mezőgazdasági tevékenységnek gondolnám. Így, töredelmesen bevallom, hogy meglepetéssel olvastam a számlálást elrendelő minisztérium nevét. Ez ugyanis az Emberi Erőforrások Minisztériuma, ahol a Költségvetési Főosztály áll a szokatlan leltár mögött. Utána arra gondoltam, hogy a kórházak mégis csak az emberi erőforrásokkal gazdálkodnak, s hogyan is bízhatnának meg a Emberi Erőforrások Minisztériumának könyvelői az adatokban akkor, ha a kórházi lóágazat adatait a szakmailag ehhez közelebb álló minisztérium gyűjti össze.

Még akkor is, ha a számlálás indoka a Nemzeti Lovaságazati Vagyonkataszter létrehozása a Nemzeti Lovas Programhoz csatlakozva, és a teljes képet pedig árnyalja, hogy a levél a költségvetési szerveknek általában, valamint a gazdasági vezetőknek szól. Ugyanis, végtelen naivitásomban azt hinném, hogy ez a lovasleltár is jobb helyen lenne a mezőgazdaságért felelős minisztérium keretében. De aztán eszembe jutott, hogy ez most a Vidékfejlesztési nevet viseli. Tehát például akkor mi legyen a főváros környékén előforduló lovakkal. Még elgondolni is rémes lenne, hogy ezek a pacik ezt követően csak teljes illegalitásban létezhetnének. Mert ugyebár a vidékhez nem tartozhatnának, és mégiscsak ott legelésznének valamelyik kórház udvarán. Bár fűnyírónak jobbak a birkák, de a Nemzeti Birkaprogramot nem emlékszem, hogy külön, név szerint meghirdették volna. Szóval, Nemzeti Birkaprogram híján, de politikailag és jogilag is létező Lovas Programmal a háta mögött teljesen jogos, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma meghirdette a lovak és a lovakhoz tartozó egyéb eszközök, ingatlanok összeszámlálását a kórházakban. Elvégre nem is kórházigazgató vagy sebész az, aki nem tudja kapásból, hogy hány hátrafele nyilazásra alkalmas ló van a kórház állományában. Ha pedig körbenéz és egy négylábú lovat sem lát maga körül, akkor az Emberi Erőforrások Minisztériuma körlevelében ott a kiút. Van esély rá, hogy ezt a tényt is megismertesse a Nagy Nemzeti Lóleltár vezetőjével. Természetesen az adatlapok kitöltésekor nemleges válaszokat adva.

Azért persze nehéz minden szakmai indoklás és magyarázat ellenére is szabadulni a képtől, amint sebészfőorvosok elmennek lovat számlálni. Magukkal vívén a műtőben nélkülük amúgy is szerepét vesztett altatóorvost is. Hátha nagyon ugrálnak azok a lovak. S akkor mégis csak jó, ha valaki képes szakszerűen leszedálni a lovakat. Mármint a négylábúakat. A Nemzeti Birkaprogram meghirdetése esetén a birkákat is. Mármint a négylábúakat. Addig birkákat elalváshoz is lehet számolgatni. Felébredés esetén pedig talán már kórházlovakat sem.

Simay Endre István