Média-mocsár-taposás

A közelmény, ami nincs, illetve van

A Fidesz konzultációt népszerűsítő népgyűlésén történtek keltette örvények nem látszanak elsimulni. Ez sok szempontból rendben van. Akkor is, ha nem ebből fog valószínűleg kialakulni az a szökőár, ami a hazai sajtóetika különböző irányokból összecsinált mocsarát tisztára fogja mosni. De annak, aki a rések felett szeretne eltűnődni, nem kell ilyen messzire elkalandoznia.

Mert a történtek utózöngéi önmagukban is hordoznak pár furcsa reakciót. Mint például azt, amelyik szerint a történtek szempontjából releváns Szabó László, a telefont törlő Fidesz-katona fizetése. A helyzet azonban az, hogy valójában ez gyakorlatilag teljesen független a történtekről. Lehet azon vitatkozni, hogy azért a munkáért, amit végez, megérdemel-e fizetést egyáltalán. De aligha értelmezhető a fizetési listán szereplő összeg a sajtó munkatársával szembeni eljárást illetően. Hacsak nem munkaköri kötelessége az újságírókkal szembeni erőszak kinyilvánítása. Az adott újságíróval kapcsolatos személyes véleményétől függetlenül.

Amely személyes véleménynyilvánításban kétségtelenül Németh Szilárd vitte el a pálmát. A bányászbéka feneke alól. Akkor, amikor a fórumon történtek kapcsán azt nyilatkozta, hogy az egészet abból a nézőpontból kell vizsgálni, hogy az az újságíró, aki a Fidesz egyik fórumát dokumentálja, az Soros ügynöke. Azt mondván, hogy a „Soros által fenntartott médiabirodalom embereit ugyanúgy, mint a Soros által fenntartott álcivileket sem tartom civileknek, úgy nem tartom őket valódi újságíróknak, inkább provokálni szoktak és ügynöki tevékenységet folytatnak, ez az összefoglaló véleményem erről a történetről”. Amelyből két kulcsinformációt érdemes kiemelni. Az egyik az, hogy Németh Szilárd szerint az a szervezet, illetve személy, amelyik, illetve aki, nem tág pofával mosolyogva nyalja a kormányzati seggeket, az Soros-ügynök. Akkor is, ha erre a szerepre Orbán sokkal alkalmasabb jelöltnek tűnhetne. A másik kiemelendő kulcsinformáció sokkal súlyosabb. Nem Németh elmeállapotával, hanem a kormánypolitikával kapcsolatban. Azt jelenti ugyanis, hogy azzal szemben, aki nem lép egyszerre Orbánnal, bármilyen eljárás, a fizikai erőszak is megengedett.

Ugyanakkor ez az utóbbi olvasata a kormánypárti politikus által elmondottaknak azért is figyelemre méltó, mert nem egyedi eset. Orbán egyik kedvenc publicistája korábban, például, nyíltan megfenyegette azokat, akik a CEU mellett foglaltak állás. De Németh Szilárd is letette már korábban is a garast a civilek ügyében. Világosan kifejtette, hogy a kormánnyal nem egyet értő szervezeteket el kell taposni. Nem is olyan régen. Januárban. Amely nyilatkozata után ugyan volt némi próbálkozás a szerecsen kifürdetésére, de a mostani megnyilatkozása jelzi: valóban az őszinteség robbant ki belőle az év elején. A kormány politikai irányvonala az, hogy bárki eltaposható, és el is taposandó, ha nyilvánvaló az egyet nem értése. S olyan erőt képvisel a politikában, vagy a médiában, amire odafigyelhet a tömeg. A többiek jelenlétét eltűrik, míg jobb ötletük nem lesz. Addig a megtiprottak szolgáljanak intő példaként a még nem vegzáltak számára. Ez gyakorlatilag egy diktatúra médiapolitikája. Amelynek rendszerét most Németh Szilárd leleplező erővel ismertette a nagy nyilvánossággal.

Ugyanakkor megszülettek a média-szakma állásfoglalásai is az ügyben. A 444 arról tudósít, hogy a szakmai szervezetek elítélték riporter ellen alkalmazott erőszakot. A hivatkozott közös közleményt eszerint a Főszerkesztők Fóruma, a Magyar Lapkiadók Egyesülete, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége és a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesülete jegyzi. Alkalmasint szívesen elolvastam volna, például a Magyar Újságírók Országos Szövetségének honlapján is a közleményt. Az azonban, valamiért, nem került ott a hírek között megosztásra. A közlemény ismertetésében kiemelt, és a Magyar Lapkiadók Egyesülete közleményében is olvasható, szövegrészek azonban elég kétfenekűre sikeredtek. Azt mondja a net, hogy a közlemény kiemeli: „egy nyilvános eseményen a kiküldött újságírónak joga van jelen lenni, kép- és hangfelvételt készíteni”. Csakhogy a vegzatúrát pont arra hivatkozva indították el, hogy az említett esemény nem volt a sajtó számára nyilvános. Ami a szakmai közlemény másik részének értelmezését is befolyásolhatja. Ami úgy szól, hogy „ebben őt jogszerűen nem lehet megakadályozni, mindaddig, amíg ő maga jogszerűen végzi munkáját”. Így előállhat az a helyzet, hogy a szervezők szerint a sajtó számára nem volt nyilvános a rendezvény, tehát a megjelenő riporter nem jogszerűen végezte ott a tudósítói munkát. Így a szervezők viszont jogszerűen rakták ki a szűrét.

Ami továbbra is élővé teszi azt a kérdést, amivel kapcsolatban láthatóan mindkét oldalról csak sasszékat láthatunk. Azt, hogy egy, az említett fórumhoz hasonló bármilyen rendezvény miért lehet bárkivel szemben zártkörű? Vagy hallgatólagosan kéretik elfogadni a kormány álláspontját arról, hogy az a nyilvános, amit ők annak szeretnének? Annak, akit ők ott látni szeretnének? S mindenki más menjen a fenébe? Ha N. Sz. elszellenti magát, akkor a levesbe?

Andrew_s