Alternatív antiszemtizmusok

Sírbeszéd 2015.
Egy számmal nagyobb kölcsön? kalapban
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

Frans Timmermans, az Európai Bizottság alelnöke, a sorosozásra célozva az antiszemita címkével látta el Orbán Viktort. Ezt követően mind Köves Slomó rabbi, mind Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnöke szükségesnek látta megszólalni. Formálisan ugyan egy-egy médium megkeresésére, de azért ugyebár egy felkérésre lehet nemet is mondani. Még.

Így azonban furcsa képzeteket is kelthetnek ezek a sietős nyilatkozatok. A tartalmuktól függetlenül is. Vannak ugyanis helyzetek, amikor hallgatni arany. Amellett, hogy Frans Timmermans egy konkrét ügyben szólalt meg, egy konkrét vezetővel kapcsolatban. Inkább egy olyan helyzetet teremtve, amiben nem túl sok közvetlen szerepe lenne sem Köves Slomónak, sem Heisler Andrásnak. Akkor sem, ha egyet értenek a Die Zeit hasábjain megjelentekkel, és akkor sem, ha nem. A sürgős kiállásuk Orbán mellett legfeljebb arra jó, hogy a párttitkárral sürgősen egyetértő felszólalások emlékeit keltse életre. Amelyek, különösen azok részéről, akiket egy-egy reakciója érintett, sokkal inkább az elvtelen fenéktakarítást, mintsem a megfontolt véleményt képviselték. Valójában már csak ezért sem túl hiteles ez a hirtelen tülekedés.

De ettől még Köves Slomó természetesen érezheti úgy, hogy egész Európáben nincs még egy ország, ahol „olyan mértékű fizikai biztonságban és méltósággal tudnának élni a vallásos zsidó közösségek, mint Magyarországon”. Nyilván évekig, ha nem évtizedekig élt az egyes uniós országokban. Annak érdekében, hogy saját bőrén megtapasztalja az egyes országokban uralkodó viszonyokat. Már akkor, ha kellő demagógiával közelítjük meg az állásfoglalását. Anélkül meg elfogadhatjuk, hogy a kiemelt mondat nem jelent többet, mint azt: Köves rabbi benyomása a közkeletű kommunikációk nyomán ez. Talán azért, mert számára a fenyegetettség a pogromoknál kezdődik. Amik tényleg nincsenek. Ellentétben a megannyi antiszemita gesztussal. Amelyek ellenben vannak. S amelyeket olyanok is tarkítanak, mint Orbán Viktor saját kijelentései. 2012-ben ugyanis egy olyan kijelentést tett, amely alapján a zsidók és a magyarok közé egyértelmű választójelet tett. Másrészt felbukkant akkor az a gondolat is, amely alapján a zsidók megvédendők Magyarországon. Márpedig megvédeni azt kellhet, aki veszélyben van. Ebben az esetben viszont vagy Orbán Viktor, vagy Köves Slomó van tévedésben a zsidók fenyegetettségét illetően.

De, mint írtam, a Mazsihisz elnöke is sietett megvédeni Orbán Viktort. Mondván, hogy „Orbán Viktor nem antiszemita”, csak a véleményének kinyilvánításakor nem elég megfontolt. Heisler valószínűleg elfelejti, hogy Orbán jelenleg miniszterelnök, és nem egy gyámság alatt álló kiskorú. Így feltételezhető, hogy tudja, hogy mit beszél. Ha úgy beszél, hogy nem tudja, hogy mit mond, akkor alkalmatlan arra a tisztségre, amit betölt. Ugyanakkor érdekes lenne ismerni a Mazsihisz véleményét is arról, hogy az előző kérdést illetően Köves Slomónak, vagy Orbán Viktornak van-e igaza? De valószínűleg csak egy intenzív hümmögés lenne a válasz. Már csak azért is, mert korábban Orbán igencsak kétfenekű, és inkább antiszemita megnyilvánulásai kapcsán sem nagyon tiltakoztak. A választások nyomán pedig Heisler, és szervezete, az első között siettek gazsulálni a népkisebbségi többség parlamenti győzelmének. Ami azt jelenti, hogy a legitimációs bázis-teremtés sietős megvalósítása egy ismert terep lehet a Mazsihisz elnökének.

Ezek alapján különösen egy párttag-gyűlés hangulatát kelti a sietős megnyilatkozások sora. Persze lehet, hogy Köves Slomó, Heisler András, Orbán Viktor és mindenki más egy-egy külön országban élnek, élünk. S még ki tudja, hány alternatív valóság lehetséges. Az egyikben talán rasszista szélsőjobb sincs.

Andrew_s