2017. május 19., péntek

Kamupártok innen-onnan

A legutóbbi, pontosabban a választásokat majdhogynem felvezető hírek közé tartozik, hogy az ügyészség megszüntette a kamupártokat célkeresztbe vonó eljárásokat. Ezt több okból sem hiszem olyan hírnek, amin nagyon meg kellene lepődni. A szavazókat megosztó kisebb-nagyobb formációk ugyanis nyilvánvalóan nagy szolgálatot tesznek a kormánypártnak. S nem csak a választások alkalmából.

Így sok szempontból még az is kérdéses, hogy hol kellene meghúzni azt a határt ahonnan még hiteles pártnak, társadalmi formációnak érdemes tekinteni egy szervezetet. Még akkor is, ha a szavazásokkor töredékszázalékokat felmutatni képes pártokat valóban könnyedén lehet esetleg kamupártnak tekinteni. Ezek esetében könnyedén feltételezhetőnek tekinthetjük, hogy a választási támogatások felmarkolása a cél. S most, hogy az elszámoltatást is mellőzik, ez még vonzóbb lehet a pénzszerzési ötletek palettáján. Ugyanakkor nem csak a tényleges szavazatok megosztásában lehet hatalmas szerepük, hanem egyfajta sztrájktörőként is szerepet kaphatnak. Mert ne felejtsük el: most is vannak olyan hangok amelyek szerint a passzív bojkott egy baromi jó ötlet.

Holott már korábban is inkább látszott barominak, mint jónak. Az a formája a bojkottnak, amelynek ötletét nagy örömmel osztogatták ész gyanánt, aligha vezet a sehovánál messzebb. Mármint az, hogy mindenki maradjon otthon, és a teleknél, a sarki krimónál komolyabb megközelítési célt még véletlenül se tűzzön maga elé. Ez 2012-ben is úgy tűnt, hogy leginkább a Fidesznek kedvez. S az, hogy 2014 januárjában még mindig sokan tartottak ezen a ponton, akkor is sokkal inkább tűnt pótcselekvésnek, mint előremutató ötletnek. Pótolva az elvesztegetett időt, a valós együttműködések, és a programok hiányát. Miközben akkor is világos volt: egy esetleges passzív bojkott bekövetkezésekor a kamupártok, a mondvacsinált szervezetek még mindig biztosíthatják a demokrácia szépségflastromját a saját győzelmét bebiztosítani igyekvő kormánypártnak.

Azzal, hogy egy éve ismét előkotorták a „maradjotthonpecázni” stílusú bojkott lemezét a sifonérból, szintén szüksége lehet a Fidesznek azokra a formációkra, amelyekre hivatkozva demokráciát kiálthat magára. Ebből a szempontból nem túl meglepő, ha valamilyen formában biztosítják a jelenlétüket a választási hajszában. Már csak azért is, mert egy aktív, valósan sztrájkszerű bojkottra. A szavazóhelységek fizikai lezárására, a megközelíthetetlenség biztosítására nem kell számítania a kormánynak, és a pártjainak. Ehhez ugyanis részben szándék, részben a tömegek megszólításának képessége, részben ezt megvalósító vezető, részben olyan program kellene, amit az említett vezető artikulálni képes az említett tömegnek. Márpedig ebből a halmazból szinte minden elem hiányzik. Akkor, ha az ellenzéket összefogó kompromisszumos helyzetben képzeljük el mindezt. Van karizmatikus vezető, de őt az ellenzék egyes pártjai hivatalból nem szeretik. Vannak programtöredékek, de nincs kompromisszumos, mindenki által elfogadott és kommunikált program. Árnyékkormány? Na, az pláne nincs. Vannak jelszavak, amelyek mentén utcára hívható egy kisebb-nagyobb sokadalom, de a jelszavak mögött jobbára indulatok és nem programok vannak. Így csak egyre fáradó tömegek vannak.

Alkalmasint persze azoknak a szervezeteknek is érdekes lenne a megítélése, amelyek szintén a tiszavirágok halhatatlansági igényével alakulnak, tűnnek fel, majd inflálódnak el. Valamint azoknak a megítélése, akik arcává válnak ezeknek a szervezeteknek. Akkor is, ha ezek a szervezetek ideig-óráig képesek felmutatni egy, a nullától különböző, támogatottságot. Kiválóan teljesítve regnálásuk alatt azt a funkciót, hogy fásultabbá, illetve megosztottabbá tegyék Orbán amúgy sem túl aktív és korántsem egységes ellenzékét. Amely alapján akár besorolhatóak lehetnek a kamupártok sorába. Akkor is, ha egy fillért sem vesznek fel. Az ellenzékiségük válhat hiteltelen kamuvá. Néhányról korábban is említést tettem. De bárki nyugodtan megpróbálhatja megfogalmazni, hogy ma mekkora messiást lát, mondjuk, Pukliban, vagy az általa hátrahagyott egyletben. Vagy a későbbi messiástvárás alanyában. Abban a Momentumban, amelynek vezetői legfeljebb a kit utálunk még jobban szintjén kommunikáltak a pártokról. A többiről. De a sor ennél hosszabb, és várhatóan csak nőni fog a jelek szerint.<

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook