2017. május 21., vasárnap

A Momentum esete orbanizmussal

Akcióban a bátor forradalmárok.
Forrás: Gépnarancs
A Momentum Mozgalom és az Origo kalandjából a friss hírek sem frissek. Az utolsó talán az, hogy a szerkesztőség feljelenti a Momentum tagjait. Ezzel végső soron egyfajta nyugvó pontra jutott a helyzet. Politikailag azonban korántsem. Mert a hatások a választásokig nyúlhatnak.

Az egyik ilyen hatás kétségtelenül az, hogy az akció nagyon sokat elárult a Momentum demokrácia-felfogásáról. Leginkább arról, hogy ilyen felfogásuk gyakorlatilag nincs. Ez egyébként nem új jelenség. A feltűnésük kétségtelen társadalmi igény, a nép döntési vágyának hatására volt átütő. Ugyanakkor a korántsem pártalakuláshoz, hanem egy népszavazási kezdeményezéshez adott aláírásokra is hivatkozva indokolták a pártosodást. Amely akció már jelezte, hogy a Momentum vezetőinek a moralitásról nagyjából az a felfogásuk, hogy a „célunk szentesíti az eszközeinket”. Alkalmasint visszaigazolva azokat a véleményeket, amelyek párhuzamokat véltek felfedezni a Fidesz és a Momentum, illetve a vezetőik között. Már csak azért is, mert a Fidesz pontosan ugyanezen mottó mentén működik. A szerkesztőségbe való behatolásuk ezen a történetláncon átlépte azt a morálisan vörös vonalat, ami a törvények öncélú kezelésének a határa. S amely vonal ott kellene, hogy világítson, amikor valaki olyan szerepre vállalkozik, amelybe a törvénykezés is beletartozik.

Ez egyébként akkor is igaz, ha a regnáló hatalom törvényeit csak azok átlépése árán lehet megváltoztatni. Jellemző ez a helyzet az autoriter államvezetések szélsőséges eseteire. Köztük a diktatúrákra is. Azonban, szerintem, ilyen esetben is csak azoknak az akcióknak van értelme, amelyek egyrészt közvetlenül a hatalomgyakorlás operatív intézményei ellen irányulnak, másrészt a társadalmi többség számára morálisan visszaigazoltak, illetve visszaigazolhatók. Ha az előbbi nem teljesül, akkor egy gyáva pótcselekvésről beszélhetünk. Ha az utóbbi nem teljesül, akkor egy öncélú forradalomról. Ami nem több, mint a társadalmi többséget nem szolgáló, hanem csak fel-, és kihasználó egyik hatalom lecserélése egy másik, ugyanilyen hatalomra. Ha innen nézzük a Momentum szerkesztőségi akcióját, akkor a helyzet még rosszabb.

Egy szerkesztőségi betűpiszkáló önkényes felkeresése, és számon kérése aligha tekinthető a hatalomgyakorlás operatív intézményrendszere elleni akciónak. A Momentum tagjai tehát gyakorlatilag felkeresték a szódás lovát, és nagyon csúnyán néztek rá. Elérve azt, hogy beszéljenek róluk, de leleplezve azt a döntéshelyzeti gyávaságot, amire aligha lehet a légváraknál komolyabb felépítményt alapozni. De ezen messze túlmenve, gyakorlatilag bejelentkeztek önjelölt forradalmárnak. Márpedig a valós kockázatokat rejtő döntések szülte felelősségtől irtózó, gyáva „forradalmárok” jobb, ha nem kapnak operatív hatalmat. Erre a legjobb példa maga Orbán Viktor és hatalomgyakorlása. Fekete-Győr András és társai akciója ebből a szempontból is sokkal leleplezőbb valószínűleg, mintsem azt szerették volna.

Gyakorlatilag kiírva a Momentum Mozgalmat abból a listából, amelynek tagjai a demokráciát tartják szem előtt. S nem a maguk alkotta unortodox szabályrendszerek mentén. Egyben a nyersen illiberális orbanizmus mellé egy, a Fidesz módszertanát egy pótcselekvős populizmusba oltó vonulatot is meghatározva. Talán annak érdekében, hogy a Fideszt elhagyó választóknak legyen még egy gyűjtőkosárkája. A Jobbik mellett.

Andrew_s

2 megjegyzés:

  1. 1. A pártosodást nem kell indokolni.
    2. Sem a népszavazási kezdeményezésből, sem a párttá alakulásból nem következik, hogy szerintük a cél szentesíti az eszközt.
    3. Sokkal több jel utal a FIDESZ-től való különbözőségükre, mint a hasonlóságra. (A fiatal kor és a szakáll talán nem fontos.)
    4. A szerkesztőségbe nem behatoltak, hanem bementek, és ez nem vet fel morális kérdéseket, legfeljebb szokatlan.
    5. A törvénykezés szó ítélkezést jelent és nem törvényhozást.
    6. Csak olyan akcióknak van értelme, amelyek a hatalomgyakorlás operativ(?) intézményei ellen irányulnak? Mi van?
    7. Egy ún. újságíró (milyen szódás, milyen lova?), aki szándékosan hazudik és lejárat, legyen szíves vállalni a szövegeiért a felelősséget. Nem kötelező ezt csinálni.
    8. Mi az hogy önjelölt forradalmár? A forradalmárokat hol szokták megválasztani?
    9. Mi utal arra, hogy a momentumosok "a valós kockázatokat rejtő döntések szülte felelősségtől irtózó, gyáva „forradalmárok”????
    10. Elemzőképességből, tárgyilagosságból: 1.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. 1. Indokolni nem kell. De a program hivatkozási, igazolás alapja árulkodó lehet.
      2. Valóban. De az írás sem erre hivatkozik.
      3. Egyre kevesebb jel utal a kölnbözőségre. Leírva.
      4. A hivatlan látogató behatol. A meghívott bemegy.
      5. A törvénykezés és törvény-ülés (királyoknál anno) nem ugyanaz.
      6. A törvényi környezet lefütyülésével igen. Különben minek?
      7. Egy blog a véleményközlés helye.
      8. A forradalmárokat nagyon is "megválasztják" a legitimációs bázisuk a mögöttük felsorakozók ereje. A mögöttük felsorakozók választása.
      9. Gondolom voltál a gyűléseiken. Az. Is. De ez az akcionista bigyókázás is.
      10. Szövegértésből, helyzetismeretből elégtelen vagy.

      Törlés

Comments on Facebook