Zsigeri oktatásfogás

Amikor csak a zsigeri akarat van belelátni a zsigerekbe

A pedagógia romokban van. Nem most kezdett peregni a vakolat, de kétségtelenül mostanában kicsit sokat rugdalják az alapokat a kormány alig kimívelt emberfői. A kritika sokszor jogos a kiadott oktatási anyagok, felkészülési segédletek, tankönyvek alapján. Néha azonban a kritikával is nekivadultan szalad el a ló. A jelek szerint.

A jel ezen esetben egy, a 444-en megjelent írás, ami egy blog-bejegyzésre hivatkozva froclizza a pedagógiai szakérettségi tárgy mintakérdéseit. Illetve, leginkább, a javítókulcsot. Mondván, hogy az homofób, nem ismer el csak egy nagyon szűk családmodellt, és különben is milyen rémes magatartásra ható módszereket ismertet. Ami a családmodellt illeti maga a javítókulcs sem egységes. Míg a „normál” érettségin nem, az emelt szinten már említi az olyan speciális eseteket is, mint azt, hogy a „család szerkezete szerint lehet: monogám (egy férfi egy nő), poligám (egy férfi több nő), poliandria (egy nő több férfi)”. De ez az említett kritikákból valamiért kimaradt. Biztos a nagy sietség lehetett az oka. Mert beleszállni valamibe nem lehet elég gyorsan a jelek szerint. Mindamellett kétségtelen, hogy a javítókulcs hosszan magyarázhatná a különböző aszimmetrikus családszerkezetek sorát. Az egyedülálló szülő nevelte gyermekek esetével. Ahogy kétségtelenül megemlíthetné az azonos nemű szülők alkotta családot is. Azonban érdemes talán figyelembe venni azt is, hogy az ilyen kérdezz-felelek esetek nem akadémiai székfoglalók, hanem a leggyakoribb esetekre „lőnek”. S a javítókulcs sehol nem zárja ki a különböző nem esetében, hogy a vizsgázó a társadalmi nemre, a nemi szerepre gondoljon.

Annyira nem, hogy a miközben a családi viszonyrendszerről állítottakat cikizi, maga is beemeli ezt a mondatot az idézetbe: „A családi szerepek elsajátításának elsődleges színtere maga a család, amely a gyermekekre áthagyományozza a különböző szerepekhez, mindenekelőtt a nemi szerepekhez kapcsolódó magatartásmintákat”. Ami elég világos jelzése annak, hogy nemi szerepekről és nem kizárólagosan a biológiai nem az egyedül üdvözítő megfejtés. Alkalmasint, ami a cikizett részt illeti, az imígyen kezdődik. „A család élén családfő áll: ez hierarchikus viszonyt fejez ki a családtagok között, amely értelmében a családfő irányító szerepet tölt be a családban, az ő szava döntő a legfontosabb kérdésekben”. Kiegészítve azzal, hogy: „A családfő szerepét hagyományosan a férfi, férj, családapa töltötte be”. Márpedig a hazánk területén, szinte kultúrkörtől függetlenül, ismert történelmi családmodell valóban férfi-centrikus volt. A szövegben pedig ott a múlt idő. Azon pedig lehet, de felesleges vitatkozni, hogy gyakorlatilag minden közösség kitermeli a maga formális, illetve informális vezetőjét. A család is. A „nadrágot viselő nők” irodalmilag is ismert sorának a fényében szerencsétlen ugyan a válásokkal példálózni a női családfők kapcsán, de önmagában ez a valóban béna megfogalmazás láthatóan nem volt érdemes a feladatsort kritizálók tollára. Talán mert akkor a zsigeri kritika hangján nem szólt volna akkorát.

Ahogy az sem, ha a magatartásra ható módszerek „kritikáját” csak egy kicsit kevésbé érzelmi alapon kezelik. A javítókulcs, miután a feladat felsorolást vár el, erről ezt írja:

A magatartásra ható módszerek:

·         Ösztönzés: jutalmazás, dicséret, elismerés.

·         Kényszerítés: akkor kell alkalmazni, ha gyenge az akaraterő.

·         Büntetés: fontos, hogy a gyerek ismerje a büntetés okát, és arányos legyen!

·         Gátláskiváltás: célja a negatív viselkedés megakadályozása (pl. fenyegetés).

Kerényi Kata a blogon pedig ezt:

„Az ajánlott módszerek között idén tehát még szerepel az ösztönzés, de a teljes feladatsor szellemiségét tekintve bízhatunk benne, hogy ezt jövőre, vagy talán már az októberi pótérettségik idejére kijavítják”.

Holott világosan látszik. Ha bárki értékítéletet akar belelátni a különben azt láthatóan nélkülöző felsorolásba, akkor láthatja: az ösztönzés szerepel az első helyen. Még csak nem is a „még indultak” helyén. Miközben azért csak nem hagy nyugodni a kisördög. Vajon a kritikát kizsigerkedő kritikus mivel cáfolná, hogy a felsoroltak valóban a magatartásra ható módszerek? Tekintettel arra, hogy a felsoroltak ismerten azok, lehet, hogy nehéz dolga lenne. De azért még sikerülhet. Csak nehezen.

Ahogy az emelt szintű feladatsor javítókulcsát készítőknek is érdekes lehetne a véleménye arról, hogy a demokrata nevelő hogy lett „megkívánó”. Ahogy több más ponton is érhetné kritika az említett javítókulcsot, javítókulcsokat. S tekintettel arra, hogy a tanítás szöveges eszköztára évtizedek óta a furcsaságok, szakmaiatlan kitételek, elkapkodott szerkesztések, vagy akár vicces bakik tárháza, nem is ártana a kritika. De mérsékelten zsigeri alapon. Mert akkor semmivel nem lesz jobb, etikusabb, mint az az oktatáspolitika amin fogást akar találni.

Andrew_s