2016. április 2., szombat

Az MI gyűlölve dicsért a Hegyalja út miatt

A Tabán a lebontása előtt.
Forrás: Budapest Anno
Alighanem valami túlétkezéses gyomorgörcs álmatlan hányódása közepette születhetett az ötlet a Hegyalja út átnevezéséről. Elvégre az út földrajzilag is meghatározó helyen van, és generációk nőttek fel úgy, hogy nem valami percéletű politikai szellentés görcséhez kell igazodniuk. Aztán mégsem lett Mádl Ferencről elnevezve. Alighanem az ott, és a környéken lakók nagy többségének megelégedésére.

Mert azért a közterület mégis csak azé a közé, aki használja. Ha a köz szerint jól van úgy, ahogy van, és nem sért az elnevezés egyetlen méltánylandó közösségi jogot, akkor elég masszív diktatórikus szemlélet kell az erőltetett köztérelnevezésekhez. Függetlenül attól, hogy Mádl Ferencet szerette-e valaki, vagy nem szerette. Holtában már csak igazat szabad róla írni. A szeretet ellenben szubjektív. Így alighanem értelmetlen lenne azon polemizálni, hogy elődjéhez képest milyen lemaradásban volt elismertség tekintetében. Már csak azért is, mert az elnöki székét olyanok is megörökölhették, mint a nemzeti plagizátor. Úgyhogy köztársasági elnökként legfeljebb csak láncszem volt a lefele szaladó láncban. Borítsa tehát megítélését a méltó homály. Az útelnevezésektől függetlenül.

Már csak azért is, mert az út megmaradt Hegyalja út. Az útvonalat érintő három kerület polgármesterének, Hoffmann Tamás a XI., Nagy Gábor Tamás az I. és Pokorni Zoltán a XII. kerület polgármesterének, köszönhetően. Akikről érdemes tudni, hogy mindhárman a Fidesz képviseletében ülnek a helyükön. Amiért aztán a Magyar Idők címet viselő izé tollnokától meg is kaptak minden fejberúgást. Szikszai Péter ugyanis felhatalmazva érezte magát, hogy végigpróbálgassa a gyűlölködő bunkók teljes stílustárát abban az írásában, amiben a keresztvizet is leszedni volt hivatott a három polgármesterről. Mintegy mellékesen fontos ismeretterjesztő munkásságot folytatott. Ami minden bizonnyal hiánypótló lehet a sajtóetika mocsarában vergődők számára. Mondván, illetve írván, hogy: „A javaslatot viszont nem a gyűlöletfüggő liberálisok vagy az amőbák intelligenciájával rendelkező szocialisták fúrták meg, hanem három fideszes kerületi polgármester”.

Amiből teljesen nyilvánvaló információként leszűrhető, hogy aki nem illiberális Fideszes, hanem a szabadságot hirdeti, az gyűlöletfüggő. Világos, mint a Nap. Az mondjuk kérdéses, hogy a gyűlölködő mennyire gyűlöletfüggő. De, ha elfogadjuk, hogy a permanens szabadságharcban gyűlölködő Fidesz-vezér gyűlöletfüggő, akkor ezzel azt is kinyilvánítottuk, hogy Orbán Viktor, Szikszai Péter szerint liberális. Namármost! Azt tudjuk, hogy Orbán Viktor annyira liberális volt, hogy pártjának főkomcsizója, Kövér, annak idején az SZDSZ támogatásával lett képviselő. Így a most éppen az MI-nek írkáló betűvető nyomán már fel is oldottuk azt a dilemmát, hogy miként lett az egykor magát liberálisnak mondó Fidesz-vezetőből habzó szájú ellenségkereső, ókonzervatív diktátor. Megmaradt ugyebár gyűlöletfüggőnek. Mondjuk, az senkit ne zavarjon ebben, hogy a liberalizmus pont az ellenkezőjét jelentené. A sajtóetika fennkölten bérutálkozó, és most éppen fideszes polgármesterekre acsargó tollnokát ilyen pitiségek nem zavarják. Ahogy az sem, hogy a szocialistákra tett dehumanizáló megjegyzés elég rokon azzal, amit retorikájában a fasizmus használt. De gyűlölködőnek mindenképpen az. Tehát Szikszai Péterről is megtudhattuk, hogy gyűlöletfüggő.

Ugyanakkor akkorát rúgott a három polgármesterbe, hogy tulajdonképpen megdicsérte őket. Ami, például Hoffmann esetében talán tényleg túlzás. Már akkor, ha a Zöld Pardon bezárása körüli hercehurcát, a Móricz Zsigmond körtér elhúzódó felújítását idézem emlékeimbe. De most ezzel az útelnevezéssel kapcsolatos ténykedésük során mindenképpen kiérdemelték az MI cikkszerzőjének dicséretét. Mert azt írja az intelligencia felkent apostola, hogy az a polgármester, aki a környékben, a körzetében élők véleményét képviseli nem több „voksfetisiszta” hőzöngőnél. Ami valószínűleg azt jelenti, hogy az esetleges újraválasztásához felkészülve a szavazatokat, a voksokat tartja szem előtt. Melyeket nyilván egyszerűbb megszerezni, ha figyelembe veszi a szavazók érdekeit, véleményét.

S itt van a dicséret elhantolva. Ez a fajta „voksfetisiszta” szemlélet tehát azt jelentheti, hogy a polgármester az őt megválasztók érdekeit, véleményét előbbre helyezi az esztelen pártpolitikai lojalitásnál. Márpedig, a küldő párttól függetlenül, ez valószínűleg alapvető elvárás lehetne bármelyik polgármester esetében. De akár a képviselők esetében is. Netán még a miniszterelnök esetében is. Úgyhogy azt nem bánom, hogy a Hegyalja út neve megmaradt. De az szinte biztos, hogy a parlamenti képviselők és a kormánytagok is lehetnének annyira szavazatfetisiszták, hogy az országban lakók érdekeit az oligarchikus hűbérrendszer kialakításának szándéka elé helyezik.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook