2016. április 4., hétfő

Sajnálom Sándor Máriát

Olvasgatom a reakciókat arra a hírre, hogy a fekete ruhás nővér bejelentette: reménytelen az, amit csinál, és feladja. Olvasgatom a reakciókat, amelyekben buzdító szép üzenetek éppen úgy vannak, mint a „na ugye, hogy ugye?” jellegű beszólások. S egyre inkább az az érzésem, hogy a valóság valahol a kettő közt van. Vagy ott sem.

Egy biztos: amikor Sándor Mária tiltakozni kezdett, akkor derekas követ zúdított abba az állóvízbe, amiben elég lelkesen áztatták sokan a lábukat. Alkalmasint az egészségügyi vezetők egy részét is ide sorolva. Mert ahhoz szerintem elég komoly naivitás kell, hogy feltételezzük: az orbanista, lerongyolódó közegészségügynek nincsenek haszonélvezői. Magánpraxist is folytató, de kórházhoz kötődő orvosok, a hálapénzre rájátszani képes, a rászorulókból hasznot húzó morális cenkek, és a többiek. S akikkel kapcsolatban okkal érezhetjük megalapozottnak azt, amit Sándor Mária úgy fogalmazott meg: „a korrupciót legyőzni nem tudom”.

Nem feledkezve el azokról az „érdekvédőkről” sem, akikhez foghatót 2015 nyarán is a pedagógusok szakszervezetei körül lehetett, például, találni. Amikor is egy koncepcionális eljárással felérő etikai vizsgálatot indítottak Sándor Mária ellen. Amit aztán visszavontak. S talán azóta is keresik, hogy miben is vétkezett. Miközben persze telt az idő, és a fekete ruhás nővér hol itt, hol ott bukkant fel. A médiában, és egyes tüntetéseken egyaránt. Legutóbb a tanárok tüntetésén szerepelve. Egyfajta ikonikus arccá nőtt, akinek lehet egyes szerepléseivel vitatkozni, vagy fellépésével egyet érteni, de a politikai szereplővé válást aligha vitathatjuk. Ezek után azt olvasni a „leköszönő” üzenetben, hogy „csak egy ápolónő vagyok”, enyhén szólva is visszás. Az említett ápolónőség ugyanis lehetett egy kezdeti állapot, és ezirányú szakképesítéseit nyilván ezt követően sem fogják vitatni. De mára már egy túlhaladott állapot.

Az említett és egyértelműen politikainak tekinthető szerepvállalások, színpadi megjelenések után ez a fajta visszavonulás lehet egy szó szerinti visszavonulás. Minden eddigi nyilatkozat, szereplés egyfajta visszavonása. Ez, tekintettel arra, hogy az ismerősökkel, támogatókkal való nyílt szakítást és a megvezetésük egyfajta beismerését is jelentené, számomra valószínűtlennek tűnik. A másik lehetséges forgatókönyv egy kommunikációs gesztus kinyilvánítása. Olyan, mint amikor egy népszerű együttes felröppenti a feloszlás hírét. Kiprovokálandó, hogy figyeljenek oda rájuk, és bíztassák őket a további együttes fellépésekre. Sándor Mária esetében eddig is odafigyeltek rá, de a bíztató hangorkán besöprése azért kétségtelenül bejött.

Ezzel aztán, akár szándékában állt a fekete ruhás nővérnek, akár nem, egyfajta politikai celebbé lépett elő. Személy szerint azt gyanítom, hogy nem volt szándékéban. S még azt is elfogadom, hogy egyszerűen belefáradt a szélmalmokkal való csatározásokba, és szíve szerint visszavonulna az ágytálak, az infúziók világába. De az általa, önmagáról teremtett kép már régen túllépett ezen. A bíztató felszólalásokat olvasva nem is kicsit lökve Sándor Márián a celeb-szerepbe merevedés felé. A pol-celebek hazai sorsát látva, ezért csak sajnálat illeti meg.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook