Egy ultra, kamerával

Forrás: 444.hu

Most, például, nagyon szeretném azt hinni, hogy a 444 által közölt összeállításban csupa népmesei elem legyenek a felvételek, és a következmény is. A következmény is. Függetlenül attól, hogy a rossz látszólag elnyerte méltó kirúgását a megörökített felrúgását követően.

Mármint azt a felrúgást követően, amit nem az illető kapott, hanem amit kiosztott. A 444.hu által közölt videók egyike alapján ugyanis egy magyar operatőrnő egy laza mozdulattal felgáncsolt egy gyermekkel futó férfit. Nem sokkal később aztán előkerült a röszkei események egy másik felvétele, amelyen azt a pillanatot kapták el, amikor ugyanez a kamerahurcoló egy kislányt rúg fel. A felvételeket bemutató közlemény szövege alapján a gyűlölet-kampány TV-snek álcázott végrehajtója Jobbik-közeli N1-nél dolgozik. Amit igazolni látszik, hogy az említett TV-ben bemutatták a svédtornától mentesített felvételeit a tudósításban László Petra említett menekültvadásznak. Akinek a specialitása a jelek szerint a kiskorúak lábbal vakó közvetlen, illetve közvetett veszélyeztetése.

A teljesebb képhez az is hozzá tartozik, amit több portál is jelez, de az említett TV-csatorna honlapján is elolvashatunk. Az N1TV villámsebesen kivágta az operatőrt. S ezzel az ügy, látszólag, a lovagiasság szabályai szerint elintézettnek is látszik. Béke a hölgy médiamunkásságának poraira. Már akkor, ha feltételezzük azt, hogy hazánkban valamennyire is normális viszonyok uralkodnak. Az említett akciósorozat után, normális körülmények között, az említett hölgy a média világának közelébe se juthatna. Székházi ajtónállóként sem. Még akkor sem, ha a megörökített rugdalódzása nyomán esetleg nemzeti kitüntetést kap a szélsőjobboldalnál szélsőségesebbektől. Mint olyan hős, aki elősegítette menekültek röszkei kimenekülésének meghiúsítását.

Ami a bevezetőt illeti, mint írtam, nem a kirúgás miatt szeretném, ha csak legenda lenne az említett történet. Az egy valóban megtörtént esetet követő etikai minimumnak tekinthető. Az azonban igen szomorú, hogy a jelek szerint bárki, a média uborkafájára felkapaszkodott senki is felhatalmazva érzi magát védtelen gyermekek veszélyeztetésére. Akkor, ha az menekült, és akkor, ha a szélsőjobboldal szerint „szabad préda”. Mint ahogy az ultrák hirdette kultúra keretében is szabad prédaként tekintik verhetőnek a neofasizmus mákvirágai a menekülteket. Miközben óhatatlanul felötlik az is, hogy a menekültek gyermekeinek vajon szakpedagógussal megtámogatott iskolai elfoglaltságon van-e jobb helye, vagy rendőrgyűrűvel körülvéve, és kitéve az etikai nullák ténykedésének. A Jobbik politikusnője szerint az állami iskolákban aligha van helyük.

Az eset eredőjeként különben csupa olyan dologra lennék kíváncsi, amire a PC-mázon túl aligha lesz talán válasz. Érdekes lenn tudni például Dúró Dóra valós véleményét az esettel kapcsolatban. Aztán ott van a MÚOSZ, amely eddig sem mindig tűnt egységesen ítélkezőnek az etikai ügyekben. Mert a diáktüntetéseken elkövetett nyilvánvaló etikai baki kapcsán nem rémlik az elítélő nyilatkozat. Az említett véleményeken kívül persze az operatőr további sorsa is érdekes lehet. Mert, sajnos, a mai magyar rögvalóságban az sem elképzelhetetlen, hogy felívelő karrier várja. Egy szélsőséges portálnál, egy mégjobboldalibb TV-nél, vagy szimplán börtönőrként, vallatótisztként. A belépőt már letette az „asztalra”. A csizma mellé.

Andrew_s

Demagógisztáni napló: Ultrakultúra

Kultúramosdatás nagyban.
Forrás: NB1.hu

A futball biztos nagyon jó sport. Aki szereti nézni, művelni tegye. De ha ez azzal a horda-sleppel jár, amiből az ultrák adtak kóstolót legutóbb, akkor kár volt ennyire kiteljesíteni a stadion-kultúrát. De lehet, hogy ez az a kultúra, amit annyira féltenek a menekültektől? Dúró Dóra is emiatt van talpig aggódásban?

Azt ugyanis tudjuk, hogy a hazánkban érkezett, idegen kultúrához szocializálódott, menekültek az önbecsülésük alig burkolt rombolását is meglehetősen viselték, A sokadik hatalmi provokáció volt az, amitől elszakadt a cérna. Miközben a városban fasisztoid eszméktől sem túl távol megkapaszkodott szellemi amőbák csapata csuszamlott keresztül a városon. Menet közben a nekik aligha ártó menekültekkel is megverekedve. Mert ehhez elég bátrak. Ha sokan vannak, és a rendőrség sem lép fel idejében. Holott lehetnének még sokkal bátrabbak. Elmehetnének Szíriába. Ott, a hírek szerint igen nagy keletje lenne a bátor, a az amőbák szellemi nívóján álló, az embereket globálisan semmibe vevő izomtöltelékeknek. Amellett a világ IQ-összegén a lefejezésük sem sokat rontana.

Mely szegénységi bizonyítványt különben az ultrák saját kezűleg állították ki magukról. Azoknak ugyanis igen komoly szocializációs, és helyzetfelmérés-képességi deficitje lehet, akik a tömegverekedést a lelátón összekeverik egy sportesemény megtekintésével. De ezt még talán indokolhatná a játék heve. Bár, belegondolva, sokkal egyszerűbb és olcsóbb receptet is lehetne javasolni. A futballistákra is kevesebbet költve. Egyszerűen össze kellene ereszteni a stadionok gyepén az ultrák egyik felét a másikkal. Kaphatnának eltérő színű homlokpántot, és megoldhatnák egymás közt a felesleges energia levezetését. Még oroszlánok sem kellenének, mint a Római Birodalomban. Az állatokért különben is kár lenne. Azokat oda lehetne ültetni a lelátókra. Elvégre az intelligenciának és képviselve kellene lennie ezeken a csatározásokon.

Amit azonban már a játék heve sem menthet, az nyílt utcai randalírozás és félelemkeltő garázdaság. Az egyértelműen és menthetetlenül a totális idiotizmus megjelenése a szervezetten eszét vesztett humanoid húscafatokban. Jól mutatva különben azt az elbizakodottságot, amit érezhetnek. Például akkor, amikor nyílt összetűzésbe kerültek a rendőrséggel. S ebből a szempontból, talán, mégis csak elhibázott lépés volt a 2006-os események kapcsán szinte hőst faragni a TV-székház felgyújtóiból, és a körúton garázdálkodó söpredékből. Amely csürhe akkor vérszemet kapott, az ma is előre felmentve érzi magát. S akkor, amikor összevetjük az utcákon megjelent, ott törni-zúzni kész banda létszámát az előállított, majd eljárás alá vontak és az elítéltek számával, akkor az az öt elítélt arányaiban gyakorlatilag nulla. Így, tulajdonképpen, joggal érezheti a városromboló mozgalom résztvevőinek többsége elve felmentettnek.

Azok is, akik kultúrájuk megcsillogtatása közepette a TIT Planetáriumát támadták meg. Mert az aztán nyilván nagyon tehet a lelki nyomorukról, és annak okairól. De talán azért lázadtak fel a Planetárium ellen, mert az bemutatja az éjszaka csillagait. Márpedig azok, akiknek szellemiségéhez képest a hagyományos tojásbrikett is zseblámpaként világítana, érthetően érezhetik szemüket, és szellemüket bántó fénynek a csillagokat. Arról már nem is beszélve, hogy a csillagászat évezredes tudomány. Tudomány kérem. Pfúj! Micsoda gonosz túlterhelése a szellemnek. Még hogy tudomány! Meg könyvek! Meg olvasás! Meg minden olyan, ami túlmutat a bakanccsal rúgáson, és a petárdahajigáláson. Ami ugyebár igazi művészet. Mert a műveletlennek a kezeit is leviszi.

Azért, ha összehasonlítom a menekültek által képviselt türelmet, az iszlám által elvárt rituális mosdást, a buddhizmus hirdette megértést, és a kereszténység nem erdőpéteri irányzatainak szeretet-központúságát azzal, amit az ultrák képviselnek, akkor egyszerű a választás. Az ultrák, és az őket tevőlegesen vagy hallgatólagosan támogatók, bátorítók kultúráját nyugodt szívvel vigye el a kánya. Vagy a turul. Lehetőleg rohadt messzire. Akár Szíriába is. Azt a kultúrát nem sajnálom veszni, és nem féltem. Az országot az ultrák nyomán támadó fasisztáktól már inkább.

Andrew_s

Orbán rántott egyet a passzátszélen

Forrás: http://www.gandul.info/

Erdő Péter mellett az ő világi főnöke sem tudja felfogni, hogy vannak helyzetek, amikor jobb lenne hallgatni. De lehet, hogy Orbán Viktort kicsit idejekorán vették le az akkumulátortöltőről, mielőtt nyilatkozni engedték az osztrák TV-ben. Vagy megint egyszer rossz hasonmást küldtek rossza szöveggel a színpadra. Vagy csak elavult szöveggel.

Azzal, amit már májusban is ellőtt a vezér. Amikor azt fejtegette, hogy a már itt levő menekültek menjenek haza, és többen be ne tegyék a lábukat. S amely debreceni megszólalása számos későbbi megnyilatkozását megalapozta. Tulajdonképpen a kerítés ötletét is. Így aztán, visszatekintve, az a bizonyos megszólalása a menekültek totális elutasításáról egy alapvetően őszinte mondata volt a magyar kormányfőnek. Olyan mondata, amelyet a későbbi tettei validáltak, hitelesítettek. S amelyre Orbán Viktor lehet, hogy végtelenül büszke, de nem biztos, hogy mindenki másnak is büszkének kell lennie. Ahogy Orbán Viktorra sem. Akit az osztrák kancellár simán lehazugozott a menekültüggyel kapcsolatban. Azt követően, hogy egyfajta menekültekkel elkövetett zsarolást hajtott végre a magyar államigazgatás, és Ausztria, illetve Németország a jelek szerint mégsem teljesen osztja a magyar hivatalos álláspontokat.

Ezt követően talán nem a legokosabb azt nyilatkozni egy osztrák TV-adásban, ami azt sugallja, hogy Ausztria és Németország számára Orbán Viktor akarja előírni a menekültekhez való viszonyukat. Azzal, hogy a „miniszterelnök úgy vélte, hogy le kellene zárni Európa határait, egyúttal Németországnak és Ausztriának világosan ki kellene jelentenie, hogy több menekültet nem fogad be”. Ami végső soron azt jelentené, hogy a Jobbik hermetikus határzár-programjával ment el a Fidesz állította kormányfő házalni Ausztriába. Megpróbálva egyben lenyomni a két ország vezetésének a torkán azt, amit Debrecenben megfogalmazott Magyarország számára májusban. A vezéri éleslátáshoz csak gratulálni lehet.

Már csak azért is, mert akkor, amikor Orbán Viktor és szélső jobboldali segédcsapatai olyan fenemód érzékenyen reagálnak mindenre, ami valamiféle viselkedést írna számukra elő, akkor milyen alapon gondolnak beleugatni Ausztria és Németország ügyeibe. Nem mintha nem lehetne véleménye a teendőkről Orbán Viktornak, de attól még kicsit messze van, hogy Európa császáraként nyilatkozzon. Úgyhogy mégis csak rossz szöveggel indíthatták útra, és idő előtt megszakítva a töltést. Mert esetleg a következő nyilatkozatában a pápának fogja előírni, hogy mit tegyen. Elvégre már Erdő Péter, és a hangok is megmondták: neki és törvényeinek igaza van. Tehát a menekültek ügyében okvetlenül igaza van. Az, aki nem látja át az igazát, az helikopter.

DE akkor, ha mégsem helikopterezésről van szó, és nem is az ápolók voltak ügyetlenek, akkor egy igen cinikus húzásról van szó. Mert amennyiben a két említett ország valóban megtenné, amit Orbán Viktor kért, akkor igen nagy káoszra lehetne számítani. A menekülők hazájában ettől ugyanis még nem múlna el a háborús krízis. A menekültek számát tehát aligha lehetne a fogadókészség csökkentésével jelentősen mérsékelni. A Vona-féle hermetikus határzár pedig, pláne európai méretekben, baromságnak tűnik. A kivitelezhetőség szempontjából. Jól mutatta ezt a berlini fal esete, ami rövidebb volt, tűzparanccsal őrizték, és mégsem volt áthatolhatatlan. A menekültek tehát minden bizonnyal továbbra is felbukkannának. Ámde nem lenne olyan hely, ahova a magyar kormány továbbküldhetné az érkezetteket.

A Magyarországon feltorlódó menekülthullámmal a kormány, éppen a közelmúlt eseményei alapján, nem tud, és nem is akar, megbirkózni. Triviális kormányzati, állami feladatkörök, például a tájékoztatás tekintetében is a civil támogatók oldották meg a problémák jelentős részét. De osztrák civilek segítettek a menekültek utaztatásában is. Ha tehát Ausztria és Németország tényleg lezárná a határokat, akkor Magyarország valószínűleg vesztese lenne a kialakult helyzetnek. Különösen akkor, ha az egyre kaotikusabb helyzet elhozná a jobboldalon sokak által annyira vágyott rendpárti fordulatot. Az orbáni nyilatkozat tehát nem is biztosan annyira ostoba. Lehet benne rendszer. De akkor annál rosszabb.

Andrew_s

Szívás lehet Erdő Péternek lenni

Forras: Wikipedia

Túlságos illúziói talán sokaknak korábban sem voltak Erdő Péter politikai viszonyrendszerét illetően. De talán bocsánatos is lehetett volna sok megnyilatkozása, vagy azok hiánya. Talán hallgatólagos védelmet kapott mind ő, mind a testvére attól a kormányformációtól, amelyben ott van a klerikális lobby-platform. De arra talán ő sem számított, hogy nem az ellenzék kezdi ki, hanem a pápa szívatja meg.

Pedig milyen szépen felépített, a neohorthystáknak és szakálysándoroknak is alighanem tetsző nyilatkozatot tett a minap. A menekültekkel kapcsolatban. Csupa kecs, csupa szépség, csupa törvénytisztelet. Félvállról a zsidótörvényeket is legalizáló, és minden menekültet kirekesztő, az uralkodó kormányzatnak lefekvő nyilatkozatot. Igazán hatalom, és szélsőség-, és Kajafás-konform nyilatkozatot. Istennek és az ő fiának törvényeit egy mozdulattal Orbán sleppjének feneke alá lökő szép, és hatalomnak tetsző nyilatkozatot. Mert Erdő Péter körültekintő ember. Körültekint, mielőtt a nyelvét a megfelelő helyre illesztené. S akkor jön ez a renitens I. Ferenc, és elkezd belebeszélni az éterbe. Csak úgy! Nem egyeztetve sem Semjénnel, sem Orbánnal! Pedig csak pápa.

Mert miközben, a hatalommal lezsírozva, Erdő Péter embercsempészetnek definiálta azt a helyzetet, ha az egyház menekülteket fogadna be, a pápa képes meghirdetni a plébániák megnyitását a menekült családok előtt. Alighanem komoly dilemma elé állítva ezzel a katolikus egyház magyar képviselőit. Mert akkor most a Bibliának, vagy Orbánnak kell-e engedelmeskedniük? Már akkor, ha keresztények. Mert ha erdőpéterek, akkor nem kérdés. Még akkor sem, ha legoklevelesebb erdőpéter már gőzerővel az Erdő Péter nevű szerecsen kimosdatásába kezdett. Megmagyarázandó, hogy az a mondat, amit idéztek tőle, az nem is azt jelentette, és még ki is ragadták a nagy egészből. Amire különben kétségtelenül hajlamos lehet a sajtó. Különösen akkor, ha a nagy EGÉSZ a nyilatkozó fejében marad, és csak egyes mondatok hagyják el a száját. Melyeknek persze meg lehet a maga összefüggésrendszere. De azért azt, hogy az egyház embercsempész lenne, ha befogadna menekülteket, kicsit nehéz másként értelmezni, mint az egyház önelhatárolódását a menekülteken való segítéstől. Még akkor is, ha vannak olyan egyházi személyek, akik képesek a fent említett elhatárolódást ignorálni. S minden tisztelet kijár Várszegi Asztrik főapátnak, amiért megnyitotta Pannonhalma kapuit a nagy bécsi menetelésben megfáradt menekültek számára.

A pannonhalmi főapát talán nem értesült arról, ami Erdő Péter mosakodásában úgy szerepel, miszerint korábban „nagyobb összefüggéseiben arról volt szó, hogy sok jogi akadálya van a menekültekkel való munkának”. Ami különben nem igazán tompítja a korábbi kijelentését. Mert attól, hogy a kétségtelenül meglevő adminisztrációs problémákra hivatkozik a bíborosok egyike, attól az nem jelent mást, hogy a törvényi tekervényeknek való megfelelést elébe helyezte a Jézusi emberség kötelmének. Az embercsempészetre vonatkozó kijelentésével kapcsolatban pedig mit is mond Erdő Péter: „Félreértés ne essék, nem az én álláspontom volt”. S ezt első szóra el is hihetjük. Ez a kormány, a neohorthyzmus előtt fejet hajtó hatalom álláspontja.

Erdő Péternek, úgy is mint katolikusnak, vagy akár mint embernek, bőven elég lett volna azt mondani, hogy:„a kormány törvényei ezt állítanák, de az egyház ezt figyelmen kívül hagyja”. Azonban Erdő Péter nem elhatárolja magát és egyházát ettől az állapottól, ettől az állásponttól, hanem megmagyarázza, hogy miért teszi magáévá. S valószínűleg föl sem fogja, hogy ez miért baj.

I. Ferenc pápa helyette is megtette a magyar kormány képviselte szemlélettől való elhatárolódást. Csak nehogy a végén Erdő Péter kiátkozza. Mert az teljesen világos, hogy a bíboros nem érti miért nagyon gáz az, amit mondott. Illetve nem mondott.

Andrew_s

MÁV gesztus a szélsőségeseknek

Az állami vasutak annak idején sokszor viselkedtek úgy, mintha államok lennének az államban. Mára azt is megtudtuk, hogy egyéni értelmezéssel bírnak a menekültek ügyében. Bár alig valószínű, hogy a MÁV döntéshozói kizárólag saját kútfőből merítettek volna. Azért persze, még lehet, hogy ők viszik el a balhét.

Az MTI közlése szerint ugyanis a MÁV döntése alapján a menekültekkel teli vonatokat, illetve szerelvényeket nem engedték be az országba. Így Szabadkát tisztelve meg azzal, hogy vendégül láthatják ott a különben Magyarországon is legfeljebb átutazó sokaságot. Ugyanakkor az MTI-nél is valami zavar támadhatott az erőben. Valószínűleg nem utoljára. A közleményt ugyanis azzal a címmel tették közzé, hogy „Illegális bevándorlás - Nem engedték be Magyarországra a migránsokkal teli vonatokat Szerbiából”. Amiből az eleje sok szempontból akkor is botorság, ha teljesen belesimul a kormánypropagandába. Illetve nem. Vagy mégis. Szóval! Egy határozott talánnal is kiegyezhetünk. Különösen akkor, ha feltételezzük:A háborús menekült arról ismerszik meg, hogy minden papírját a magyar hatóságokkal előre leegyeztetve, vízumigényét hónapokkal korábban leadva érkezik. Csoportosan akár útvonal-engedélyt, és rendőri biztosítást kérve. Hogy még véletlenül se mondhassák rá: illegális bevándorló.

Mert illegális bevándorlónak különben alighanem azt lehetne tekinteni, aki úgy menekül egy háborús övezetből, hogy nem a kijelölt határátkelő-helyen, hanem a zöld-határon, illetve a mostanában felépített őzcsapdán keresztülgázolva érkezik. Ez egy vonat esetében kicsit nehéz feladat lenne. Mert elképzelem, amint a háborús menekültekkel teli vonat elkezd settenkedni. Azért, hogy ne keltsen feltűnést, először is letér a sínekről. Aztán, kerekeit egész óvatosan emelgetve, elsettenkedik a kerítéshez. Majd átkúszik alatta. Természetesen az emberekkel zsúfolt vasúti kocsikkal együtt. Azért, hogy a határ innenső oldalán fellélegezve kihúzza magát: sikerült illegálisan bemenekíteni a menekülteket Magyarországra. Igazi rajzfilmötlet. Az ötletért járó díjat azonban az MTI helyett inkább valamelyik menekülteket segélyező szervezetnek kérném befizetni.

A rajzfilmek világából visszatántorogva a mai magyar valósághoz , pár mondatos MTI-tudósításban benne van szinte az egész magyar menekültügyi helyzet. A vasúttársaságban valamelyik döntéshozó úgy gondolja: akkor teszi a legnagyobb szívességet a hatalomnak, ha nem engedi be az országba a menekülteket. Gondolkodás nélkül. Mert abban az esetben, ha gondolkodna, akkor rájönne a kedves döntéshozó arra, hogy:

1. Amennyiben érvényes menetjeggyel tartózkodik a vonaton valaki, és nem szedi közben apróra a szerelvényt, illetve betartja az utazással kapcsolatos előírásokat, akkor az összes további szempont sokkal inkább rendészeti és nem vasút-szolgáltatási kérdés;
2. Amennyiben a menekülteket megállítják Szabadkán, akkor számolni lehet azzal, hogy tetszőleges egyéb módon, de nekiindulnak az útnak a MÁV döntésétől függetlenül.

A 2. pont teljesülése egyben azt is jelenti, hogy a különben ellenőrizhető vasút helyett az ellenőrizhetetlen külön utakra terelődik a menekültek mozgása. A sínek helyett a zöldhatárra. Megvalósítva azt, amit különben nem feltétlenül szándékoztak: tényleg illegálisan fogják átlépni a szerb-magyar határt. Így aztán igazi elmebajnok, és a szociológia nagydoktora lehetett az, aki a vonatok megállítása mellett döntött.

Az azonban biztos, hogy a „kinek az érdeke” kérdése mindenképpen érdeke lehet. Abban az esetben, amennyiben a megállított vonatokon érkezőkből sikerül illegális határátlépőket provokálni, és behajítani az érkezőket a korábban is már csak szegénységi bizonyítványt önmagáról kiállítani képes hatósági malomkövek közé. A MÁV, mint cég, ebből a szempontból nem játszik. A menekülteknek nyilván nem érdeke, mert az őzcsapdán keresztüljönni veszélyesebb, mint vasúttal. Józanul gondolkodva a hazai idegenrendészetnek sem. A vonatról leszállókat folyamatosan regisztrálni, majd akár egy másik vonattal, de továbbengedni Németország felé alighanem egyszerűbb, mint a szétszéledő tömeg nyomát ütögetni bottal.

Az eset haszonélvezői azok lehetnek, akik mesterségesen fenn kívánják tartani a menekültekkel kapcsolatos előítéleteket, az illegalitás képzetét, a tömegjelenetek keltette félelmeket. Alapvetően azok malmára hajtják tehát a vizet, akik valamiféle rendpárti puccsban gondolkodnak, abban érdekeltek, és alig várják ehhez a start-jelet. A kormányban, vagy attól függetlenül. A kormánytól, vagy attól függetlenül.

Így aztán felértékelődik az a kérdés, hogy a MÁV illetékesei maguktól öntöttek vizet a szélsőséges malmok árkába, vagy bíztatást kaptak kívülről? S ha igen, akkor kitől?

Andrew_s

I apologize even instead of the Hungarian government

Kockakövek a puccs mozaikjában -- Update:

Az első buszok átjutottak Ausztriába. Ott tapsolva, éljenezve fogadták az érkezetteket. A többi busz, és vonat ellenben már ismét nem indul el. Vagy mégis, mert hatalom percenként mondja mindennek az ellenkezőjét. Lázár János, Orbán Viktor, Kovács Zoltán és a többi hatalmi pokol-ügynök nagyobb dicsőségére Az az ország, amelyik egykor éppen a vasfüggöny lebontásával szerzett érdemeket Európában, sikerrel küzdötte le magát arra a szintre, ahonnan annak idején segített embereket menteni. Az akkori külügyminiszterről, a későbbi kormányfőről, Horn Gyuláról közterületet neveztek el Németországban. A mai országvezető(k)ről legfeljebb Magyarországon, és legfeljebb gépfegyverek árnyékában fognak elnevezni bármit is.

De azt elmondhatja a jelen magyar vezetés, hogy ugyanúgy nemzetközi címlap-story lett, mint akkor. Nem pozitív tartalommal, nem az emberbarétség okán, nem a demokrácia egyfajta mércéjeként, de címlapra került. Magyarország igenis ott szerepel a címlapokon. Mert gyermekeket fújnak le, mert sérülteket, háborús áldozatokat, menekülteket vegzálnak, de végül is a címlapon vagyunk. Orbán Viktor büszke lehet. Az pedig, aki csak egy kicsit is Szent István nyomdokában képzelné el a menekültekkel való bánásmódot, vagy akár csak a puszta emberség alapján annak aligha van oka örömre. Míg 1989-ben büszke lehetett bárki a nagyvilágban, hogy magyar, ma szégyelheti magát. S ez akkor is igaz, az egyre szétesőbb fejű operatív törzs most éppen indít vonatokat. Vagy sem.

Külhonban, a neten legfeljebb, tört angolsággal, azt a táblát tarthatja magasba a magyar, hogy: I apologize even instead of the Hungarian government

Andrew_s

utolsó frissítés: 05/09/2015 14:30

Kockakövek a puccs mozaikjában

Hosszú menetelés. Bármi áron.
Orbánia dicsőségére.
Forrás: 24.hu

A menekültkérdéssel kapcsolatban a hírek dömpingjének tűnő helyzettel kell megbirkóznia annak, aki percre kész akarna lenni. Azt nyugodtan fel is adhatjuk. De talán elég címszavakban ismerni az eseményeket, hogy kiadják egy olyan mozaik rajzolatát, amely már semmibe vezető a vonatok megindításával felsejlett.

Egy olyan régi mozaik ködlik elő, amely vörös alapon fehér körben ábrázolt valamit, ami az egész emberiség emberségét megalázta. S amely rajzolat csak annyiban látszik eltérni a jelenlegitől, hogy a magyar hatalmi manipuláció a kifacsart szvasztikát a zászlóról ismert címerpajzzsal cseréli le. A szellemiséget alig módosítva. Akár a semmibe, a kiszolgáltatottságba vivő vonatok zakatolásra tapsoltatva magának. A szélsőségesekkel, a rasszistákkal, az idegeneket zsigerből megvetőkkel, a tudatlanságukat üvöltő csendőrpertuval leplezőkkel. Azokkal, akik örülni tudnak mások halálának, és megvetnek mindenkit. Talán még saját magukat is. Sőt! Talán saját magukat leginkább. Ezért kell a csürhe tömege. A tömegben összekacsintó „ugye hogy jól tettük, hogy megvertük” cinkossága. A kívülről jövő igazolás. Mert odabent csak az embertelen sötétség üvöltésének visszhangja kong. A fejükben, a személyiségükben, az álnok kivagyiságukban.

Mint azoknak az ultráknak, akik nagyon bátran, tömegben mentek provokálni a menekülteket. Azok, vagy azok szellemi utódai, akik annak idején a TV-székház bátor felgyújtásában is részt vettek. Most petárdákat hajigáltak. Bízva abban, hogy a belügyi erők védelmet adnak. Nem a menekülteknek, hanem nekik. Arra az esetre, ha néhány olyan, a háborútól, és a magyar hatóságtól frusztrált menekült, akinek a petárda a gyermekét, asszonyát sodorta veszélybe, ijesztette meg, anatómiai tanulmányokat kezdene folytatni. Alaposabban, némi szétszedési művelettel okulva azon a téren, hogy az ultrákat miként rakta össze a természet. De a petárdás söpredéknek nem kellett csalódni. A rendőrség tette a dolgát meggátolta a komolyabb összetűzést. Egy darabig. Gyakorlatilag emberfeletti teljesítményekre is képesen egy olyan kormányzat árnyékában, amely a véres összetűzésekben lehet érdekelt. Ha a rendpárti, rendkívüli állapotban gondolkodó forgatókönyvet vennénk alapul.

Nem feledve, hogy a rendőrség, sokszor akkor is kénytelen fellépni, ha a menekültek szegik meg a játékszabályokat. Amit akkor is el kell fogadni, ha a frusztrált tömeg reakciójával előre számolni lehetett. Például, Röszkénél, ahol a menekültek engedély nélküli táborelhagyását végül a tömegoszlatás eszköztárának bevetésével gátolták meg, verték vissza. A közvetlen felelősség a kialakult helyzetért aligha a rendőrségé, vagy azé a rendőré, aki ott teljesít szolgálatot. Az persze más kérdés, hogy miért alakított ki a hatalom olyan helyzetet, ami kiszámíthatóan vezethetett a kialakult helyzetért. S persze nem árt emlékezni arra, hogy annak idején milyen hangosan üvöltöttek a mostani hatalom sakáljai a várost gyújtogató csőcselék elleni hatósági fellépés kapcsán. De ugyebár a hely meghatározza a tudatot. Az akkori sakálkórus ma a menekültek áldozatán hízva felejt. Csak hatalmat szerezni nem fog felejteni. Ha kell a tömegek megfélemlítése árán sem.

De a menekülteknek kialakított internálótáborok önkéntes elhagyóin kívül arra is számítani lehetett, hogy a Budapesten csapdába ejtettek, és átejtettek szintén besokalnak idővel. Ami be is következett. Tömegek vágtak neki gyalog a Bécs felé vezető országútnak. Asszonnyal, kicsi gyermekkel, sérülten, és legyengülten is. Mert elfogyott a bizalom. Azzal a kormányzattal szemben, mely vegzál, packáz, megaláz, összezsúfol, dehumanizál, kigúnyol, és átver mindenkit, aki csak egy kicsit is kiszolgáltatott helyzetben van. A menekültek, részben az osztrák civilek mentőakcióiról szóló hírek hatására is, nekivágtak az országútnak. Annak ellenére, hogy az osztrák kormányzat állásfoglalása a menekülthelyzettel kapcsolatban nem biztosan egyértelmű Az azonban világos, hogy egyértelműen nem kriminalizálja annyira a menekülteket segítőket, amennyire a magyar hatóság. Amennyire a magyar hatóság kiáltja ki a „zsidóbújtatók” egykori büntetésének mintájára a „migránsmentés” büntetendő cselekedetnek. Erdő Péter hangzatos támogatásával.

S aki azt hinné, hogy a történetnek itt a vége és fusson, aki bír, és képes, az téved. Nem az utóbbiban. Mert szinte biztos, hogy Orbánia jelenleg tartó gazdasági exodus-át hamarosan egy politikai is követi. Majd akkor, amikor jön a szomszédok feljelentésének, az ajtók éjszakai berúgásának sorozata. Amelyhez a törvényi keretet már jórészt megalkotta a kormányzat. Addig a menekülteken „gyakorol” a hatalom. Szintet lépve a szomszédok zsarolásában, a menekültek provokálásában is. Lázár János ugyanis azt bejelentette, hogy kegyesen Hegyeshalomig buszoztatják a menekülteket, de tudhatóan nem jelent ez többet, mint ennyit. Nem jelenti a belépés lehetőségét Ausztriába. Csak egy menekülttáborba való átzsuppolást, átzsúfolást. Talán éppen arra számítva, hogy a határ felé elindulók majd csak okot adnak a hathatós belügyi, katonai fellépésre. Mely fellépésbe kapaszkodva Orbán, vagy más felléphet egy magasabb hordóra.

S talán Pintér Sándor szabadsága sem véletlenül esik éppen a krízishelyzetre. Aki nincs folyamatosan szem előtt, az bárhova bevonulhat fehér lovon. Magához ragadva a rend jegyében a teljes hatalmat. Vagy királycsinálóként fellépve.

Andrew_s

Erdő Péter Barrabást kiáltott

Forras: Wikipedia

Az egyházak egy részének, s köztük a katolikus egyháznak, a magyar képviselőit az általános vélekedés szerint mikroszkóppal kell keresni a menekülteket segélyezők, támogatók között. Nem az egyes emberek között, hiszen az emberség és a szolidaritás megnyilvánulása közepette aligha a hitéleti kérdőívek számítanak. Erdő Péter most azt is kikérte magának, hogy egyháza, mint egyház ne tenne semmit.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) őszi ülése kapcsán tartott sajtótájékoztatóról szóló híradás alapján például olyan kép alakulhatna ki, hogy tulajdonképpen csak a Biblia maximális tiszteletben tartásáról van szó. Pál apostol is arra hívja fel a figyelmet, hogy nem kell hivalkodni a felebarátok szeretetével. Rossz az, aki rosszra gondol amikor azt olvassa a tudósításban, hogy „nagyon sok figyelmet fordítanak a kiskorúakra”, mert igenis, hogy ételosztásról van szó. Nem pedig az egyházi pedofíliáról. Az ételosztásról azt olvashatjuk, hogy a fóti gyermekotthonban például megtették. A pályaudvaroknál pedig alig tették meg. Ez utóbbit nem a bíboros mondta, hanem elég elsétálni oda, ahol napokig csicskáztatta a hatalom a menekülteket. Ott például nem túl sok katolikus papot lehetett látni.

A fene nagy emberbarátságról pedig az a régi hír juthat az eszünkbe, amikor a hajléktalant sem engedték be melegedni. A templom előterébe se. Bonyhádon. A bíboros szinte biztos mélyen elítélte az esetet. Az én hibám, hogy azt kevésbé jegyeztem meg., Talán azért, mert a Biblia szellemében a befogadás, az istápolás lenne a természetes. Ahogy azt a magyar hétköznapi politika által alighanem kiátkozás-határra került Ferenc pápa is hirdeti, és teszi. Június óta is többször tanújelét adva annak, hogy számára a szerény embertisztelet többet jelent, mint a hivalkodó hallgatás és semmit tevés. Akármennyire is a törvények tiszteletét rángatja is az utóbbi mentegetésére a katolikus egyház leköszönő feje. Mely mentegetődzést tulajdonképpen meg lehet érteni. Elvégre valamivel meg kell magyarázni, hogy a katolikus egyház miért nem fogad be senkit, hogy miért nem foglal állást a Fidesz és annak klerikális lobby-platformja által alkotott kormány egy embersanyargató, a menekülteket, kisebbségeket, szegényeket vegzáló egy intézkedésével szemben sem.

A mottó kérem? A törvénytisztelet. Az. Na nem egészen az, amit a Bibliából. emberi törvényként. a pápa értelmez. Annak a törvénynek a tisztelete, amit a hatalom centrumának serény idiótái fémjeleznek. Ezt a bíborosi aranyosan véreres szembeköpését például Jézus tanításainak már egy másik írásban olvashatjuk. Ez a tudósítás a NOL.hu-n jelent meg. Ennek bevezetőjében olvashatjuk, hogy a „bíboros a jelenlegi jogszabályokkal indokolja, hogy az egyházi intézmények Magyarországon nem fogadnak be menekülteket”. S akkor az emberben felsejlik esetleg, hogy a mai magyar katolikus egyház annak idején, a Földközi tenger keleti partszakaszán vajon melyik tábort erősítette volna. Valószínűleg a Barrabást kiáltókét. Elvégre a hatályos törvények alapján Jézus szembe ment az uralkodó vallási, és nem egy ponton a világi renddeletekkel.

Aztán ott vannak a későbbi korok. Azokkal kapcsolatban, mert a zsidótörvények úgy rendelkeztek, ahogy, a bíboros szemlélete alapján minden magyarhonban zsidót mentő katolikus visszamenőleg kiátkozandó? Ha pap volt az illető, akkor duplán? Hetedíziglen? De legalább már tudhatjuk, hogy Erdő Péter miért nem volt ott a templomnál tiltakozók közt, amikor egy református lelkész Horthy-fétist avatott. A magyar katolikus egyház nevében nyilván az akkori, a Horthy-korszak diktatúrájában fogant, törvények tisztelőjeként érezte maga, illetve képviselője távolmaradását helyesnek. De. A bíboros legalább, a leköszönésekor adott interjúban azt is sugallta, hogy van lejjebb.

Ha a tudósításnak hinni lehet, a törvények betartásával kapcsolatban azt is hozzátette, hogy a katolikus egyház azért sem fogad be senkit, mert, „ha így tennének, akkor embercsempészek lennének”. Alighanem annak megerősítésére, hogy tényleg ki kellene átkozni szerinte bárkit, aki befogad egy védtelen, a hatalom által oktalanul, pusztán származása okán, mert egy háború elöl idegenből menekülő, froclizott, meghurcolt embert. Nem a befogadókat kriminalizáló kormány-tervek ellen foglalt tehát állást, hanem a keresztényi szeretett erdőpéteri olvasata alapján, és a pápai értelmezéssel is szembemenve, a kormányzati tervekre erősített rá.

De legalább most, hogy megbízatása véget ért, már egyáltalán nem kell alakoskodnia. Nyugodtan elmehet Boross Péterhez, Szakály Sándorhoz, és a többi szerecsenmosdatóhoz. S megdumálhatják, hogy az az ókori zsidó tanító tulajdonképpen maga kereste a bajt, és Barrabás végül is milyen jó választás volt.

Andrew_s

Ha elindul a vonat...

Forrás: Gépnarancs

Ha elindul a vonat... Na ugyebár, a vonatok elindultak a Keleti pályaudvarról. Lehet persze azt mondani, hogy van, akinek már semmi sem elég jó. S tényleg. Ahogy a kerítésállítás kapcsán egy szociológiai provokáció képe rajzolódott ki, a rendőrség visszarendelése, visszalépése a vonatoktól sokkal inkább az aljas szocioprovokáció szintlépésére hasonlít.

Fenntartva, hogy a kormányzati döntések, függetlenül attól, hogy milyen körmondatokkal veszik körül, alapvetően a menekültek csapdába ejtését szolgálták.  A valós okokat talán soha nem fogjuk a maguk valójában megtudni. De talán jobb is, ha nem. A végeredmény szempontjából különben szinte mindegy is. A frusztrált tömeg feltartóztatása a pályaudvarnál azt mindenképpen elérte, hogy a vonatok elérhetővé válásakor a tömeg rászabaduljon a felszabadult felszálló pályára. Az az érzésem, hogy erről bőségesen készültek felvételek. Olyan felvételek, amelyekkel az egyik oldalon majd demonstrálni lehet a kormány hihetetlen humanizmusát, míg a másik oldalon a tömegjelenet segíthet a menekültekről kialakítandó dehumanizált ellenségkép megerősítéséhez. Aljas húzás lenne. Az. Mert a nagy humanizmus-mítosz építésekor nyilván nem fogják hozzátenni, hogy ez olyan, mint a morbid vicc a macska faroknál fogva történő pörgetéséről. Arról valószínűleg nagy hallgatás lesz, hogy a tömegjelenetek, a bizalmatlanság, az azonnali távozni-akarás nem jöhetett volna létre, ha a kormányzat nem a nemzeti ketrecbe terelt, szabadon frusztrálható baromként, hanem emberszabású lények, emberi méltósággal rendelkező sokaságaként kezeli a menekülteket.

Nem feledve persze azt sem, hogy eközben gőzerővel megindult azoknak a törvényeknek az előkészítése, melyek gyakorlatilag mindenki ellen szólnak. Nem kifejezetten a menekülteket helyezve a célkeresztbe, hanem a menekültsokkra hivatkozva, de a teljes társadalom sakkban tartását szolgálva. Többek között erre is felhasználható volt a kialakított csapda-helyzet. Az ugyanis kalkulálható reakció volt, hogy a frusztrált tömeggel való packázás előbb-utóbb kiéget pár biztosítékot. Akkor pedig máris lehet hivatkozni arra, hogy a szemét menekültek miatt kell megnyirbálni a mindenkit érintő szabadságjogokat. Már júliusban borítékolható volt, hogy „a rendpárti fordulat irányába kellően megdolgozott gombnyomogató félautomaták meg fogják szavazni” ezeket a törvényeket, és amennyiben ez bekövetkezik, a menekültek vonatoztatása is új értelmet nyerhet.

Mégpedig azért, mert a vonatok nem juthatnak el a jelen ismeretek szerint Nyugat-Európába. A menekültek tehát hiába szolgáltak akaratlan statisztaként a dehumanizáló filmforgatáshoz. A valós, általuk elérni kívánt célt ezekkel a vonatokkal, ha más döntés addig nem születik, nem fogják elérni. Ez nyilvánvalóan csalódást keltő és a frusztrációt fokozó hatással fog bírni. Van azonban pár egyéb hatása is ennek a félútig vonatoztató megoldásnak. Olyan hatások, amelyekre szinte biztosan számítani lehet, és amelyek sokkal inkább egy előre kidolgozott, és a humanizmustól igen távol eső forgatókönyvbe illeszkednek.

Az első nyilvánvaló hatás, hogy a Budapesten megnyilvánuló, a tömeges szolidaritást kinyilvánító civil csoportoktól fizikailag eltávolítják a menekülteket. Tulajdonképpen egyfajta elszigeteltséget idézve elő. Az elszigeteltség pedig köztudottan rombolja a személyiséget. A menekültek bizonytalanba utaztatása különösen azok felé aljas húzás, akik fokozottan kiszolgáltatott helyzetben vannak. Ilyenek a traumatizált felnőttek, és mindenképpen ilyenek a gyermekek. A menekültekkel utazó gyermekek esetében civil segítség esélyének csökkentése persze nem csak a személyiséget, hanem akár az egészségi státusz alakulását is kedvezőtlenül befolyásolhatja. Arról ugyanis nincs hír, hogy a határt át nem lépő vonatok utasait összkomfortos tábor, minden igényt kielégítő orvosi szolgálat, és teljes ellátás várná. Az eddigi gyakorlat alapján a kormányzat inkább arra számít, hogy most elindultak Budapestről, aztán majd csak lesz valami.

S ezzel elértünk egy második nyilvánvaló hatáshoz. Az infrastruktúra, akár csak védett aluljárókban megnyilvánuló, hiánya esetén a tömegesen érkező menekültek a nyugati határ közelében spontán, vagy alig szervezett tömegként jelenhetnek meg. Eltekintve persze attól, hogy a belügyi erők majd csak megoldják legalább a formális szervezést. Ami óhatatlanul az egyenruhás tömeg fokozott vizuális megjelenését okozza. Ami önmagában is provokálólag hathat a csalódott tömegek szempontjából. Ugyanakkor rossz előérzettel tekinthetünk a jövőbe akkor, ha a paramilitáns hordák odakeveredésére is számítani lehet. Nem vitatva persze azt a várható hatást sem, hogy a környékbeli lakosságot is frusztrálni fogja a mesterségesen ott megakasztott tömeg.

Itt léphet képbe a törvénykezéshez visszacsapódó harmadik hatás. A megfelelő törvényi előkészítéssel regionálisan vagy akár országosan meghirdethetővé válik egyfajta rendkívüli állapot. Abban a pillanatban, ha a menekültek részéről az első pofon elcsattan. Bármennyire is a hatalmi provokáció kiszámítható eredményeként. Ez ugyanis akár láncreakció-szerű hatással is bírhat. Márpedig ebben a pillanatban minden összeállna ahhoz, hogy egy akár szélsőségesekkel támogatott hatalmi puccs bekövetkezzék. Mondhatni úgy, hogy a kerítésépítéssel megkezdett csapda tetejét végképpen lecsukják. Mindenkire, aki az országban van.

S a legújabb hírek szerint megállt a vonat...

Andrew_s

Jobbikos kulturkampf Dúró Dórától

Forrás: Wikipédia

A menekültekkel kapcsolatban, annak ellenére, hogy olykor hallunk róluk, vagy megindító képekkel illusztrálják a jelenlétüket, mintha kevés szó esne a gyermekekről. Azokról a különböző életkorban Magyarországra vetődő gyermekekről, akikkel kapcsolatban a legütősebb hír sokáig az aszfaltrajzhoz való joguk hatósági eltörlése volt. Mostanáig. Köszönhetően a parlament kulturális bizottsága elnökének, Dúró Dórának.

A politikus nyilatkozata alapján az is kitalálhatná, hogy a Jobbik küldte a jól fizető pozícióba, aki véletlenül nem tudná, hogy az újszülöttek rasszista megkülönböztetőjének Novák Elődnek a párt-, és házastársa. Ugyanakkor a menekültek gyermekeinek integrált oktatása, vagy talán általában az oktatása, elleni kirohanás legalább élénk példáját mutatta be annak, hogy a gyermekek megléte egy nő életében nem okvetlenül jelenti a gyermekek felé fordulás képességét általában. Mert a Jobbik oktatáspolitikusa olyasmit bírt nyilatkozni, ami alapján a „politikus  szakmailag és emberileg is elhibázott tervként jellemezte, hogy a bevándorló gyermekek a magyarokkal közösen járjanak iskolába”. Kiegészítve azzal, hogy a „nyelvtudás hiányát is felvetette, utalva arra, hogy ha a gyerekek még angolul sem tudnak, nehezen fognak beilleszkedni a magyar osztályokba”. Ami így együtt is szánalmas, de külön-külön sem sokkal jobb képet fest arról, ahogy a nagy cukiságba kandírozódni vágyó párt valójában elképzeli a gyermekekkel való bánásmódot. Ha itt be szeretném fejezni a gondolatmenetet, akkor csak az a kérdés maradt volna nyitva, hogy hol közölték ezt követően a parlament kulturális bizottságának feloszlását. Akár amiatt is, hogy az összes többi párt képviselője kivonul abból a bizottságból, amelynek munkája már nem, Dúró Dóra nyilatkozatától függetlenül sem, elsősorban a kultúráról szól.

Azonban talán mégis érdemes röviden végigfutni azon az épületes szellemi szegénységen, ami kiesett a jobbikos politikusnő száján. A második idézettel kezdve teljesen világos, hogy ideológiai önellentmondásba keveredett. Ha az egyik oldalon azt nehezményezik, hogy a migránsok nem tudnak magyarul, és szétrombolják a hátrafele nyilazó, mindenütt szeméthegyeket alkotó városi kultúrát, akkor szimpla ostobaságnak tűnik annak az elutasítása, hogy a gyermekek megtanulhassanak magyarul, és elsajátítsák az itteni kultúrát.  Miközben abban sem vagyok teljesen biztos, hogy a leendő osztálytársaknak hátrányukra válik, ha ragad rájuk némi tudás „külföldiül”. Abban meg szinte biztos vagyok, hogy a hazai általános iskolákban járók  többsége igen szerény mértékben beszéli a világnyelvek bármelyikét. Az angol nyelvre való hivatkozás inkább tekinthető a hazai oktatási rendszer nem ismerésével való hivalkodásnak, mintsem a realitás megnyilvánulásának. De akkor, amikor Czunyiné Bertalan Judit közoktatási államtitkárként lehet büszke az ostobaságára, akkor a parlament kulturális bizottsága elnökének is elnézhetjük. Bár, meggondolandó, ha egyfajta rendszer ismerhető fel benne. Amely rendszert az első idézet alapján vélhetjük kirajzolódni.

Szakmailag ugyanis számos szociálpszichológiai és pedagógiai tanulmány támasztja alá az integrált oktatás előnyös voltát. Ami különben minden külön tanulmány nélkül is egyszerűen belátható. A gyermeknek kisgyermek-korban kell elsajátítania azokat a játékszabályokat, amelyek alapján a szociológiai környezete működik. Ugyanakkor, bármely játszótéren megfigyelhető módon, ebben a korban gyakorlatilag totális az elfogadó-képesség. Annak ellenére, hogy xenofóbia iránti fogékonyságot génjeinkben hordozzuk, a barát-ellenség felismerési rendszerünk finomszabályozása a környezet visszajelzései alapján a gyermekkorban alapozódik meg. Ha a gyermek ekkor megtanulja, hogy az emberiség nagy közös hordájában feketék, sárgák, szírek, norvégok, féllábúak, nagyothallók, és gyengén-látók is vannak, akkor később is kevésbé lesz fogékony a rasszizmusra. Ahogy arra is, hogy gyűlölettel megsemmisítendő földön-kívülit lásson mindenkiben, aki nem pont olyan, mint ő.

Amikor Dúró Dóra szakmailag és emberileg elhibázott ötletként kezeli az integrált oktatást, akkor szakmailag egyértelműen bakot lő. Emberileg, a fentiek alapján, csak akkor tekintheti elhibázottnak, ha a Jobbik számára csak az esztergapadon egyformára csiszolt, gondolkodásra alkalmatlan, barázdáktól mentesített aggyal rendelkező, és mindenkiben gyűlöletes idegent sejtő emberkép a megfelelő. A politikusnő tehát alapvetően leleplezte a Jobbik alapvetően diktatórikus, rasszista, az emberiséget általában gyűlölő világképét. Ha pedig a kartársnő a saját családjában is következetesen hajtja végre ezt a programot, akkor emberileg végtelenül sajnálom a gyermekeit. Felnövekedve ugyanis jó eséllyel olyan emberek lesznek, akik a hierarchia feltétlen tisztelete mellett, bármikor bárkire ráuszíthatók, és a nap 24 órájában képesek gyűlölni bárkit. Azaz valójában nem annyira emberek, mint a hatalom gépezetébe olajozottan működő verőrobotok. Bár, talán, egyszer, kezükbe kerül Rejtő Jenő Csontbrigádja:

„Emberek voltunk, és újra azok leszünk... Embernek lenni nagy betegség. És sajnos gyógyíthatatlan is... Mától kezdve hát nem gyűjtünk halottat... A Csontbrigád meghal ebben az újszerű betegségben: Embernek lenni. A gyűlést feloszlatom... Hiénák, takarodjatok!”

Andrew_s

Az előgerinchúros Kertészeti-felszámolók diadala

A Kertészeti Egyetem a legutóbbi hírek szerint valóban egykori Kertészeti Egyetemmé válik. Az államtitkár bejelentette, hogy a Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) Budai Campusában megboldogult egykori tanintézményt rálöki a Gödöllőre menő hadi utu reá. Reá se füttyentve semmire. Amit már csak azért is megtehet, mert a BCE vezetése egy egész vállrándítást, ha tett az ügy érdekében.

Valószínűleg akkor rándulva egy önkéntelent, amikor a hatalom farpofái túlságosan megszorították az ősszájba szorult nyelvet. Vagy nyelveket. Majd kisorsolják az illetékesek. Az előzmények, teljesen világosan, alapvetően egy hazugság-licitet rajzolnak körbe. Az első hírek még májusban kezdtek felröppenni arról, hogy a hatalomnak elege van a Budai Arborétum kiparcellázásának útjában fekvő, különben igen nagy múltú kertészeti tanintézményből. Rostoványi Zsolt mit tett az ügyben? Semmit. Gyakorlatilag az ég világon semmit. Ahhoz képest, amilyen vehemenciával a saját hatalmának csorbítása ellen sivalkodott, szinte semmit. Annyira semmit, hogy amikor nyílt színre vihette volna az ál(lam)noktitkárnak szegezhető kérdéseket, akkor egy egész erős hümmögésre futotta. Azon a fórumon, ahol az egyetem meg nem szüntetése kapcsán legfeljebb üres szólamok és vaskos hazugságok hangzottak el a Kertészeti Egyetem dolgozói, illetve hallgatói részéről megfogalmazott aggályokra.

A fórum kapcsán Palkovics László államtitkár szavait legfeljebb csak annyiból érdemes felidézni, hogy beismerte: hatástanulmányok, háttértanulmányok nélküli ad hoc döntéshozatal zajlik a felsőoktatási intézmények jövőjét illetően. Sajnos nem kirívó példaként azokban az esetekben, amikor emberi sorsokról, vagy akár teljes ágazatok jövőjét illetően születnek ostobán otromba döntések a hatalom vízfejében jó pénzt szakító vízfejekben. Anno a fórumról hova is ment Rostoványi Zsolt rektor? Megírni a lemondását? Á, dehogy. Elment pacsizni az államtitkárral. Amely pacsizáson szintén nem született semmilyen nyilvánossá tett garancia-megállapodás a Kertészeti Egyetem szempontjából. Jól mutatja ezt, hogy a későbbiekben előszivárgó információk sokkal inkább szóltak a már ismert hatalomtechnikai receptekről, valamint a háttérben halálra ítélt intézménynek felajánlott betoncsizmás úszóleckéről, mint bármi másról.

Ezt követően szinte hivalkodóan nem történt semmi. Ami azért is meglepő volt, mert a Rostoványi Zsoltnak a Budai Campus kapcsán egy komplett intézkedési csomagot kellett volna június végére letenni az asztalra. Július közepére, az államtitkár elszólásaiból, kiderült, hogy az említett csomag elkészült. Csak a roppant gerinces rektor „elfelejtette” közzé tenni. Valószínűleg abból a demokratikus indíttatásból kiindulva, hogy ő már megállapodott a hatalommal, és a többi érintetnek innentől semmi köze a rektor kartárs hatalmi mutyijához. Amely mutyiról a részletek csak lassan fognak kiderülni, de az minden komoly kockázat nélkül megállapítható volt már korábban is: a kádárizmus korszakának rektora, Dimény Imre ezerszer többet tett, mint az a feldarabolás-ügyi segédinkvizítor, aki jelenleg a rektori székben veszi fel a fizetését.

S mielőtt bűrki oktalan indulattal vádolna, legyen itt a legújabb hír: Palkovics László államtitkár gyakorlatilag befejezett tényként közölte a BCE budai részlegének a gödöllői Szent István Egyetemhez csatolását. Mit reagált erre Rostványi Zsolt és csapata? Azt, hogy: „a Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) vezetése sajnálattal veszi tudomásul a felsőoktatási államtitkár keddi javaslatát”. Nyilván! Éjszaka meg telesírják a párnácskájukat! De csak azt követően, hogy a ”BCE vezetése viszont tudomásul veszi a fenntartó álláspontját”. Igazán kemény kiállás. Tetániás görcsöt ne kapjanak szegények ettől a merevedéstől. A nyelvükben. Amellyel felnyalhatják a hatalom köpete után az alamizsnát is. Azt, hogy lesz egy új kar a BCE törzsállományában. Valószínűleg közölték a rektorral, hogy megőrizheti a székét, a szegénysorsú rektoroknak járó picinyke fizetésével, lap egy új kart, de aztán pofa be, ne sírjon a szája. Rostoványi Zsolt pedig alighanem keményen kiállással megkérdezte, hogy jól csinálja e az ősszáj fekáliamenetesítését, vagy másként szeretné az államtitkár úr?

A jövőt természetesen nem látni jelenleg. De az azért jobb lenne, ha Rostoványi Zsolt rektorból államtitkárt kreálnának. Az intézményszétverő tehetségét igazán kár egy egyetemre korlátozni. Igazán nagyra hivatott elmeként legalább akkora teret kellene adni neki is, mint Klinghammernek. Az egész felsőoktatás semmibe ejtése igazán olyan kihívás, amely méltó lehet egy olyan haláli bojtnak, mint a BCE veretes rektora. Aki egyetlen esetben léphetne szintet a gerincesek felé vezető törzsfejlődésben. Ha reggelre Rostoványi Zsolt lemondását fújná be hírként a szél az ablakon. Ellenkező esetben nyugodtan elhelyezkedhet a rektor a halál tetániás nemiszervén. Bojtpozícióban.

Andrew_s