Gender-érettségtelenítés

A gender-elméletet a legfrissebb hírek szerint kivennék az érettségi követelményeiből. Ezzel kapcsolatban olvastam pár kritikai hangvételű hozzászólást. Holott, ismerve a kormánypártot és az annak klerikális lobbi-platformját képviselő „keresztény” politikusok, illetve követőik, ismeretszintjét, tulajdonképpen egy kivételesen ésszerű döntés is lehet a gender-elmélet ilyetén kezelése.

A gender, avagy a tanult nemi szerep, a biológiai nemen túlmutató társadalmi nem kérdésköre nyilvánvalóan olyan kérdéskör, amely erőteljesen megoszthatja a kisebb közösségeket. Az érettségiző osztályokat is. Így akár pedagógiailag is kérdéses lehet, hogy az amúgy is szerepkereső, az érettségivel egyébként is szétszéledésre hajlamos közösségeket érdemes-e megosztásra provokálni ennek a kérdésnek a kritikai boncolgatásával. A mostani tématörlést közlő hír ugyanis arról szól, hogy a tematikából a „gender-elmélet és annak kritikája” című rész került ki. Amelyből különösen az utóbbi az, amit személy szerint be sem emeltem volna a tematikába. A „kritika”, véleményem szerint, egy alapvetően szubjektív, az egyén véleményét tükröző műfaj. Márpedig a jelen oktatáspolitika fő-sodorvonalát, az azt képviselő politikusok megnyilatkozását látva a diáknak két választása van.

Az egyik, hogy szívvel-lélekkel képviseli azt a véleményt a társadalmi, a biológiaihoz képest „második vonalbeli”, nemmel kapcsolatban, amit a hatalom politikusai. Ami valójában lehet a gender-elmélet negatív kritikája, de a feltétel nélküli vélemény-befogadás képességét is takarhatja. A másik lehetőség, hogy a tanuló bebiflázza a kormánypártok véleményének szellemiségét képviselő vezérszólamokat, majd ezek birtokában, de a saját véleményétől függetlenül, ír egy dolgozatot. Abban a hitben, hogy ezzel biztosíthat jó jegyet magának. Ebben az esetben a dolgozat valójában nem több az alakoskodási képesség demonstrációjánál. Míg a végeredmény mindkét esetben értéktelen. A kormánypárti politikusok véleményének visszaböfögése akkor sem takar szellemi értéket, ha valaki hisz benne, és akkor sem, ha a közkeletű hazugság-világnak való megfelelés vágya motiválja az érettségin produkált mondatokat. Különösen, mert gyanítom: az alakoskodás, illetve a szervilizmus a felkészítő tanár részéről is megnyilvánulna.

Ugyanakkor a gender fogalma, illetve a jelenség amit leír, etől még létezni fog. Akkor is, ha az olyan szellemi mélyszint-bajnokok, mint Rétvári, szerint „inkább nevezhető ideológiának, mint tudománynak”. Tekintettel arra, hogy a fogalom csak meghatározása egy jelenségnek, ami évszázadok óta létezik, ezzel az erővel a „székláb” sem több egy ideológiánál. Mert az sem több, mint egy ülőalkalmatosság tartószerkezetének meghatározására alkotott mesterséges hanghalmaz. A társadalomban ismert, és nem egy esetben elismert, nem egyszer a biológiaitól eltérő nemi szerep nem attól lesz létező, hogy a KDNP szemforgató-művészeinek tetszik, vagy sem. Aki nem hiszi, járjon utána az olyan szólásoknak, hogy „ki viseli a nadrágot” egy kapcsolatban. Meg az olyan jelenségeknek, amikor a társadalom kényszerít rá szerepváltásra tömegeket. Mint amikor egy háború alatt, illetve után nőket dolgoztattak az iparban, mezőgazdaságban.

Andrew_s