A gender-elméletet a legfrissebb hírek szerint kivennék
az érettségi követelményeiből. Ezzel kapcsolatban olvastam pár kritikai
hangvételű hozzászólást. Holott, ismerve a kormánypártot és az annak klerikális
lobbi-platformját képviselő „keresztény” politikusok, illetve követőik,
ismeretszintjét, tulajdonképpen egy kivételesen ésszerű döntés is lehet a
gender-elmélet ilyetén kezelése.
A gender, avagy a tanult nemi szerep, a biológiai nemen
túlmutató társadalmi nem kérdésköre nyilvánvalóan olyan kérdéskör, amely
erőteljesen megoszthatja a kisebb közösségeket. Az érettségiző osztályokat is. Így
akár pedagógiailag is kérdéses lehet, hogy az amúgy is szerepkereső, az
érettségivel egyébként is szétszéledésre hajlamos közösségeket érdemes-e
megosztásra provokálni ennek a kérdésnek a kritikai boncolgatásával. A mostani
tématörlést közlő hír ugyanis arról szól, hogy a tematikából a „gender-elmélet és annak kritikája” című
rész került ki. Amelyből különösen az utóbbi az, amit személy szerint be sem
emeltem volna a tematikába. A „kritika”, véleményem szerint, egy alapvetően
szubjektív, az egyén véleményét tükröző műfaj. Márpedig a jelen oktatáspolitika
fő-sodorvonalát, az azt képviselő politikusok megnyilatkozását látva a diáknak
két választása van.
Az egyik, hogy szívvel-lélekkel képviseli azt a véleményt
a társadalmi, a biológiaihoz képest „második vonalbeli”, nemmel kapcsolatban,
amit a hatalom politikusai. Ami valójában lehet a gender-elmélet negatív
kritikája, de a feltétel nélküli vélemény-befogadás képességét is takarhatja. A
másik lehetőség, hogy a tanuló bebiflázza a kormánypártok véleményének
szellemiségét képviselő vezérszólamokat, majd ezek birtokában, de a saját
véleményétől függetlenül, ír egy dolgozatot. Abban a hitben, hogy ezzel
biztosíthat jó jegyet magának. Ebben az esetben a dolgozat valójában nem több
az alakoskodási képesség demonstrációjánál. Míg a végeredmény mindkét esetben
értéktelen. A kormánypárti politikusok véleményének visszaböfögése akkor sem
takar szellemi értéket, ha valaki hisz benne, és akkor sem, ha a közkeletű
hazugság-világnak való megfelelés vágya motiválja az érettségin produkált mondatokat.
Különösen, mert gyanítom: az alakoskodás, illetve a szervilizmus a felkészítő tanár
részéről is megnyilvánulna.
Ugyanakkor a gender fogalma, illetve a jelenség amit leír, etől még létezni fog. Akkor is, ha
az olyan szellemi mélyszint-bajnokok, mint Rétvári,
szerint „inkább
nevezhető ideológiának, mint tudománynak”. Tekintettel arra, hogy a
fogalom csak meghatározása egy jelenségnek, ami évszázadok óta létezik, ezzel
az erővel a „székláb” sem több egy
ideológiánál. Mert az sem több, mint egy ülőalkalmatosság tartószerkezetének
meghatározására alkotott mesterséges hanghalmaz. A társadalomban ismert, és nem
egy esetben elismert, nem egyszer a biológiaitól eltérő nemi szerep nem attól
lesz létező, hogy a KDNP szemforgató-művészeinek tetszik, vagy sem. Aki nem
hiszi, járjon utána az olyan szólásoknak, hogy „ki viseli a nadrágot” egy kapcsolatban. Meg az olyan jelenségeknek,
amikor a társadalom kényszerít rá szerepváltásra tömegeket. Mint amikor egy
háború alatt, illetve után nőket dolgoztattak az iparban, mezőgazdaságban.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése