Fotó: EISimay |
A Fidesz, szigorúan az
új vezetéssel való együttműködés jegyében, meghirdette Budapest esetében az „így
zsarolunk mi” programját. Nagyjából ebbe illik bele a sportberuházásokkal,
illetve a Városligettel kapcsolatos kommunikáció azon fordulata is, amelyet Hollik
István perdített elő az MTI-n át.
Annak a részleges
valóságtartalmát kár lenne vitatni, hogy a fővárosi vezetés felelőssége a
döntés a beruházásokról. Az is igaz lehet, hogy félig kész betonbaromságok
maradhatnak több helyen. Közte a Városligetben is, ahol korábban összecserélték
a parkfenntartást a parklegyalulással. Az is igaz, hogy a hangulati
beruházáskezelés olyan idiotizmusokat eredményezhet, mint a félbemaradt
vízlépcső annak idején. Amit nem ment, hogy a hasonló hangulati
gazdaságpolitizálás, a gengszterváltó kormány jóvoltából, ezermilliárdokban
mérhető, máig ható károkat okozott 1990 után. Amiért alkalmasint nem szobrot,
hanem cellát szoktak avatni az elkövető miniszterelnöknek. Máshol.
A jelen budapesti
helyzet kapcsán azonban ennek csak nagyon átvitt jelentősége van. Megnyitva azt
a csatornát, amin keresztül Orbán és gitt-egylete belekezdhet a források elapasztásába,
illetve a fővárosi vezetés kommunikációs, illetve hangulati zsarolásába. Valószínűleg
abban bízva, hogy átmegy az a kommunikáció, hogy „bezzeg mennyi pénzt termelhettek volna, ha...”. Amiben egyébként
lehet is valami. S különösen akkor lenne benne valami, ha az eddigi
gigamega-beruházások költséghatékonysági elemzése rendelkezésre állna. Beleértve
akár az előző vizesnyolcas bajnokságot is. Dunai ugrótoronytól az utolsó
mobil-WC ajtajáig. Nem bemondásra állapítva meg egy-egy beruházás értékét,
hanem a megtermelt bevétellel, a járulékos bevételekkel súlyozva. Lehet, hogy
kiderülne: az eddigi stadionokkal és egyéb látvány-Lőrincségekkel csak
szegényebbek lettünk.
Azért persze be lehet
próbálkozni a zsarolással. Netán a főváros megbüntetésével. Elvégre Orbán
szemében Budapest már korábban is a bűnös város volt. Az a város, amelyben az
ott lakók nem hajtanak feltétel nélkül térdet a fenséges segg(fej) előtt. A
zsarolási kísérlet azonban két okból sem biztosan több egy kommunikációs
offenzívánál. Az egyik az, hogy a beruházás és a beruházó csak Orbán fejében jelenti
egy ismerősi, haveri kör érintettségét. Az sem kizárt, hogy a beruházásokat más
módon, netán másokkal kiviteleztetve nem lehet olcsóbban, netán hatékonyabban
is megoldani.
A másik, hogy korántsem
biztos, hogy a fővárosnak ne lennének anyagi forrásai, ha az egész
önkormányzati-, illetve adó-rendszer egy arányos, és nem egy lerablásos janicsár-logikát
követne. Budapest ugyanis elég jelentős költségvetési befizető. Ha az itt
termelt GDP, illetve az itt befizetett adók, tetszőleges adónemekkel,
Budapesten maradnának, akkor valószínűleg jobban járnának a budapestiek, mintha
az általuk megtermelt és befizetett jövedelemből Kukutyincsúton építenek
kertvégi csarnokot. Könnyen lehet, hogy csak le kellene porolni a Budapest-városállam ötletét. Orbán meg hirdesse meg máshol a nemzeti zsarolás rendszerét.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése