Újraindul a fővárosi főcsicska

Fotó: MTI

Mondanám: én szóltam! Arról mindenképpen, hogy az elsőre gumicsontnak tűnő orbáni szólamok nem feltétlenül azok. Sokkal inkább egyfajta tesztelés. Nem egy esetben hatalmi demonstrációval egybekötve. Nevezetesen: minél jobban utálják, annál inkább végrehajtják. Mert a vezéri komplexus öltözőzuhanyozóban megrekedt péniszirigysége ezt kívánja. Ahogy Budapest esetében sincs másként.

A nyáron röppentették fel ugyebár a nagy ötletet, hogy Budapestet helytartósággá kell alakítani. Mert mi a fenének az a nagy önállóság, hogy magának akar polgármestert választani. Az a bűnös város, ahol nem átallanak ellene szavazni a székberekedésre törekvő hatalomnak. Ráadásul a főváros igen jelentős adóbefizető. Ami alapján talán önálló városállamként is megélne. De az semmiképpen sem indokolt, hogy egyfajta alamizsnát megköszönve kelljen hálakönnyeket ejteni a fővárost érintő fejlesztésekért. Márpedig az, ha a kormányfő gyakorlatilag kézileg vezérelheti, hogy mi fejlődhessen a fővárosban, aligha jelent mást. Amely egomán vezetéshez természetesen kell egy csicska, aki végrehajtja. Ahogy a kormány számos operatív pozíciójában, miniszterként is számos az elvtelen talpnyalók halmaza.

Most ez a halmaz egy egész Tarlóssal bővült. Vagy inkább csak világossá tette Tarlós üléspontját. Közvetlenül a latrina alján. Ami világosan látszik abból, ahogy a jelenlegi főpolgármester bejelentette indulását a főpolgármesteri székért. Maga az a körülmény is árulkodó, hogy Orbán Viktor és Tarlós István együtt jelentették be az ismételt indulást. Még a látszatát is kerülve, hogy az utóbbinak lehetne akár egyetlen önálló döntése. Egyben Orbán közölte azt is, hogy ő kérte fel Tarlóst az ismételt indulásra. Ami aligha jelent mást, mint a nyári pletykák megerősítését. Amennyiben a budapesti főpolgármester nem más, mint a miniszterelnök kegyelméből, a miniszterelnök jelölésével uralkodó miniszterelnöki helytartó. Az, hogy Tarlós a saját állítása alapján „súlyos belső küzdelem után hozta meg döntését”, az valószínűleg azt a küzdelmet jelenti, hogy melyik irányból fér hozzá legalaposabban a fenséges fenékhez. Mert az a főpolgármester, aki nem az őt megválasztókhoz, hanem a megválasztók érdekeivel konfrontálódó hatalomhoz kötődik nagyobb lojalitással, az egy gerinctelen senki.

Ha valakinek egyébként még lettek volna kétségei a miniszterelnöki kézivezérlést illetően, annak érdemes rápillantania majd a Budapesti Közfejlesztések Tanács nevű izére. Tarlós kifejtette ugyanis, hogy szerinte a paritásos felállás úgy van jól, hogy ennek az elnöke a miniszterelnök, és még a miniszterelnök által kinevezetten induló Tarlós is csak társelnök. Így, miközben a főváros az egyik legnagyobb költségvetési befizető, a fejlesztésekért majd kuncsoroghat a miniszterelnökhöz. Ahhoz a miniszterelnökhöz, aki a közfejlesztések csúcsának a kertje végébe épített stadiont, és a modell-vasutakhoz kötődő kisiskolás nosztalgiájának megvalósítását gondolja. A fővárosiak pedig hatalmas kegyként élhetik meg, ha véletlenül pénzt ad valamire. Esetleg kerületenkénti stadionokra. A központban pedig esetleg egy tíz emeletes Orbán Viktor szoborral. Amint a lábát, miközben az alfelét Tarlóson támasztja, Budapesten nyugtatja.

Andrew_s