A CEKA (Civil Ellenzéki Kerekasztal) írt egy nyílt levélkét az általuk sírómasinának becézett Juhász
Péternek. Annak ürügyén, hogy az említett vajszikla nyafog, amiért az MSZP
macska-egér partit tart az Együtt-tel. Amely utóbbiról lassan talán az is
kiderül, hogy kivel együtt. Lehet: pont ez a baj.
A nyílt levél kapcsán azért
érdemes kicsit az előzményekről, és az elmúlt évekről is elgondolkodni.
Alkalmasint Juhász szerepvállalása kapcsán is. Már csak azért is, mert számos
olyan folyamatban volt elévülhetetlenül ócska szerepe, amelynek hatásaként
2014-ben legfeljebb a zakó méretén lehetett vitatkozni. Azóta már csak azon,
hogy melyik zakó-ujjban fér el a magát demokratikusnak nevező ellenzék. Faltól
falig. Juhász, a levél szerint azt hitte, hogy majd egyedül kikaparja a
gesztenyét, miközben a csatlakozása lépéskényszert jelentett volna a Momentumnak
és az LMP-nek. Csakhogy... Az, aki a korábbi szereplések alapján valami mást
várt, az alighanem némi amnéziától is szenved. Illetve, ő talán nem szenved. De
a környezete...
Mert ugyebár annak idején volt
valami Milla. Egymillióan ugyan nem lettek, de azért pártosodtak, vagy mi.
Akkor, Juhász még nem tudta, hogy kivel szeretne együttműködni, de azt nagyon
tudta, hogy Gyurcsány menjen a fenébe. Nem ment. Ellenben gyakorlatilag Juhász
akkori fellépésének két dolgot mindenképpen köszönhetünk. Az egyik, hogy a
zsigeri unszimpátia, majd Bajnai visszatérésekor az összes párt elutasítása
legalább egy évre megbénított minden konstruktív együttműködési kezdeményezést
a több politikai erővel. A másik, hogy letette annak destruktív ellenzéki
politikának az alapjait, amelyet máig szív az ország.
Az együttműködés
megbénításának egyik jele volt a pártjelképek kitiltása, a többi politikai erő
fellépése 2012 októberében. Akkor, amikor a szinte egyetlen reálpolitikai,
tényleges befogadást hirdető kezdeményezés a Szolidarítás volt. Kónyát ki is
focizták a partvonal mellé az idők során. Mert ugyan alapítója volt az
Együttnek, de olyan renitens nézeteknek, amelyek nem fértek össze a vezérelvű ellenzékiséggel nem igazán volt helye a placcon. Ott, ahol a magukat
nehéz-páncélosnak hívő politikai prostik hajtottak. A saját gesztenyéjük
kikaparása érdekében.
A destruktív
megnyilatkozásoknak pedig tényleg szép hagyománya teremtődött. A nagy
gyurcsányozáshoz való csatlakozással Juhász annak idején letette az alapjait
annak, hogy az ellenzékiséget még Botka is összecserélte Gyurcsány leváltásának
szándékával. Miközben az ellenzékiség a mindenkori hatalom ellenzéke szokott
lenni. Egy másik párt vezetőjének kívülről való leváltása pedig sok minden, de
nem demokratikus gesztus. Ellenben kiválóan alkalmas a tényleges
kompromisszumokon alapuló megegyezés megbénítására. Mellékhatásként, az
ellenzéki erők elaprózásával, a hatalom megszilárdítására. Orbán valószínűleg
ki is küldte kedvenc tányérnyalóinak egyikét az újabb csomag szotyiért.
Juhász Péter minden esetre
elérte azt, hogy foglalkozzanak vele. A nárcisztikusok magabiztosságával lehet
büszke arra, hogy korszakos politikussá, máig ható tendenciák élharcosává vált.
Valószínűleg erre vágyott. Megkapta. Ezek után, az a megállapítás hogy „Elb@sztad”
nyugodtan kiegészíthető azzal a szervvel, amivel az említett műveletet szokták
végezni. Juhász politikailag az lehet. Na és? Ki a fenét, és mi gátol meg, hogy
egy felejthető politikai figurát elfelejtsen? Legfeljebb az, aki
megkerülhetetlennek hiszi a megkerülhetőt, és megugorhatatlannak a
megugorhatót. Neki bűnbak kell.
Ebből a szempontból pedig a
CEKA nyílt levele is kicsit keserédes. Egy kicsit magyarázza azt a
bizonyítványt, amit a kölcsönös köldöknézéssel állított ki magáról az ellenzék.
Mert kár lenne elfeledkezni arról, hogy a destruktív, „ki-kivel nem működik
együtt”, szemlélethez partnerek kellenek. Például az a párttagság, amelyik nem
kényszeríti ki a vezetőségből az együttműködést. No meg azok a pártvezetők,
akiknek a programalkotása ki is merül ebbe a köldöknézős pótcselekvésben.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése