2017. február 16., csütörtök

Nemzedékexport

Fotó: EISimay
Az, hogy a jelenlegi kormányt nyugodtan nevezhetjük a gazdasági exodus kormányának, az jól látszik a kivándorlási adatokból. Az, hogy a kivándorlás hosszabb távon felér a társadalom szociális abortuszával szintén felmerült már korábban. Amikor tehát a HVG oldalain megjelent egy beszélgetés összefoglalója Makay Zsuzsanna demográfussal, akkor kár lenne erősen rácsodálkozni a külföldön született magyar gyermekek statisztikájára. Miközben a háttéradatok természetesen nem érdektelenek.

Így az sem, hogy az ott közöltek alapján a GDP elég nagy része megy el családtámogatásra. Amiről a demográfus szerint kevesen tudnak. Ez természetesen igaz is lehet, és ellenkező adatok hiányában el is fogadhatjuk. Azonban azt is érdemes mellé tenni mindennek, hogy a társadalmi összképet illetően senki sem a GDP-vel fekszik ágyba, hanem a napi problémáival. Márpedig ezek szintén nem kis részben vannak jelen a gyermeket vállalni gondolók életében. Ha ugyanis csak egy kicsit is felelősen gondolkodik valaki, akkor a gyermek vállalása egy több évtizedes program. Így aztán, olyan politika mellett, ami több évre, de néha több hónapra vagy hétre is tervezhetetlenné teszi az egzisztenciális jövőt, aligha lehet számon kérni, ha valaki nem tervez évtizedekre előre. Akkor meg különösen, ha a tervezhetőség legfeljebb a közrabszolgasággal lassított utat jelenti a mélyszegénység bugyrai felé. Ezért sem meglepő különben, hogy százezrek távoztak eddig is az országból. Jobbára fiatalok, és értelemszerűen olyanok, akiknek komoly szerepe lehetne az ország tényleges működtetésében. Mert attól, hogy egy politikus meg tudja különböztetni a WC-pumpát a légpuskától, még nem ő, hanem a szereléshez, tervezéshez, tanításhoz, orvosláshoz értők azok, akiktől élhetőbbek lesznek a mindennapok. A politikusok nagy részének kivándorlásával ellentétben, az utóbbiak távozását is sokkal jobban megérzi a társadalom.

Már csak azért is, mert a külföldön munkavállalók java része az úgynevezett „szülőképes” korosztályba tartozik. Így teljesen természetes, ha a külföldre költözöttek között jelentős számban fordulnak elő azok, akik nem Magyarországon válnak szülővé. A „jelentős szám” jelenleg azt jelenti a demográfus véleménye alapján, hogy a gyermekek egy tizede már külföldön születik. Visszaigazolva azt, amit már négy éve is előre lehetett „jósolni”. Amely mellé érdemes talán azt a korábbi adatot is mellé tűzni, hogy a két éve olyan lelkesen emlegetett visszaregisztrálások alapján is tört-ezrelékekben volt mérhető csak a hazatérési szándék. Persze vigasztalódhatnak az ezen számok felett búslakodók azzal, hogy húsz-negyven év múltán majd milyen büszkén fogják emlegetni az addigra már felnőtt gyermekek a magyar gyökereket. A magyar gyökerek pedig azt, hogy milyen sikeresek a magyarok külföldön.

Ahogy számos magyar származású tudósra, művészre, iparosra büszkék azok is, akik elfelejtik: sokuk kényszerből hagyta el az országot. Sőt! Leginkább azokra büszkék, akik végleg távoztak. Mert akkor, ha közülük valaki az ősei földjére lép, vagy netán még támogatást is mer adni, akkor azonnal a hon ellenségévé válik. Ha tehát a most külföldre szakadók egyszer gyökeret eresztenek a világ más tájain, akkor hatszor meggondolhatják, hogy érdemes-e pénzt, tudást invesztálni Magyarországba. S valójában az a társadalmi közhangulat, ami a lábbal, repülőjeggyel végrehajtott szavazás végeredményét adja eredményül sokkal hívebben látszik az említett „szavazásból”, mint a rendre megjelenő közhangulati jelentésekből.

Már csak azért is, mert a lábbal szavazók értelemszerűen kevésbé fogják gazdagítani a közvéleményt kutatók adatbázisait, mint azok, akik maradnak. Így, egyfajta szisztematikus hibaként dúsulhatnak fel az „elégedettek” a kutatásokban. Miközben a kormány elemi érdekévé válik a kivándorlók előtti határok nyitva tartása. Éppen azért, mert csökkenti az itthon elégedetlenkedők arányát.

De természetesen a kivándorlás mellett nem kell megfeledkezni a többi demográfiai hatásról sem. Amelybe a párválasztási lehetőségektől az iskolázottságig sok minden bele tartozik. S amelyekkel kapcsolatban a kormány tényleg sokat megtesz annak érdekében, hogy lehetőleg szoros kontroll alatt tartsa. A párválasztás elősegítésére például már három éve elindult a párt a párttól mozgalom. A jelek szerint szerény sikerrel. Ellentétben azzal, amilyen sikereket tudhat magáénak az iskolarendszer átszervezése. Korántsem a magasabb iskolai végzettség, a szélesebb látókör, az összefüggésekben való ismeretszerzés preferálása felé. Márpedig a biorobot-feladatok felé orientáló iskolák hatására alacsonyabb jövedelmű jövőképpel számolhatunk. Ami bizonytalanabb gyermekvállalási lehetőségeket teremt.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook