2017. február 8., szerda

Demagógisztáni napló: Olimpiai hazárulósdi

A „hazaárulás” címkéjét sokszor használták olyankor, amikor valójában éppen az ellenkezőjéről is szó eshetett volna. S ilyen esetben korántsem biztos, hogy a címkéző a nép nagy barátja. Nem a szólamok szintjén, hanem a valóság talaján. Az Olimpiát ellenzők címkézése most annak kapcsán jutott eszembe, hogy pártszerűen mérhetővé vált a Momentum Mozgalom támogatottsága.

Bencsik, aki korábban hazaárulásnak bélyegezte az Olimpia elutasítását, valószínűleg megállapítaná a Momentum párttá alakulásakor, hogy megalakult a hazaárulók pártja. Ugyanakkor, a népszavazási aláírásgyűjtés határidejéhez közelítve tényleg érdemes lehet ezen a hazaárulós dolgon elgondolkodni. Különösen, mert csak budapesti népszavazás került engedélyezésre. Ebből a szempontból és egészen szűken véve legfeljebb Budapest-árulásról lehetne beszélni. Ha pedig valaki ezzel azt szeretné szembe szegezni, hogy az Olimpiára az egész ország dobná össze a lóvét, akkor tessék megkérdezni azt is, hogy miért nem lehet országos az aláírásgyűjtés? De ne tőlem, hanem attól, aki csak helyi népszavazást gondolt kivihetőnek a kérdésben. Mert ebben az olvasatban helyből megáll a teljes vidék elárulása, illetve a nem-budapestiek lenézése és véleményük semmibe vétele. Ami nem szép dolog

Ugyanakkor az is világos, hogy az ország pénzének az Olimpiához hasonlóan koncentrált, egycélú, és tulajdonképpen szezonális felhasználásáról indokolt lenne a nép megkérdezése. Amivel kapcsolatban, a döntést meghozók részéről, még a szándék szándékának kinyilvánítása is hiányzott. Gyakorlatilag egy szűk körű, az adófizetők többségét nélkülöző döntés született a kérdésben. Ami a kormánypártok ötven százalék alatti valós támogatottsággal megszervezett parlamenti többségét tekintve az utóbbival való visszaélésnek is tekinthető. Amolyan bolsevik tempó a demokrácia hangoztatása közben. Vagy csak a gyávaság kinyilvánítása. Ahogy már a nemzeti konzultációnak hívott pénzkidobások sem voltak mások, mint a népszavazással szembeni gyávaság tiszteletlen körei. Olimpia-ügyben azonban már ez utóbbit sem merte megkockáztatni a Fidesz. Valószínűleg azért, mert tudható: az emberek többségét nem sikerülne megnyerni a vezér olimpiai melldöngetéséhez.

Mert az is tudható, hogy eddig igen ritkán sikerült pozitív mérleggel zárni mostanában az ilyesmit. Egy legagyásodott országban, ahonnan menekül a fiatalság, aligha nem lenne sokkal jobb helye a pénznek. Nem a vezetők számláin, hanem a gazdaságban, az egészségügyben, az oktatásban, és számos más helyen. Mert az ország képletes vármegye-háza egy pávát talán még elbírna. De a komolyabb terheléstől simán összedőlne. S ebből a szempontból még a Budapestre korlátozott szavazást is megértem. A regionálisan kicsit jobb helyzetű fővárosban talán könnyebben átsiklanak az emberek várható veszteségeken. Amellett Budapest már amúgy is a bűnös város. Ha elutasítja az ultra-beruházást, akkor ki lehet kiáltani bűnbaknak. Azért, hogy micsoda hatalmas nyereségtől esett el az ország miatta. Aminek megvalósulásakor nem győznék összevezetni a Dunában érkező tejet a Tisza medrét kitöltő mézzel. A Fidesz tehát akár drukkolhatna is a budapesti szavazás sikerének

Azt, hogy zárt körökben mit tesznek, vagy mit gondolnak, azt nem igazán lehet tudni. De a felszínen minden esetre nagyon szeretnék az ország pénzét még több stadionba, sportpályába és más presztízsberuházásba ölni. A nép megkérdezése nélkül vállalva olyan kötelezettségeket, amelyek évtizedekre kihatnak. Ez pedig valójában nem más, mint a nép elárulása. S mert az országot a nép lakja, tulajdonképpen az ország, a haza elárulása is. Így aztán valójában azok az igazi hazaárulók, akik zsigerből elutasítják a népszavazást az olimpia kapcsán.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook