2017. február 6., hétfő

Néhány ezer tüntetni ment, ...

Egy éve, februárban elmentek tüntetni a tanárok. Idén, február elején elmentek tüntetni a tanárok. Egy éve még akár lehetett volna is belőle valami. Annak ellenére, hogy erre egyre kevesebb jel mutatott. Idén, ugyancsak februárban lemérhető volt az, hogy miként fáradt el, fulladt ki a pozitív üzenetet alig felmutatni képes mozgalom.

Egy évvel ezelőtt volt annyi lendület, hogy sokan összejöttek a Kossuth téren. Ahonnan aztán szépen hazaküldték őket a szervezők. Nagyjából azzal az üzenettel, hogy: menjetek csak nyugton haza, mert a szorgos CKP majd dolgozni fog. Csak értetek, csak szorgosan, csak eredményesen. Az eltelt időben magam is többször kifogásoltam, hogy nem igazán került közkézre egy olyan alternatív oktatáspolitika, amelyet segédmunkástól akadémikusig érthetően, azaz közérthetően megfogalmaztak volna a köznek. Az internetes fórumokon volt kivagyiság, fennhéjázás, az értetlenkedők lehülyézése, a felelősség áthárítása, hitelv-szerű megtapsolása a semminek, és leginkább az, hogy nem sikerült megszólítani a társadalom nagy részét. Holott, a társadalomban alig van olyan, akit ne érintene az oktatás. Leginkább szülőként. Szülőként pedig nem a fennkölt és globális elvek szép szavaival találkozik, hanem az adott iskola adott tanári karával. Az adott iskola adott oktatási színvonalával.

Ha szülőként az ezzel kapcsolatos kérdésekre nincs érdemi válasz, ha nincs szó az oktatók munkájának színvonaláról, ha azt kell látni, hogy a tanárok egy része zárt klubként zár össze a színvonaltól függetlenül, akkor legyint. Ha az ezzel kapcsolatos kérdésekre az egy civil mozgalom válasza, hogy „csitt, kicsi vagy Te ennek megértéséhez”, akkor kétszer legyint. Egyszer a mozgalomra, míg másodszor a szolidaritási elvárásokra. Igen, tudom, hogy voltak szülők, akik felléptek a Tanítanékkal. Ahogy voltak, bár egyre csökkenő számban, tanárok is, akik megjelentek az aktuális tüntetéseken. De valójában a potenciális támogatók négyötödét nem sikerült megszólítani. S erről aligha a blogokon fel-feltűnő vélemények tehetnek. Pilz mondhatja önkritikusan, hogy a Tanítanék nem elég szervezet. De alkalmasint pont ő volt az, aki augusztusban még több száz új aktivistát emlegetett. Valamint az aktivisták új csapatával megerősítetten akarta októbertől nyomni a kormányt. Akkor most ezek szerint már a saját aktivistáit sem képes megmozdítani a mozgalom? Hát mozgalom az ilyen? Akár, anno, Puklival, vagy mostanság Pukli nélkül.

Egyébként, ahogy az a jelen tüntetésről szóló tudósításból látszik: több szó esett a civilekről általában, mint az említett alternatíva átnyújtásáról. Már akkor, ha eltekintünk, hogy javasolták Balog Zoltán lecserélését egy szamárra. Bemutatva egy csacsit is a színpadon. Amely ötlet gegnek jó, de oktatási reformnak nem nevezném. Azért jó lett volna tudni azt is, hogy a szamárnak mi a véleménye az egybegyűltekről. Lehet, hogy alig cizelláltabb, mint az egybegyűlteknek Balog Zoltánról. Mert Balog valóban alkalmatlan az oktatás felügyeletére, cinikus, a diákok szegregációjának is nagy barátja, és képtelen egy előremutató oktatási programot felmutatni. De miközben az egyre kevesebben megtapsolják az egyre populistábbnak tűnő Törley Katalint, és a többi felszólalót, azért a kérdés nyitva marad: mit akarnak, képesek, gondolnak alternatívaként? S ebből mit tudnak, akarnak és képesek közérthetően kommunikálni?

Mert akkor, ha eljátszunk Balog bukásának a gondolatával, akkor ez a kérdéskör kezdhet el villogni a szellemi neon-táblákon. Tegyük fel, hogy Balog, vagy akár Orbán holnap távozik, és magukkal viszik Palkovicsot és a Klik kapuját is befalazzák. Akkor mi az, ami mellé támogatást tudhat kérni az a CKP, amelyik igen keveset látszik felmutatni? Mi az, amelyhez százezrek szolidaritására számíthatnának? Az „orbánbalogtakarogy” ekkor nem játszik. A „fentvanaanetenvalaholasufniban” szintén nem játszik. A „tanárvagyokpapíronéstiszteljetekmertcsak” pedig már most sem játszik. A legütősebb alternatív vágyak leginkább a 2010-es állapotok visszaállítására látszanak irányulni. ami nem előre, hanem visszamutató vágy. Különösen mert tudjuk: a tanárok nem egy szervezete akkor éppen az ellen cukkolta a pedagógusokat. Azt sem feledve persze, hogy akkor sem volt a létező világok legjobbika a magyar iskoláké.

Azért a vitatható megilletődésű csacsi helyett lehet, hogy inkább az említett programból kellett volna többet, és a populista szólamokból kevesebbet a színpadra vinni. Már csak azért is, mert nem volt nagy meleg a tüntetés napján. Az előző napokhoz képest szebb idő ellenére. Márpedig az Equus asinus nehezen viseli a hideget. Így a tanár mozgalom soros összejövetelének két vesztese is volt. A hűvös színpadra invitált szamár, és az egyre inkább szamárpadba szoruló mozgalom által megvezetett pedagógustársadalom.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook