2017. február 4., szombat

Gyurcsány évet, a Fidesz Gyurcsányt értékelt

MTI Fotó: Balogh Zoltán
A DK elnöke, Gyurcsány Ferenc megtartotta a maga évértékelőjét. Az elemzések majd ugyanúgy elmolyolnak vele, mint kormányfő hasonló célú beszédén. Az elmondottakkal nyilvánvalóan lehet vitázni. Ahogy azon is, hogy az első, leginkább kormánypárti reakciók tulajdonképpen miről, és kinek szólnak. Mert látszólag akár fel is értékelhetik azt, ami a Demokratikus Koalíció szimpatizánsai előtt elhangzott.

Nem azt, hogy a demokratikus pártoknak össze kellene fogni egy kormányváltáshoz. Mert ezt nem lehetne eléggé hangsúlyozni. Bár ennek zálogát valahogy nem igazán lehet látni az olyan szereplőkben, mint az a Juhász Péter, aki az előző választások előtt is sikerrel blokkolta hosszú ideig az ebbe az irányba mutató tendenciákat. Alkalmasint az említett urat megválasztották az Együtt elnökének. Így innentől ez ugyanolyan politikai adottságként kezelhető, ahogy az, hogy Gyurcsány Ferenc a DK elnöke. Következésként: lehet elutasítani egy párt elnökét, de ezzel a párttal való együttműködést gátolják. Márpedig jelenleg nincs olyan párt a középjobbtól a liberálisokon át a baloldalig bezárólag, amelyik megengedhetné magának az arcoskodást, és az együttműködés zsigeri elutasítását. Akkor, az elutasítás nem a párt programjának, hanem a párt vezetőjének, illetve egy-egy tagjának, személyesen szól. Egy pillanatig sem vitatva el senki jogát a személyes vélemény kialakításához. Ahogy a választók, urnánál megnyilvánuló, személyes véleményével is szembesülnek majd a politika szereplői. A választáskor.

A fentiek alapján talán kár, hogy Gyurcsány szükségét érezte a bizalmatlanság élezését Botkával szemben. Azt a kommunikációs csapdát mélyítve, amelyet Orbán akkor is felállított a szegedi polgármesternek, ha esetleg nem túl sok valós alapja van. De talán Orbán kapcsán a gonosz birodalmát emlegetni sem szerencsés. Nem azért, mert kormányfő tetteivel egyet kellene értenie bárkinek. Azonban egy ilyen kiszólás inkább az összezárást erősítheti a „túloldalon”. Miközben valószínűleg nem volna hátrány, a kormányváltás megcélzásakor, ha az Orbánban csalódott, a személyi kultuszt, és a korruptokleptokráciát különben elutasító jobboldaliakat is sikerülne megszólítani. Nem feledve persze, hogy Orbán és kommunikációs gépezetének magas labdát dobhat fel az, ha egy ilyen összezárásra lehet építeni a stabil választok urnához rángatását. Mert miközben az ellenzéknek elég gondot okozhat a passzívak rábeszélése a szavazásra, a Fidesznek elegendő lehet rászabni a választási törvényeket azokra, akik stabilan hajlandók a jelenlegi hatalmi egyesületre szavazni. Hitből, félelemből, megvezetettségből, vagy akár csak a győzteshez zárás okán.

Az említett szűk, de talán elégséges kör megszólításának igénye elég gyorsan leleplezhető a Gyurcsány-beszédre adott első reakciók alapján. Amelyben például előfordul a DK elnöke által felvett, és a jelek szerint bevallott osztalékjövedelem. Elegánsan elfeledkezve arról, hogy Gyurcsány miniszterelnökként sem vette fel a fizetését, miközben Orbán a felvett fizetését sem képes beosztani. Mert mi mással lehetne a vagyonbevallásában szereplő vagyonvesztést magyarázni. Mármint jogszerű körülmények között. nem feltételezve sem azt, hogy a vagyon bőröndökben hagyta el az országot, vagy strómanok számláján vár a szűkösebb napokra. Ha tehát mindkét félnél a jogszerű viselkedést tételezzük fel, akkor az egyik oldalon van egy sikeres vállalkozó, aki miniszterelnök is volt. A másik oldalon van egy miniszterelnök, aki egy kétbalkezes pancser. Mondom: jogszerű körülmények között.

Amely jogok megsértését nyilvánvalóan csak antidemokratikus, koncepciós ügyeket kreáló diktatúrák esetében szokta a hatalmi elit megállapítani a bíróságok helyett. Miután a nyomozó hatóság megtette a magáét a tények feltárása kapcsán. Így a 4-es metró dossziéját is először a nyomozó hatóságnak, majd a bíróságoknak kellene feldolgozni azt megelőzően, hogy kormánypárti politikusok vagdalkoznak a benne foglalt, de nem bárki által olvasható adatok alapján. Az, hogy az OLAF-jelentést a Gyurcsány-beszéd nyomán, de általában is, úgy próbálja meg a Fidesz kijátszani, mint Antall József a III/III-as borítékokat, az elég árulkodó. Bár, Tarlós megígérte a jelentés közzétételét. Mely közzététel minél tovább késik, annál több kérdőjelet vethet fel a késedelem. Még hitelességi kérdéseket is esetleg. De nem is ezen a téren árulkodó az OLAF-jelentés előrángatása. Sokkal inkább abban, hogy közvetve elismeri: a nyomozást irányítók felé létezik politikai elvárás. De abban is, hogy a napi ügyek, a nevetséges vagyonbevallások, a korrupciógyanús hírek, a lábukkal szavazva kivándorló százezrek, és megannyi hasonló, a hatalmat égető információ közepette nincsenek csak lózungok a tarsolyban. Valószínűleg megalapozottan bízva abban, hogy egy, a Fideszre szavazást hitkérdésként kezelő nemzeti demokratának ez is elég a boldogsághoz. No meg a szavazáshoz.

Puszta kíméletből. Mert még belefáradna a mérlegelésbe. Úgyhogy a Fidesz tulajdonképpen a saját szavazóit is hülye birkaként kezeli.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook