Orbán Szegeden

Csííííz!
MTI Fotó: Ujvári Sándor

Botka László bejelentkezett miniszterelnöknek. Orbán Viktor pedig elment hozzá Szegedre. Látszólag a mosolydiplomácia jegyében. A hivatalos verzió szerint a „Modern városok” program soron következő állomására érkezve. Holott sokkal valószínűbb, hogy alapvetően egy kommunikációs trükk van a látogatás mögött. Vagy nem is annyira trükk.

Maradjunk egy pillanatra a hivatalos verziónál. De tényleg csak egy pillanatra, mert a hivatalos verziót az hitelesíti, illetve hitelteleníti, hogy Orbán Viktor hány várost látogatott meg személyesen a „Modern városok” program keretében. Ha sokat, akkor erősíti. Ha más is úgy emlékezne rá, hogy nem annyira sokat, akkor gyengíti. A többi néma körmondat a kommunikáció ezen térfelén. Miközben az informális kommunikáció terén nem is annyira gyenge húzás volt ez a látogatás a kormányfőtől. Akár egy karaktergyilkossággal is felérő árnyalattal tarkítva. Mert lehet olyan csillagállás, amikor Orbán mosolya pont annyira gyilkos, mint Piszkos Fred barátsága. Csak nem annyira regényhős.

Ennek végiggondolásához kiindulhatunk akár a 2014-es választások előkészületeitől. Amikor is nehezen megmagyarázható ellenzéki gesztusok, húzások követték egymást a Bajnai-Mesterházy páros által összekalapált ellenzéki majdnem-szövetség részéről. S persze több más, magát annyira ellenzékinek beállító politikai szereplő részéről, mint például a Milla nevében kezdetektől obstruáló Juhász Péter. Összességében olyan képet festve Orbán Viktor kihívóiról, hogy a gyógypedagógiáról szökött politikai antitalentumok klubházát alapították meg. Mert ellenkező esetben azt kellett volna nem egy esetben feltételezni, hogy egyfajta háttéralku született a Fidesz és őfelsége ellenzéke között. Azt pedig annak idején bárki felmérhette a virtuális, illetve valós beszélgetések során, hogy az említett háttéralkus forgatókönyvet feltételezők tábora sem üres halmaz. Elég sokan voltak ahhoz, hogy egy ilyen gyanú felébresztése megérje a kormánynak. Feltételezve, hogy némi olajjal való locsolgatás hatására kialakul egy olyan hangulat, aminek legfőbb jellemzője a bizalmatlanság.

Az a fajta bizalmatlanság, ami rokon az összeesküvés-elméletekkel. Amelyhez nem kellenek a továbbiakban bizonyítékok. Mert a bizonyítékok hiánya is csak erősíti. A zavarosban halászás pedig régi, és jól bevált, taktikája a Fidesz kommunikációját irányítóknak. Noha öt éve még inkább a Jobbikkal igyekeztek kikapartatni a gesztenyét. De azt a kisgazdákkal kötött egykori, és a klerikális lobbistákkal kötött jelenidejű koalíció, illetve pártszövetség mutatja legjobban a Fidesz finnyáságának mértékét. Nulla értéken. Így azzal, hogy Orbán ellátogatott Szegedre, végső soron egyfajta kampányhúzást hajtott végre minden hivatalos cáfolat dacára rájátszva az említett bizalmatlanságra. Felélesztve a háttéralkuk körüli találgatásokat. Amelyekkel az MSZP-t valószínűleg jobban vélték gyengíteni, mint a saját szavazótáborukat. Akár okkal gondolhatták az utóbbit, akár ok nélkül. Okkal, mert a jelek szerint Orbán körül egyre erősebb az őt erősítő, és gyakorlatilag érv-, és tényrezisztens hitvilág. De akár ok nélkül is. Mert a damaszkuszi úton már fel-feltűntek az arrafele tartók. A gyengeség legkisebb jelére pedig csak nőni fog a vándorlási fluxus. Míg aztán többen lesznek a végén a Fideszt megtagadók, mint ahányan valaha is rá szavaztak. Ahogy annak idején annyi antifasiszta és ellenálló nőtt ki a semmiből, ahánytól egy vonat sem indulhatott volna el a haláltáborok fele. Ha igaz lett volna az utólag összehazudott megannyi életút.

De ez a jövő zenéje lehet még. Miközben a jelen politikai képhez egy erősen megosztott társadalom, és egy legalább annyira megosztott ellenzék tartozik. Amelynek további atomizálása Orbánnak sok pénzt, és még akár egy mosolyt is megérhet. Az utóbbit, például, Szegeden. Ugyanakkor, ha a háttéralkuk körében akarnánk elindulni, még akár realitása is lehet. Ha feltételeznénk azt, hogy a Fidesz vezetője bármi okból a Jobbik ellen fordul. Ebben az esetben egy abszolút többséget kialakító nagykoalíció előkészítésének is lehetne talán értelme. A zsigeri szólamoktól eltekintve. S még akkor is, ha a jól beidomított papagájkommandó áthangolása problémát okozhat. Megkockáztatom: mindkét oldalon. A centrum felé törekvő, most éppen néppártos maszkban flangáló, de a saját szélsőségeseivel sem igazán szembe menő Jobbik kiszorítása a hatalomból pedig jó ürügy lehet egy nagykoalícióra. A választók torkán is lenyomható lenne talán az árokbetemetés jegyében.

Aztán, hogy ki mindenki fekhetne abba az árokba? Hány ember sorsát rombolná szét végletesen a kleptokrácia stabilizálása? Úgy őszintén! Az érintettek kivételével ki a fenét érdekel a politikai elitben?

Andrew_s