Vihar a vetetlen nemzeti nyoszolyánk alatti éjjeliben.

A volt-nincs adatok képei
(forrás: http://nol.hu)

A Magyar Családtudományi Társasággal kapcsolatos korábbi írás vége fele azt a megjegyzést tettem, hogy a társaság elintézhető lenne egy vállrándítással is, ha alapszabályának és küldetésnyilatkozatának, akkor még elérhető, tervezeteiben nem lennének olyan megállapítások, melyek nehezen elfogadhatóak. Akár a család, mint társadalmi egység, akár a humánum, vagy akár csak az emberi közösségek szempontjából. Azóta más szempontból is újabb és újabb hullámokat vetettek a Társasággal kapcsolatos történések.

Ezek egyike, a korábbi írás megjegyzésében már említett azon jelenség, hogy a „Tudomány a Családért Egyesület” honlapjáról letakarították az említett Társaság anyagait. Arra talán nem gondoltak, hogy azok, akik dokumentációs hivatkozásként kezelték, letöltötték, megőrizték a dokumentumokat és a képernyőképeket egyaránt. Így NOL-on, a tisztítóakciót hamar követve, megjelentek ezek a képek. Már csak azért is, mert a Magyar Családtudományi Társaság meg is vádolta az említett szerkesztőséget némi hazugsággal. Talán tényleg a „holnaptól minden másként volt” szemléletének jegyében. Ugyanakkor az interneten szinte természetesen tovább gyűrűztek a viták arról, ami egyáltalán elérhetővé vált a Magyar Családtudományi Társasággal kapcsolatban. Ami egyszerre sok és kevés. Elég sok ahhoz, hogy szerteágazó vitákat generáljon, és elég kevés ahhoz, hogy önálló ténykedésüket valóban meg lehessen ítélni.

Már csak ezért is lényeges a másik oldal meghallgatása, ami ebben az esetben a csaladhalo.hu –n megjelent interjúban is megtörtént. Ebben a társaság elnöke, Balásházy Imre azt véleményt hangoztatja, hogy a társasággal kapcsolatos, felháborodott hangoktól sem mentes vita csak azt demonstrálja, hogy „Az egész folyamatból lehet egy olyan konklúziót is levonni, hogy még nagyobb a baj, mint eddig gondoltuk”. Amiről azt hiszem sokaknak az egyszeri autóvezető jut az eszébe, akivel mindenki szembejön az úton. Kicsit sajátos tudományos megközelítést sejtetve azzal, hogy nekik igazuk van, és amennyiben más szerint nincs igazuk, akkor az a másik tehet róla. Ha pedig valaki kirekesztőnek érez egy megfogalmazást, akkor nem a megfogalmazást tevővel van gond. Hiszen ők csak idézték például a házasság törvényi megfogalmazását. Azt, hogy a tudományos megközelítés nem szervilista idézgetésekre kéne, hogy támaszkodjon, borítsa feledés.

Az interjú ezen részében különben immár az elnök mossa össze a családot és a házasságot. Ezzel különben szintén a kirekesztő szemléletét igazolva. Ugyanis finoman, de kirekeszt minden olyan családot, akinek nincs házasságlevele arról, hogy együtt élnek. Esetleg „csak” szeretik egymást és szeretetben nevelik közös gyermeküket. S ezen a képen csak ront akkor, amikor megpróbálja valahogy megmagyarázni, hogy ezt miért is nem kell kirekesztőnek gondolni. Viszont sugallva, hogy ezen ponton akár a gyermeket is szembe lehet állítani a szüleivel: „Azt is el tudom képzelni, hogy annak a gyereknek is lehet mesélni a házasságról, akinek az édesanyja és az édesapja élettársi kapcsolatban él, de valóban nehéz elmondani, hogy miért nem házasodnak össze a szülei.” Mi tagadás kicsit sajátos hozzáállás egy magát a család védelmére szakosodott társaságnak definiáló közösség vezetőjétől.

Azt már végig sem merem gondolni, hogy ezek után miként nézne ki az, hogy „... [pl. A jó család kialakulásához] kellene házasság előtti és iskolai kurzusokat tartani.” Mert, miként az egy másik portál, az Index fórumán is megjegyezték, a tanári pálya erősen elnőiesedett. Márpedig a saját tapasztalatom is az, hogy a hölgyek kevésbé nyílnak meg diákok előtt erről a témáról. Azt pedig inkább már el sem képzelem, amint a diák számára vadidegen, sosem látott vendégpróféták fogják rájuk tukmálni a szexuális tutit. Természetesen szigorúan a tudományosság jegyében. Miközben nem igazán lehet tudni, hogy mégis mit kell érteni a „családtudomány” fogalmán, mivel a család ügyeit a jogtudománytól a humánetológiáig igen sok tudományterület érinti. Az iskolai nevelő munkát pedig szívesebben tudnám szakképzett pedagógusok kezében. Olyan pedagógusokéban, akiket komplex képzéseken készítenek fel akár a családvédelemre is, és nem valami rétegnormát próbálnak képviseltetni velük. Annak a rétegét, aki a gyermek jogát csak a papírral fedezett házasság keretein belül ismeri el csorbítatlanul családtagként.

Így végső soron egyet lehet érteni azzal az állásponttal, hogy a Magyar Családtudományi Társaság okozta vihar csupán egy minibotrány abban a bizonyos éjjeliben. Miközben a lényeg nem okvetlenül a társasággal van. A szólás-, és egyesülési-, bocsánat egyesületi-, szabadság jegyében nyugodtan társuljanak, míg kárt nem okoznak. Elsősorban társadalmi kárt, mert bizonyos határok között alighanem senkit sem érdekel, hogy egy más közt, vagy egyedül mit tesznek. A reakciókat olvasva különben ez az a pontcsoport, ami a biztosítékot kiverte. A tudományosság vagy áltudományosság mértéke senkit nem érdekel mindaddig, amíg nem érzi úgy, hogy a hálószobájába akarnak gyertyát tartani bármelyik jegyében. S különösen kiverheti a biztosítékot az, ha burkoltan, vagy nyíltan de olyan eszméket kezdenek hirdetni, mely összecseng az egyik kormányalkotó párt hivatalos ideológiájának alaphirdetményével. Lévén, hogy az MCST először publikált, majd villámgyorsan eltüntetett dokumentumaiban levő, a házasság előtti és házasságon kívüli szexuális együttlétet elítélő elvek ilyenek. A katekizmusból idézve: „2353 A paráználkodás (lat. fornicatio) egy szabad állapotú férfi és nőházasságon kívüli testi egyesülése. Súlyosan ellenkezik a személyekméltóságával és az emberi szexualitással, amely természete szerint a házastársak javára, valamint gyermekek nemzésére és nevelésére rendeltetett.”.

Azt a folytatását az előző idézetnek, hogy „Ezenkívül súlyos botrány, amikor fiatalokat ront meg.”, aligha tudományos társaság programjának alapjaként kellene kezelni, hiszen az a hazai jogrendben amúgy is ismert, és büntetendő tényállást takar. A korábban említett vitafórumot olvasgatva persze azzal is lehetne érvelni, hogy Jézus születése kapcsán akkor elfogadottnak tekintik-e a házasságon kívüli szexuális együttlétet, vagy sem, talán nem is itt kellene felvetni. A hasonló vitáknak gyakran visszatérő motívuma ugyanis. Hasonlóan ahhoz a keresztényeket alighanem sértő, de biológiailag némileg megalapozható véleménnyel, ami alapján Jézus születése egy Máriát ért nemi erőszakkal is megmagyarázható. De ez is túlmutat az MCST körüli csapongásokon. Valószínűleg ez akkor fog újabb vihart kavarni, amikor esetleg a kormányzat, mint a KDNP-t támogató civil kezdeményezési alapot, törvényjavaslatokban fogja visszaköszöntetni azokat az elveket, amik az MCSTE-dokumentumokban kiszivárogtak. Már csak azért is, mivel ezek a dokumentumok még állami, és akadémiai segédleteket is tartalmaznak a megcélzandó források között. Anyagiakat, szellemieket, kitől mit. Szintén aggályossá téve a társaság politikától való függetlenségét. Noha alighanem minden kutató egyéni szabadságának tiszteletben tartása mellett, joggal elvárható lenne, hogy egy valóban tudományos társaság lehetőség szerint ne politikai szócső legyen. Különösen nem egy olyan politikai közhangulatban, amit több más törvénnyel kapcsolatban egyfajta kötelező hitgyakorlati, -megvallási kényszerhelyzet-teremtési szándékgyanúk árnyalnak.

Simay Endre István