Koronás kommunikáció

Felirat hozzáadása

A koronavírus kapcsán sorban keverednek elő a csontvázak. Egyelőre, szerencsére, hazánkban, még nem szó szerint. Azonban a kommunikációs, és készültségi, felkészülési csontvázak mindenképpen. A hatalmiak is. Miközben egyre inkább az lehet az ember érzése, hogy a szakmai kérdések is átcsúsznak, szépen, lassan és feleslegesen a politikai térfélre. S nem a szakmapolitikaira.

Mely utóbbi akár érthető is lenne. De nem. Hallgatom az elemzést a COVID-19 (alias SARS-CoV-2) kódra keresztelt vírustörzs okozta gazdasági lassulásról, meg a hasonlókról. Amiről már-már az juthat az ember eszébe, hogy tulajdonképpen a vírus tehet mindenről. Mintha anélkül minden szép és csillogó lenne. Holott ez valószínűleg nem igaz. Nem azért, mert egy jelentős mortalitással bíró, a fertőzöttek legalább háromnegyedét kivégző járvány esetén ez kizárt lenne. Hanem azért, mert az éppen aktuális koronavírus-törzs, a jelenlegi adatok alapján nem ilyen. Ugyanakkor a kommunikáció hosszan értekezik minden halottról, de alig szól a gyógyultakról. Tényleg olyan képet sugallva, mintha a fertőződés egyenértékű lenne azzal, hogy az illetőre rámutattak a csonttal.

A zártpályás fanyalgási verseny résztvevői számára rögtön le is szögezem, hogy tudom: Annak, aki meghal 100% -os a mortalitási valószínűség. De ez igaz a balesetek áldozataira éppen úgy, mint minden más betegség esetén is. Közte az influenzás megbetegedésekre is, amelyek száma mind lakosságarányosan, mint nominálisan is lényegesen magasabb a most felkapott jószághoz képest. Csak influenzásnak lenni már megszokott jelenség. Nem lehet vele érdemben riogatni milliókat, és túl sok halottja van valószínűleg ahhoz, hogy név, illetve származás alapján, vagy a napi kommunikációban érdemes lenne nyilván tartani. Ettől továbbra sem becsülöm le senki konkrét gyászát, és nem sajnálom kevésbé azt, aki egy lázrohammal kísért hörgőszakadás miatt a saját vérében fullad meg. Vagy bármely más tünetet produkálva hal meg. Akár a koronavírus, akár egy elhanyagolt influenza-fertőzés is okozza azt.

A hazai állapotok sok szempontból talán nem legjobbak. De valószínűleg a koronavírus esetében is igaz, hogy nem lehet elég rossz ahhoz, hogy a hatalom ne tudna egy kicsit visszaélni vele, és ezzel még rosszabbá tenni. Legalább a közhangulatot, ha már mást nem sikerül. Elvégre az elhanyagolt egészségügy már remekül tud alulteljesíteni nélkülük is. Annak ellenére, hogy biztosan vannak egyes operatív, és nem egy jól fizetett törzsben, hanem egy rendelőben ülő, szereplők, akik megszakadnak a munkában. Igaz, ők nem nyilatkoznak, hanem dolgoznak. Miközben a nyilatkozók a nyelvükkel. Akár a fenségesben. Melynek a feje pár napja bejelentette: van két iráni diák, aki fertőzött. Aki pedig addig azt hitte, hogy pont nálunk nincs ferőzött, miközben körbe-körbe szinte mindenhol, az szedjen más porokat.

Alkalmasint Orbán Viktor, miközben az irániakat emlegette, „elfelejtett” szólni arról, hogy Prágában két, Budapestet is megjárt vírusimportőrt is találtak. Akik Milánóból érkeztek, és nyilván senkivel sem álltak szóba átutazásuk alkalmával. Alkalmasint Orbán Viktor, miközben az irániakat emlegette, szólt a két diáklányról, illetve a potenciális fertőződéseket kapcsolati háló felderítéséről? Nem. Valószínűleg nem is az ő dolga lenne. Azonban az sem, hogy a két másik fertőzöttről szóljon. Bőven elég lett volna, ha bejelenti: vírus van, az egészségügy a helyén. Bár még ez a bejelentés is inkább szakpolitikust illetett volna. Igaz, akkor nem lehet egy kicsit sem, még közvetve sem, migráncsozni. Attól meg elvonási tünetei lettek volna talán a kárpátiai géniusznak. Nem mintha az egészségügy minden esetben a helyén állna. Néhány, a neten publikált tapasztalat alapján.

Ellenben az, ha a miniszterelnöki szinten döntenek, jelentenek be arról, hogy van-e fertőzés vagy sem, és azt is láthatólag szelektíven, az régi képeket idéz. Olyanokat, mint amikor Rákosi elvtárs döntése alapján kezdett érni a búza is. Amely növény pont annyit foglalkozott Rákosival, amennyit a Coronaviridae bármely tagja Orbán Viktorral. Semennyit. Ellenben az említett viselkedés ettől még lehet árulkodó. Beképzeltségről, személyi kultuszró, hatalmi hóbortról, és sok másról. Csak a járványügyi helyzetről nem. Amelyről igény lenne a valós kommunikációra. A kormány szerveitől is. Mely kommunikáció hitelességét kár aláásni egy kis kriptomigráncsozás kedvéért. Még akkor is, ha tudom, biztosan vannak olyan hithű orbanisták, akik vért köhögve is tagadnák a járványt, ha a vezér azt kérné tőlük. Sűrűn emlegetve a bibliai parancsolatokat, amely a felelős miniszter szerint amúgy mindenre gyógyírt jelentenek.

Andrew_s

Egy kis székbe becsücsülünk, coki

A minap két, eredetileg az MSZP támogatását kérő, és annak segedelmével székbe ült polgármester átült a DK ölelő ölébe. Az izgalmakat pedig sikerült felkorbácsolni ennek kapcsán. Amihez egyébként a két polgármesternek is nyugodtan gratulálhatnak majd. Mondjuk a Fideszből. Mert ott minden ilyen, az ellenzéki megosztottságról árulkodó információnak értéke van. Nem is kicsi.

Pestszentlőrinci Szaniszló Sándor, illetve Óbudai Kiss László pedig elmehet alkalmasint zabot hegyezni. Már csak azért, is, mert a döntésükkel maguk cáfolják az ellenzéki összefogás-retorikát. Amiről, természetesen, amúgy is meg lehet mindenkinek a saját véleménye. Miközben azért az elgondolkodtató, hogy tegyük fel: igaz. Mármint a cél szentesítette összefogás. Ebben az esetben a DK, az MSZP, és megannyian mások összepacsiztak a Fidesz kereteinek a megbontására. Az ellenzéki polgármesterek ennek jegyében kerültek a székükbe. Ha az együttműködés nem l’art pour l’art, akkor az egyes összefogóknak később sem érdekük a közös támogatással megválasztott polgármesterek gyengítése. Ebben az esetben, kedves Sanyika és Lacika, nem lett volna édes mindegy, hogy milyen párt nevében ültök ott, ahol ültök? De, valószínűleg mindegy lett volna. Csak akkor, ugyebár talán a kutya sem foglalkozik veletek. Márpedig micsoda dolog, hogy Nektek nem jár ki az a pár perc hírnév? Naugye!

Ellenben a Fidesz szóvirág-faragói rákezdhettek arra, hogy Gyurcsány megoszt, hogy uralkodhasson. Ami nem kicsit vicces a Fidesz tömegpárttá válásnak útvesztőit, a megosztott majd bedarált pártok sorát nézve. Mert ugyebár azért a megosztáson alapuló hatalomgyakorlás arra felé sem ismeretlen. Legfeljebb egy fokkal gusztustalanabb. Azt látva, hogy Orbán a saját stábjának egyes figuráit is rendre kijátssza egymás ellen. Elég ehhez Hódmezővásárhely egykori főkaparnokának esetét látni. Nem mintha Lázárért túl sokan hullatnának krokodil-könnyeket. Ahogy a nagy színjátékok után elsüllyesztett hegyvidéki polgármester is maga kereste magának a színpadot. Ami persze korántsem jelenti azt, hogy a Fidesz ne használná ki az olykor amúgy is kérdésesen ellenzékivé vált MSZP, illetve a DK közt nyíló azon rést, amit a két pártkatona repesztett.

Ami, ugyanakkor nem egy akkora látványosság. Az egykori, rendszerváltásnak is titulált, elitváltást követően se szeri, se száma azoknak a képviselőknek, tisztségviselőknek, akik az egyik szervezet soraiból átülnek máshova. Mert hirtelen megvilágosodnak. Esetleg besötétednek. Esetleg rájönnek, hogy a jobb kezük bal. Vagy fordítva. Legtöbbjük egyvalamit nem tesz meg. Nem mond le a mandátumról. Az azzal járó fizetésről, pozícióról. Ami azért gond, mert legfeljebb ez a gesztus tehetné hitelessé a hirtelen felbuzduló változás-vágyat. Elvégre az bárkivel előfordulhat, hogy megváltoznak a nézetei, vagy a nézetei alatt az a szervezet, illetve az a választói sokaság, akivel, akikkel korábban nézetazonosságot ápolt. Tekintettel azonban arra, hogy ez a legritkább esetben fordul elő, alapvetően minden ilyen gesztus gyengíti a hazai politika művelőinek a hitelességét. Amikor pedig az egyes pártok magasabb fórumaiból jön egy-egy mentegetése a gesztusnak, akkor különösen.

Ebből a szempontból teljesen mindegy a kért polgármester esetében is, hogy hova és miért pont oda ültek. Az egyik pártnak bezsebelték a támogatását? Be. Azzal, hogy ilyen esetben bármelyik párt befogadja az átülőket alapvetően nem az ellenzéki hitelességet erősíti. Ha a DK, akkor a DK. De ugyanez lenne a helyzet bármely más esetben is. A DK ellenzékisége legalább kevésbé kétséges, mint jó néhány másik, a hatalom potenciális megszerzése érdekében most éppen ellenzéki bőrbe bújt, de gesztusaiban, előéletében kétségesen ellenzéki izének. Mely izéket a bírósági bejegyzések akár pártoknak is nevezhetnek.

Egyébként azok az érvek, amiket előrángattak a polgármesterek, legfeljebb a „felejthető” kategóriát öregbítik. Ha ugyanis a DK politikája szimpatikusabb számukra, akkor indulhattak volna annak a pártnak a színeiben is. Ha valós az ellenzéki együttműködés, akkor nyilván keveset kockáztatnak. Ha a DK politikájában hisznek, de a hatalomszerzés érdekében az MSZP színeiben indultak, akkor az átülős moralitás-hiányt egy haszonelvű dörgölődzéssel mentegetni elég sajátos hozzáállás. A választóikhoz is.

Andrew_s

NAT-fogadás cikk-cakkban

Forrás: ingyeneshatterkepek.eu

A teljes hazai tanári kar gondolom felállva, vastapssal üdvözölte az oktatás új vezérelvét, a hazai oktatás sohanemvolt csúcspontját, amikor elfogadták az új Nemzeti Alaptantervet. Ha figyelembe vesszük, hogy a NAT-ok legfőbb tulajdonsága eddig az volt, hogy jöttek, majd jól elmentek, végső soron ezt is tudomásul lehet venni. Azzal a fenntartással, hogy ez éppen a legújabb kísérleti munkaprogram gyermekeink tanulmányi jövőjével. A NAT ugyanis már kialakulása során kapott annyi kritikát, és vált az ötletelés céltáblájává, hogy vastaps helyett végső soron egy vállrándítással is tudomásul lehetne venni az elfogadását.

Mostanában ismét Dunát lehet rekeszteni az önjelölt oktatáspolitikai szakértőkkel. Most éppen a NAT kapcsán. Ellenzéktől kormány-trollig mindenki felszólal, illetve megszólal. Holott a jelenlegi helyzet, tulajdonképpen mindkét oldalon, pontosan annak a folyamatnak a következménye, ami évekkel ezelőtt elindult, 2012 körül már világosan látszott, és a puklista tünticskézés során sem volt láthatatlan. Csak a szelektív vakság, és a csodaváró ökölrázások hatására kényelmesebb volt a realitások ellen háborogni.

Holott... Az teljesen világos, hogy Orbán és csapata a Kádár-korszak konszolidált korszakában szocializálódott. Illetve járt iskolába. Az, hogy a jelenleg már teljesen nyilvánvalóan visszatértek a bolsevik, illetve demagóg gyökerekhez, az nem annyira meglepő, mint inkább várható állapot volt. Ugyanakkor emlékszem, hogy 2011, 2012 körül még magánbeszélgetésben is egy hitetlenkedő lehülyézést ért annak a felvetése, hogy elő fognak jönni, a hatalomban, és vele szemben is, a kádárista reflexek. Amikor a hatalom beleugat mindenbe, és az emberek a sorok közé írnak, és onnan olvasnak, ha valamit akarnak. A NAT kapcsán sem lesz másként. Az a tanár, aki még nem pótcselekvésként áll a katedrán, valószínűleg meg fogja hágni a hivatalos kereteket. Annak idején sem volt másként. A probléma ezzel kapcsolatban egészen más.

Leginkább az, hogy a maradványelvű tanérképzés többedik generációjának a „termése“ sokkal inkább szabálykövető, mint gondolkodó entitás a katedrán. Alkalmasint a legzseniálisabb NAT legmodernebb gondolatait sem lenne képes hitelesen közvetíteni. Mert ahhoz leginkább hitelesség kellene. Márpedig, ha a kötelező bávulást félretéve teszi a szívére az emberek zöme a pracliját, akkor azt fogja megállapítani, hogy a gyermekét, unokáját hivatalból idomítók nem kis aránya egyszerűen képtelen lenne ennek a látszatát is kelteni. Ellenben hatalmi okoskodásra bármikor képes és alkalmas. Így valójában az alapvetően szabálykövetést elváró, és tudásszintjében leginkább a „primitív“ jelzővel leírható NAT alapjában véve egy komfortos környezetet biztosít a pályára csak szerény mértékben alkalmas iskolai munkavállalók számára. Akiknek valószínűleg nagyobb probléma, hogy a szabályrendszer némi önálló munkát igénylő adminisztrációt is rájuk tól, mint az, hogy nem a tudományra koncentrál.

Ezzel kapcsolatban egyébként eszembe jut, hogy milyen fényes lendülettel utálták a puklisták azt, amikor a tanári alkalmasság kérdését, a szülői szolidaritás kiépítésének szükségességét, illetve egy pozitív tüntetési üzenet megfogalmazását próbáltam feszegetni. Jelezve, hogy nem az eső tehet az érdeklődés hiányáról, hanem az, hogy a pár perces ökölrázás katarzisán kívül az akkori szervezők legfeljebb csak a saját politikai, illetve exhibicionista vágyaikat tudták felmutatni. Amikor éppen nem a hatalom érdekeinek a kiszolgálásával voltak, akarva, vagy akaratlanul, elfoglalva. Alkalmasint persze elfogadom, hogy az ellenzéknek, a kormánykompatibilitással törődő tanár-szakszervezeteknek, a kisebb ellenállás akkor sem volt más, és ma sem, mint a kritika elsuttogása. Természetesen kilátásba helyezve, hogy kellene a szülői szolidaritás. Alkalmasint ezért továbbra sem téve többet annak a fejtegetésén, hogy „mi tudjuk a tutit, te meg kedve szülő szolgálj minket”.

Aztán persze megy a csodálkozás, hogy az egyes kinyilatkozásokhoz nem sikerül még a pedagógusokat sem megmozdítani. Pedig talán ma már a CKP-nak is van valami szöveggyűjteménye. Csakhogy azt nem elég összerakni. Valahogy a szülők, tehát a társadalom nagy része felé, kommunikálni is kellene tudni. Az kevés, hogy a nácikat cseréljük le Harry Potter-re. Alkalmasint ilyesmit már egy korábbi NAT-vita kapcsán is javasoltam. Nyolc éve. 2012-ben. Azok, akik most megállapítják a langyos víz vegyi képletét, és roppantul okosok, azok hol a bánatos lóalkatrész-áztató lavoárban voltak eddig? Ja, hogy éppen a saját egzisztenciájukat alapozgatták? Vagy még tartott a párna tölteléke a ketrecben? Mert nem rémlenek abból az időből sem nagy megmozdulások. De a pedagógusokat érintő szakmai konferenciák nagy ellen-kampányai sem.

Az akkori NAT-ötletek is jöttek, majd elmúltak. Az ellenzőinek az ötleteivel éppen úgy. Ahogy a mostaniak is el fognak múlni. Miközben persze tudom: most majd sokan azt fogják mondani, hogy az ilyen fejtegetések miatt hódít a kormánypropaganda. Holott ezzel az érveléssel ugyanaz lenne abj, mint eddig. A blog egy reaktív műfej. Diagnosztizál, vitat. Utólag. Ahogy az influenzát sem attól kapja meg valaki, hogy kap róla egy diagnózist. Ellenben vidáman bele lehet halni, ha a diagnózist félredobják. A hazai képzési rendszer nyomorával kapcsolatban is hasonló a helyzet. A diagnózis jelenleg az, hogy van egy fasisztoid, de inkább bolsevik államhatalom, amelynek a szemében a tudás nem érték, és a szervilizmus minden. Amivel alkalmasint alulmúlja a Kádár-korszak ’80-as éveit is, de a szavazóinak ez, láthatóan, így jó. Emellett van egy kontra-szelektált, a szervilis szakszervezetekkel erősített iskolai rendszer. Valamint olyan tanárok sora, akiknek a szemében a szülő nem partner, hanem a tanítás alanyának „beszállítója”. Nem feledve persze azokat a tanerőket sem, akik szerint a tudomány, a szakirodalom, az ismeretszerzés olyasmi, ami csak másokkal történhet meg.

Nos! Személy szerint az elvárásom változatlan. Várom azt a tanári szervezetet, amelynek a vezetői nem decibelben mérik a programjukat, hanem a „nyóckerben” is kommunikálható formában közzé teszik. Amelynek a programjában reális, és közérthető célok lesznek. Amely minden szülőt, a nyolc elemit 10 év alatt elvégzőt is, partnernek tekint. Amelyik zászlajára tűzi a tudás, mint érték elfogadtatását, és az iskolai rendszer kontraszelekciós spiráljának a megtörését. Ami alatt nem azt értem, hogy a kormánypárti lépcsőfokokat kicserélik egy ellenzékinek mondott, de amúgy csereszabatos darabbal a csigalépcsőn.

Egyébként mindettől a NAT ostoba, korlátozó, buta és primitív. Aki nem hiszi, olvassa el. De az nem program, hogy egy hulladék szagát kritizáljuk, de csak bemondásokkal emlegetjük a jácint-illatot. Amelyhez a jácintot termessze meg más, mert a cserepezése már kényelmetlen lenne.

Andrew_s

Vezérkari vezetés-gap

Akárhány év után még mindig meglep, hogy mennyire nem nyilvánvaló a különbség a vezérség és a vezetés között. Nevezetesen, hogy nem egy esetben milyen mértékben képes a két fogalom összekeveredni,. Illetve, mennyire meg lehetnek némelyek győződve arról, hogy az olykor bullshit-generálással kevert vezérség-gyakorlástól mennyire, de mennyire vezetők.

Holott teljesen nyilvánvaló a különbség. Annyira, hogy nem egy esetben a felsőbb vezetés elnéző vállvonogatása legalább olyan meglepő, mint az egyes egyének fogalmi zavarai.

De, legalább madártávlatból, mik is ezek a különbségek?

1.    Kompetens Vezető: 

• Képes és alkalmas megbízni a beosztottakban;
• Képes és alkalmas a komplex, összefüggésekben, egymás munkájára támaszkodásban gyökeredző gondolkodást és problémamegoldást motiválni. 
• Képes és alkalmas a problémák megoldására koncentrálni.
• Képes és alkalmas hatékony csapatot kialakítani;

Eredmény: A hatékonyságot támogató készségek és képességek a csapatában összeadódnak.

2.    Vezér: 

• Nem képes megbízni a beosztottakban, és ne egy esetben egyfajta féltékenységgel viseltetik a beosztottak egy részével szemben;
• Nem a komplex problémamegoldás felé motiválja a csapat tagjait, hanem atomizálva oszt feladatot.
• Nem a problémák megoldásán van a csapat-szintű hangsúly. De nem is lehet, mert mindenki csak részfeladatok részinformációival rendelkezik;
• A problémák megoldása, az előremutató megoldáskeresés helyett nem egy esetben maga a vezér a legnagyobb probléma;

Eredmény: A hatékonyság legfeljebb a vezér személyes hatékonyságával mérhető. Valójában az is gyök alatt vehető figyelembe, mert a feladatkiosztás, a részfeladatok összefésülése, összefésülhetősége, az egyes csapattagok motiválatlansága legfeljebb látszathatékonyságot kölcsönöz.

Mindez természetesen általános probléma lehet. Ugyanakkor fokozott problémahalmazt jelent, ha el kell hagyni egy jól kitaposott és kellő kontraszelektáltsággal alátámasztott ösvényt. „Foglalkozási ártalom“ gyanánt általában ott tapasztalom, amikor egy egészen új illetve egy külső követelményrendszer változását lekövető szoftver tesztelése kerül terítékre. Amikor a nyilvánvaló atomizálás akár kézzel fogható, projektköltségben kimutatható kárt okozhat. S legtöbbször nem is a vezetés legmagasabb szintjeinél, hanem azon az operatív szinten, ahol leginkább elvárható lenne a hatékonyság-orientált csapatmunka.

Andrew_s

Győrben a többség így szereti

Győrben Borkai korábban lemondott, mert belekeveredett egy nemiségi tartalmakat tartalmazó felvétel kapcsán kirobban botrányba. Állítólag volt még némi korrupció is. Szóval: lemondott. Igazán kár volt strapálnia magát. az időközi választások megmutatták, hogy mennyire nem volt igaza.

A szex-videóról állítólag ugyan tudtak a pártjában korábban is, és a győri szavazni hajlandók többsége ennek ellenére megválasztotta. Az előbbi nem biztos, de az utóbbi már korábban is jelezte: Győrben az ott lakók többségét láthatóan nem zavarja. Talán még élvezték is, hogy milyen macsó az ő kis lokálvezérük. Mindamellett igaza van az ellenzéki jelöltnek abban, hogy egy demokrata attól demokrata, ha a vereséget is elfogadja. Természetesen magam is elfogadom. Főleg, hogy Győrtől elég messze leledzek.

Ugyanakkor természetesen mind a győri ellenzék, mind a szavazók döntését figyelembe véve az okok között több minden lehetséges. Lehetséges, hogy az ellenzék nem tudott, illetve nem akart olyan jelöltet állítani, akivel biztosabb lehetett volna a győzelembe. Amennyiben ez a helyzet áll fenn, akkor az elkövetkező időszakban az ellenzék nyavalygása a győri közhelyzetet illetően elég hiteltelenné válhat. Az is lehetséges, hogy az említett választóképes győri többség már a gondolatától is viszolygott, hogy esetleg nem lesznek, lehetőleg ezt követően már közpénzből (is) fizetett unga-bunga partik. Miközben kihazudják a szemüket is. Intézményesen akár.

Így viszont a győriek lesznek kedvesek ezt követően napi háromszor fényesre nyalni az új polgármester előtt a flasztert. Miközben egy szavuk ne legyen se korrupcióról, sem morálról. Amennyiben bebizonyosodna, hogy borkai viselt dolgairól korábban is tudtak a pártjában, akkor az új polgármester persze levizsgázott morálból. Elvégre, ebben az esetben, egy, a hatalom érdekében minden korrupciót eltusolni kész párt támogatását fogadta el. Márpedig, aki moslékba keveredik, az ne csodálkozzon a szagokon.

De sebaj. Győrben édes az élet. Annak, akinek van pénze az ősi mesterséget kamera előtt is vállaló lányokra, jól mozog a nyelve és a segge, és az utóbbival magasról tojik a morálra. Elvégre vegyük tudomásul a győriek választását, és az ebben megfogalmazott igényét. A baj csak az, hogy kiderülhet: cseppben a tenger. Illetve nem. Már kiderült az eddigi választásokon. Elvégre a Fidesz és pártfogoltjai még láthatóan nem érték el a falat. Azt, ami egy kevésbé kincstári demokráciában már régen a másikat adta volna valószínűleg.

Andrew_s

Az orbáni entitás-rasszizmus

A miniszterelnöknek nevezett magyarországi entitás az év első kormányinfónak is nevezett észosztásán kifejtette, hogy a bírósági döntések alapvetően nem kötelezik semmire. Tulajdonképpen ezzel az erővel azt is bejelenthette volna, hogy innentől telibe szarja a demokrácia látszatának a fenntartását is. Ami, mint az az utcákon látszik, teljesen megfelel a társadalomnak. Miközben néhányan jól eldobják a sulykot a ló túloldalára.

Az utcákon egyébként azért látszik, mert láthatóan sem spontán tüntetések nem szerveződtek, sem az ellenzék nem vonult ki az utcára. De a bírói kar sem. A társadalom többsége, ellenzékiségtől a szélsőjobbig, tehát láthatóan beárazta a saját szerepét. Valahova a latrinapucoló és vezérsegg-nyaló közé. Ugyanakkor nem árt figyelembe venni azt is, hogy Orbán miként tudta olyan szövegösszefüggésbe helyezni mindezt, ami miatt az ellenzék nem tud, nem akar, vagy csak, egyszerűen, nem mert megnyikkanni. A gyöngyöspatai szegregációs ítélet kapcsán közölte különben a kormányfő, hogy azért tesz nagy ívben a megítélt kártérítésre, mert az egy etnikai közösséget juttatna munka nélkül szerzett bevételhez. Vagy ilyesmi. Holott a kártérítés alapvetően nem jövedelem, hanem egy elszenvedett kár, illetve hátrány pénzbeli megváltása.

A megítéléséhez tehát az kell, hogy valaki hátrányt, kárt szenvedjen el. Ami Orbán szerint, illetve a mondandója alapján teljesen rendben van. Mármint a károkozás. Amiből természetesen az is következik, hogy a miniszterelnök szerint a származásalapú hátrányos megkülönböztetés teljesen rendben van. Talán azért, mert most éppen a széljobber szavazóit gondolta felszopni. Mintha kissé elfeledkezne egy apróságról. Arról, hogy mostanság nagy divatja kelt Horthy hájpolásának a kormány közelében. Márpedig akkor, ha marad az a rendszer, akkor Orbán, ha egyáltalán világra jön a népirtások és pogromok után, valószínűleg ma minden hajnalban „J’reggel naccságos úr’ felkiáltással üdvözölhetné az előljáróját. A ganézást ellenőrző főlovászt.

Ugyanakkor a magyar ló túloldalán Orbánt sanzé lenácizzák. Mely esetben szintén elfeledkeznek valamiről. Arról, hogy Orbán nem náci a szó ideológiai értelmében. A nácizmus, ahogy a többi izmus is, egyfajta zárt, elkötelezettséget feltételező eszmerendszer. Márpedig a miniszterelnök a saját komplexusain kívül semmilyen következetes eszmerendszert nem képvisel. Ami abból is látszik, hogy volt ő már ifjúkommunistától a liberalistán át szinte minden. Szinte minden, amiben nem kellett közvetlen felelősséggel számot adnia bármiről is. Aki tehát lenácizza Orbánt az túlértékeli. Megfeledkezve arról, hogy ha manapság a baloldaliság hozna a miniszterelnöknek némi hatalmat, illetve zsebtölteléket, akkor nála szocialistább szocialista nem lenne a Kárpát-medencében.

Ami természetesen nem jelenti azt, hogy ne lennének antiszemita, illetve rasszista megnyilvánulásai. Azonban ezeket nem valami elvi álláspont szüli. Ahhoz ugyanis elvek kellenének, és álláspontok. Orbán rasszizmusa nem több egy olyan neofita haszonelvű rasszizmusánál, aki utál mindenkit, aki ott van, ahonnan ő jött. Pont olyan, mint a vallását éppen elhagyott zsidó zsidózása, a kétkezi munkát sosem végzett megmondóember által elkövetett kioktatás a munkáról. Egy olyan állapot, amelynek következtében nagy hangerővel akarja valaki demonstrálni, hogy ő már nem tartozik oda, és meg is veti azokat, akik még igen. Már csak azért is, mert a puszta létükkel tartanak tükröt. A puszta létük is figyelmeztet: „nem vagy isten, és egy csettintésre visszakerülhetsz”. Esetleg oda, ahol névsorolvasásnál nem a felolvasók, hanem megveretésre jelentkezők között találja magát sz illető.

Az, hogy Orbán elvileg jogász, hogy van egy nevén szereplő szakdolgozat valahol, hogy a pártja még nem tekinti annyira vállalhatatlannak, hogy lehúzza, hogy a társadalom megvakított nyúlként néz ki a fejéből, az ebből a szempontból szinte részletkérdés.

Andrew_s

Anti-Karácsony 2019

Forrás: dark.pozadia.org

Ismét egy Karácsony. Még nem ma. Holnap. Nem annyira hideg, mint pár éve. Csak a szél süvít az éjszakában. Nem fehér. Inkább esős. Talán kevesebben fagynak meg az utcán. Testben. Mert lélekben egyre többen közelítenek a fagyhalálhoz. Nem kell ehhez a megállapításhoz nagy bölcsesség. Ha egy pápának külön hangsúlyoznia kell, hogy az életükért küzdőknek segítségre van szüksége, akkor nagy baj van.

Abban a fene nagy kereszténységben, amit annyian fennen hirdetnek. A szájukkal. Politikusok, politikátlanok. Decibelkeresztények. A szívükben ettől még hitványak. Ahogy szívében igaz ember lehet az is, aki talán sosem hallott papot a szószékről szólni a templomjárókhoz. De gyámolítja a rászorulót, és a humánum moralitásának talaján nem rúg a földön fekvőbe. Sokszor talán hitetlennek titulálják. S talán az is. Akkor, ha a hitest aszerint mérik, hogy hisz-e valamiben, amit sokszor azok is csak festményről ismernek, akik másokat minősítenek. Ha aszerint minősítenek, hogy ott veri-e a mellét az első sorban, ott áll-e a gyóntatószéknél az elsők között? Az ilyenek csak minősítenek, de legtöbbször ők maguk semmilyen minőséget sem képviselnek. Illetve de, képviselnek. Egy olyan minőséget, amit, ha létezik, a sátán is undorral köp le, és dob félre.

Mert az elvtelen, a mindig legtöbbet ígérő felé húzó, gerinctelen senki, az semmivel nem is több ennél. Senki. Akkor is senki, ha milliókat ügyeskedik össze, és ezért valakinek hiszi magát. Az ilyen valakik ne ugassanak szeretetről, Istenről, kereszténységről. De még Luciferről sem. Mert még ahhoz is ismerni kell a jót, az emberséget, a szeretetet, hogy valaki tudatosan megtagadja. Nem hiába mondja Jézus is, a kereszten is, hogy „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” (Lk 23,34). Azért persze tudjuk: a hatalom sokaknak jelent csillogást, a csillogás vakságot. Vakságot szinte mindenre, ami másoknak nehéz, másoknak küzdelmes, másoknak keserű. Feledve azt is, hogy nem a fennen hirdetett szózeat, a „lássátok, hogy itt vagyok a templomban” hívsága, hanem éppen az ellenkezője jelentené az igazi hitet abban, amit egykor egy, az emberségben testvériséget hirdető, a kiválasztottságot morális alapra helyező rabbi tanított. Mátét idézve:

„5. És mikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók, a kik a gyülekezetekben és az utczák szegeletein fenállva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat.

6. Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.

7. És mikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédűek, mint a pogányok, a kik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg.”

Mt 6

De legyen ez a legbelsőbb szoba csak képzetes. Az, aki igazán hisz az emberségben, Jézus tanításaiban, a humánum megtartó erejében, olykor óhatatlanul behúzódik ebbe a legbelső szobába. Amelynek olykor csikorgó ajtaján egy néha csak alig kivehető felirat van: LELKIISMERET. Ott a falak tükörből vannak, és önmagának hiába hazudna bárki. Pontosan tudja, hogy mit vétet. Mulasztással is. Egy elmaradt mosollyal. Egy megtagadott falattal. Egy gesztussal, vagy annak hiányával. Igaz, aki ide húzódva imádkozik, nem szükséges a közönség. Még akkor sem, ha még a katolikus liturgia is pontosan megemlékezik a mulasztásos embertelenségről: „Confíteor Deo omnipoténti et vobis, fratres, quia peccávi nimis cogitatióne, verbo, ópere et omissióne, mea culpa, mea culpa, mea maxima culpa. Ideo precor beátam Mariam semper Virginem, omnes Angelos et Sanctos, et vos, fratres, oráre pro me ad Dóminum Deum nostrum”.

Már csak ezért is nagyon nagy baj lehet, ha a pápának olyasmire kell felhívnia figyelmet, ami Jézus tanításainak az egyik pillére. S ezért nem pironkodva szégyellik el magukat a hangzatosan hitbuzgók, hanem esetleg a pápát hülyézik le. Ahogy már megtörtént ilyesmi hazánkban. A kereszténységet nagy garral hirdető, de a kereszténységben inkább semmirekellők vezette országban.

Azért persze itt van, jön a Karácsony. A szeretet ünnepe. Amikor mindenki számot vethet azzal is, hogy szeret, vagy csak mondja. Amikor mindenkinek, aki csak mondja, bölcsességet kívánok. Ahhoz is, hogy ezt felismerje. Ahhoz is, hogy ezen változtatni tudjon. Mert a felismeréshez is bölcsesség kell. Ahogy azt Ferenc, de nem a pápa mondta:

„Uram, adj türelmet, hogy elfogadjam amin nem tudok változtatni,

Adj bátorságot, hogy megváltoztassam, amit lehet,

És adj bölcsességet, hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.”

Mert annak, aki vállalható életet él, valószínűleg könnyebb, ha már nem csak egy ékes táblafelirat az, hogy „Memento mori”.

Andrew_s

Hogy is állunk a politikai kultúrfölénnyel?

A Nyugati fény egyik cikkének a címe azt sejteti, hogy most aztán jól beszóltak a 22 éves államtitkár-helyettesnek.S tényleg. Rendben van, valószínűleg csak kártyán tudná ő is elnyerni a Nobel-díjat. Értem, és világos. Az is, hogy bizonyos pozíciókhoz kellhet némi tapasztalat sem.  Ártani biztosan nem árt. 

De! Az világos és érthető álláspont, hogy 22 évesen nem biztos, hogy az egyetem befejezése helyett pont államtitkárkodni kell. Helyettesileg sem. Azt azonban kicsit furcsálgatnám, ha netán, esetleg, véletlenül, és nyilván cseppet sem célzatosan, illetve diszkriminatívan, hanem tényleg csak billentyűzetbicsaklásban szenvedve, azok nyilatkoznának róla negatívan, akik vidám átszellemültséggel tapsikálták körbe-körbe Nagy Blanka ki-, illetve beszólásait. Mert erős kétségeim vannak azt illetően, hogy az ellenzék heveny bayerzsótizmusban szenvedő üdvöskéje sokkal nagyobb teljesítményt tudna nyújtani. Nem decibelben, Nem anyázásban. Úgy általában. Mert azért őt sem emeli semmilyen magasságba az, hogy pompásan tud anyázni esetleg.

Na persze. Az más! Már akinek. 

Andrew_s

Ellenzék kerestetik!

A végén még észre venné valaki

Azt írják, hogy az ellenzék mondott valamit. Állítólag tiltakoztak is. A Kövér-féle házszabály-módosítás ellen. Biztos látta is valaki ezt a tiltakozást. Abban is bízom, hogy a tiltakozást előzőleg egyeztették is. Akár Kövér Lászlóval is. Nehogy álmatlan éjszakái legyenek szegénykének. Ezt azért gondolom, mert alig hűlt ki a mikrofon azóta, hogy valami Kövér-védelmi platformot is meghirdettek.

Másként nem igazán lehet értelmezni azt a lassan két napos álláspontot, hogy az üléspontjuk védelmében az „ellenzéki pártok nem akarnak több üléstermi rendbontást”. Indoklásuk szerint azért, mert „azt akarják sugallni a választók felé: alkalmasak a kormányzásra”. Ami így konkrétan, ebben az összefüggésben hülyeség. Annyira hülyeség, hogy szinte már kár is kifejteni, hogy miért. De leginkább azért, mert a választók egy része hitelvi alapon szavaz. Akármelyik oldalon. Ha ugyanis pragmatikusan, kormányképesség alapján szavaztak volna, akkor már az Antall-kormány sem alakul meg. Illetve de. Egészen egyszerűen azért, mert a választók nem a kormányra szavaznak. Ellenben ez még mindig nem von le semmit a hitelvi szavazások erejéből. Ami azt is jelenti, hogy hitükért tűzbe mennek ezek a szavazók. Ha kedvenc vezérük aranyszobrot állíttatna magának, akkor az utolsó karikagyűrűjük utáni éhenhalás nemes pillanatában is csak egy „éljen Orbánt” rebegnének. Aki nem hiszi, olvassa csak nyugodtan a fórumok trolljait.

Egyrészt azért, mert világos: ingyen olyan hülye nem sok lehet, amilyen beírások éltetik a gazdasági exodus kormányát. Másrészt azért, mert nem egy olyan szintet elérő beírás van, hogy annyira még pénzért sem lehet ostoba valaki. Az azonban biztos, hogy a hitbéli szavazókat és a rendszerszintű haszonélvezőket senki nem fogja meggyőzni semmiről. Legfeljebb az utóbbiakat jobban megfizetni. Az viszont nem kormányképesség, hanem kormányból elkövetett hatalmi visszaélés, az államkassza sérelmére elkövetett hazaárulás. Amiben Orbán garnitúrója annyira jó, hogy alulsavanyítva túlszárnyalni nem kellene.

Aki nem érzelmi alapon szavaz, azt ettől még meg lehet győzni arról, hogy a kormány képtelen és alkalmatlan. Netán még arról is, hogy az ellenzék képes és alkalmas. Azonban erre már korábban is remek alkalom lett volna. Akár már a 2014-es választások előtt is. Ha az nem egy polceleb önmegvalósításával, és egy műbalhészakos gittegylett által frontvonalba tolt közgazdászról szól, hanem közérthető, bárki felé egyszerűen kommunikálható, közös kompromisszumok között kiérlelt, közösen képviselhető, illetve képviselt programokról. Ez utóbbi, az ellenzéki trollok és hitelvesek minden cáfolati kísérlete dacára elmaradt. Valószínűleg nem a választók érdeklődésének hiányában. Egyébként az említett verítékszagú igazoláskísérlet pillanatok alatt lebuktatható a fórumokon azzal, hogy „kérem a kompromisszumos közös program elérhetőségét”. Melyre leggyakrabban az egyes pártok, nem egyszer egymásnak, illetve önmaguknak is ellentmondó, atomizált frázisgyűjteményeire való hivatkozás a válasz. Ha van.

Az parlamenti komolyságprogramnak eladott Kövér-védelmi gesztus tehát aligha arról szól, amit állítanak róla. Már csak azért sem, mert ezzel az ellenzék gyakorlatilag lemond egy olyan eszközről, ami legalább pár percre rájuk irányítaná a figyelmet, és a királyi médiában is észrevehető lenne a jelenlétük. Amely észrevehetőség körmondatok halmozásával tett nyilatkozatoktól nem lesz jelentősebb. A besimulás a szürke parlamenti masszába azonban pompásan megfelel Orbánnak és a kleptoligarchikus sleppnek egyaránt. Sok vizet nem fognak zavarni, túlságosan láthatóak sem lesznek, de a csendes jelenlét legitimálja a rendszert, és persze biztosítja a megélhetési képviselők kenyerét. Mert hiba lenne, azt hiszem, s pláne ezek után, azt hinni, hogy a megélhetési képviselők csak a kormánypár padsoraiban fordulnak elő.

Egyébként még azt vitatom, hogy vannak páran, akik ezt a koncepciót beveszik. Talán még képviselők is. Arra azonban akár ők is elkezdhetik keresni a választ, hogy eddig mi gátolta meg a tisztelt egybesülteket, hogy árnyékkormányt alakítsanak? Akár a választási kampányban? Akár az előző kormányzati ciklusban? Mondjuk, ahelyett, hogy az MSZP esedékes üdvöskéje szinte egy kampány-nyarat áldozott annak, hogy a DK vezetőjét igyekezzen leváltani Orbán helyett. Amely igyekezett az LMP-nél gyakorlatilag a választás napjáig kitartott. Mely igyekezet nélkül esetleg még megszorították volna Orbánt. De legalább demonstrálták: az igazi ellenzéki mindennek az ellenzéke. A józan belátásoké is. Ha az a kormányvezér hatalomban tartásához elengedhetetlen.

De legalább elmondhatjuk, hogy van egy remekbeszabott, szinte fajsúlytalan parlamenti ellenzék, amit kívülről olyan gerincbántalmakban szenvedő izék támogatnak, mint a Momentum Mozgalom, akik már a pártalapítást is csúsztatással és megtévesztéssel indokolták. Tekintve, hogy az Olimpia-ellenes aláírásokat nem pártalapításhoz gyűjtötték annak idején.

Úgyhogy lehet, hogy ki kellene tenni egy táblát a határra: Ellenzék kerestetik.

Andrew_s

Erdoğan látogatásához

Orbán és a felettes énjeinek egyike

Már pár napja, hogy a török diktátor erre járt. Orbán szerint meg kell adni neki a tiszteletet. Nyilván. Orbánnak meg kellett adnia a tiszteletet. Elvégre Orbánnak láthatóan kell egy felettes én, akinek hódolhat. Tisztelettel, városlezárással, bármivel. Putyin, Erdogan, az ázsiai törpe-diktátorok. Mindegy. Mert ezek a látogatások, és maga a budapesti városlezárás nem a vendégről, és még csak nem is feltétlenül a vendégnek szólt.

Függetlenül attól, hogy érdemes-e a török vezér üldözési komplexusain vitatkozni. Nem kizárt, hogy jól el van látva velük, és Szíriának valószínűleg csak erős fedezettel, vagy erősen megvasalva menne a közelébe. Ez azonban nem Szíria, hanem egy olyan ország, amely pillanatnyilag még az EU tagja. Bármennyire is igyekszik Orbán kivezetni az országot az Unióból. Amely gesztust valószínűleg éppen azok ellenzik, akik rövid pórázon tartják a magyar zsebhokibajnokot. Akiknek milliárdokat jövedelmez a felelősségpánikos, a szocializációs hagyományaival, a gulyáskommunizmus fociöltöző-szagú péniszirigységébe gyökerező falubolondjának uralkodása. Ameddig pedig Magyarország tagja az európai közösségnek, addig kiváló a trójai fapaci szerepére. Amelynek Orbán akár örömmel is eleget tesz. Elvégre ebben az esetben a saját baromságait, jellemgyengeségeit ráfoghatja a külső kontrollra.

Közben lezárta a várost? Gondolhatja: na és? A fővárosiak nem hódolnak neki önként, tehát nyugodtan szívhatnak. Az már csak a rend kedvéért érdemes hozzátenni, hogy az adott esetben a kormányzsebre szavazók is ott toporoghattak valahol a tömegben. Hacsak nem kaptak utasítást a saját felettes trolltartóiktól, hogy maradjanak otthon. Vagy éppen menjenek a tömegbe. Hátha sikerül valami kis pofozkodást is kiprovokálni. Nem tudhatjuk, mert a török elnök nyilvános felképelése érdeklődés hiányában elmaradt. Azért persze érdekelt volna a Fideszre szavazó, de a tömegben tipródó, esetleg megtiport, de haza semmiképpen nem jutó honfitársak véleménye. Ott és akkor. Mert a Széll Kálmánba megboldogult Moszkva tér környékén nem túl sok baráti dudálást, beszólást lehetett hallani. De legalább Orbán büszkén mutogathatta Erdogan-nak, hogy mekkora tömeg van az utcán miatta. Ha nem is az ő tiszteletükre.

Ellenben Orbán mégis csak demonstrálhatta azt a hatalmi gőgöt, amiről azt hiheti: vezetővé emeli. Mint a „Diktátor” című film nagyra törő vezérét a fogorvosi szék. Olyan körítést teremtve, ami alighanem Brezsnyev elvtárs egykori látogatásához lehetett volna méltó. Esetleg azt is felülmúlva. Mert annak idején a magyar vezetésből hiányzott ez a fajta pökhendi kivagyiság. Nem volt rászorulva. Az akkor itt vendégeskedők sem. Pontosan tisztában voltak a helyükkel, szerepükkel. Persze előfordulhat, hogy Orbán is pontosan tisztában van azzal, hogy csak lokális vezér. A maga dombocskáján. Amíg legalább a híveivel el tudja hitetni, hogy nála van a gyémánt fél-krajcár. Esetleg egy hangfelvétel. Hacsak nem róla, tőle őriznek egy-egy felvételt, aláírást valamely komódfiókban. Míg az aktuális Virág-elvtárs nem kér egy kis szívességet.

Addig meg játszhatja az eszét. No meg addig, amíg a szavazók hagyják. Megvezetni magukat azzal, hogy bármilyen polgári, illetve állampolgári értéket képvisel kleptoligarchikus zsebészet.

Andrew_s

Új orbáni eszme a Nemzeti Zsarolás Rendszere?

Fotó: EISimay

A Fidesz, szigorúan az új vezetéssel való együttműködés jegyében, meghirdette Budapest esetében az „így zsarolunk mi” programját. Nagyjából ebbe illik bele a sportberuházásokkal, illetve a Városligettel kapcsolatos kommunikáció azon fordulata is, amelyet Hollik István perdített elő az MTI-n át.

Annak a részleges valóságtartalmát kár lenne vitatni, hogy a fővárosi vezetés felelőssége a döntés a beruházásokról. Az is igaz lehet, hogy félig kész betonbaromságok maradhatnak több helyen. Közte a Városligetben is, ahol korábban összecserélték a parkfenntartást a parklegyalulással. Az is igaz, hogy a hangulati beruházáskezelés olyan idiotizmusokat eredményezhet, mint a félbemaradt vízlépcső annak idején. Amit nem ment, hogy a hasonló hangulati gazdaságpolitizálás, a gengszterváltó kormány jóvoltából, ezermilliárdokban mérhető, máig ható károkat okozott 1990 után. Amiért alkalmasint nem szobrot, hanem cellát szoktak avatni az elkövető miniszterelnöknek. Máshol.

A jelen budapesti helyzet kapcsán azonban ennek csak nagyon átvitt jelentősége van. Megnyitva azt a csatornát, amin keresztül Orbán és gitt-egylete belekezdhet a források elapasztásába, illetve a fővárosi vezetés kommunikációs, illetve hangulati zsarolásába. Valószínűleg abban bízva, hogy átmegy az a kommunikáció, hogy „bezzeg mennyi pénzt termelhettek volna, ha...”. Amiben egyébként lehet is valami. S különösen akkor lenne benne valami, ha az eddigi gigamega-beruházások költséghatékonysági elemzése rendelkezésre állna. Beleértve akár az előző vizesnyolcas bajnokságot is. Dunai ugrótoronytól az utolsó mobil-WC ajtajáig. Nem bemondásra állapítva meg egy-egy beruházás értékét, hanem a megtermelt bevétellel, a járulékos bevételekkel súlyozva. Lehet, hogy kiderülne: az eddigi stadionokkal és egyéb látvány-Lőrincségekkel csak szegényebbek lettünk.

Azért persze be lehet próbálkozni a zsarolással. Netán a főváros megbüntetésével. Elvégre Orbán szemében Budapest már korábban is a bűnös város volt. Az a város, amelyben az ott lakók nem hajtanak feltétel nélkül térdet a fenséges segg(fej) előtt. A zsarolási kísérlet azonban két okból sem biztosan több egy kommunikációs offenzívánál. Az egyik az, hogy a beruházás és a beruházó csak Orbán fejében jelenti egy ismerősi, haveri kör érintettségét. Az sem kizárt, hogy a beruházásokat más módon, netán másokkal kiviteleztetve nem lehet olcsóbban, netán hatékonyabban is megoldani.

A másik, hogy korántsem biztos, hogy a fővárosnak ne lennének anyagi forrásai, ha az egész önkormányzati-, illetve adó-rendszer egy arányos, és nem egy lerablásos janicsár-logikát követne. Budapest ugyanis elég jelentős költségvetési befizető. Ha az itt termelt GDP, illetve az itt befizetett adók, tetszőleges adónemekkel, Budapesten maradnának, akkor valószínűleg jobban járnának a budapestiek, mintha az általuk megtermelt és befizetett jövedelemből Kukutyincsúton építenek kertvégi csarnokot. Könnyen lehet, hogy csak le kellene porolni a Budapest-városállam ötletét. Orbán meg hirdesse meg máshol a nemzeti zsarolás rendszerét.

Andrew_s

Lánc-lánc, bűnbak-lánc

A Fideszben elkezdődött a jelek szerint a kibeszélő-show. Ez világos a 168óra összeállításából. Akkor is, ha azért ezt nem tekinteném (még) belharcnak. Sokkal inkább egy szinte természetes köztes állapota egy alapvetően antidemokratikus belhangulatu szervezetnek. Már csak azért is, mert a belső személyi kultusz elnyomja a véleményeket. Amikor tehát a kukta fedele lazul, akkor kitörnek a gőzpamacsok.

Ami még nem jelenti a patkányok felszaporodását a damaszkuszi úton, de korábban még az sem nagyon rázta meg a kormánypártot. Az önkormányzati választás azonban más, mint Koko elfordulása. Mert akkor, az legfeljebb szimbolikus gesztusnak volt jó. Egy polgármester választási veresége azonban egy valós hatalom valós elvesztését jelenti. Márpedig a hatalom megrészegít, és a másnaposság nagyon fájhat utána. Talán nem véletlen, hogy Borkai elhagyja akár a „szeretett” pártot is, de a hatalmat nem szívesen. Akkor sem, ha kényelmes bűnbak lehet megannyi bukott kiskirály szemében. Mert az is világos, hogy amikor egy nem újraválasztott polgármester másban kezd okot keresni, akkor az árulkodó. Arról árulkodva, hogy ott inkább trónfosztásként, mint kritikaként éli meg a buktát.

Holott a polgármesterválasztás, noha nyilván nem független a mögötte álló pártoktól, azért mégis inkább az egyénről szól. Egy regnáló polgármester esetében pedig arról, hogy az adott területen mit, hogyan, és mennyire elfogadhatóan teljesít. S igen, ebből a szempontból Borkai újraválasztása nem csak az esetleg töketlen ellenzékről szól Győrben, hanem arról is, hogy többségben vannak azok, akik szerint pénzért venni dugólukat, piától bódultan arcoskodni, és a közpénzzel sajátként „gazdálkodni” teljesen rendben van. Márpedig, ha a győriek szerint ez így teljesen rendben van, akkor csak fizessék ki a borkaizmus minden költségét nyugodtan. Akár gyűjtést is rendezhetnek, és lányaik első éjszakáját is felajánlhatják. De azért nem csak Győr van az országban, és térjünk vissza a vesztesekre is.

Akikkel kapcsolatban egy látlelettel is felér az, hogy különösen azért élték meg rosszul, mert a „Fidesz pártközpontja ugyanis nem készítette fel a kerületi polgármestereket az ellenzéki előretörésre, és mint egyikük elmondta, B-terv nélkül, teljesen készületlenül érte őket, hogy hétfőn az újabb ciklus indítása helyett dobozolniuk kell az irodájukban”. Amely megállapítás. Ha igaz többszörös látlelettel is felér. Az egyik lelet arról beszél, hogy a Fidesz jele alatt hatalmon levők önálló ítéletalkotó képessége konvergál a nullához. Ez az egyik legbiztosabb jele egy olyan rendszer kiépültének, amelyben a pár-lojális kontraszelektáltság mértéke kiugróan magasabb az operatív alkalmasságnál. A másik az, hogy nem készültek fel egy választás esetleges elvesztésére. Márpedig az, aki egy választásnál ezt elmulasztja, az tanújelét adja annak, hogy köze sincs a demokráciához. Csak a vezér kegyelméből való kinevezést ismeri, és fel sem merül benne, hogy ne lenne a választás előre lezsírozva, lejátszva, és bebiztosítva.

Az egy más kérdés, hogy a már megszerzett egzisztencia érdekében valószínűleg sok mindenre képesek, illetve képesek lehetnek. Ma még leginkább Borkai, és a tőlük távolabb levő pártvezetés a hibás. De aligha tart majd sokáig, amíg ki nem derítik: a közvetlen környezetük „árulása” a bűnösök egyike. A közvetlen párt-elöljáró, a közvetlen beosztott, illetve főnök. Meg a többiek. Márpedig ez a közeljövőben könnyen elindíthat egy olyan belső leleplezési lavinát, amikor a kígyó- és béka- hajigálása közepette jó néhány hatalmi csontváz is kifordul a sifonérból. Márpedig a láncolat végén valóban a pártvezetés áll. Úgyhogy cseppet sem csodálkoznék, ha Orbán hamarosan eltűnnek akkumulátort töltetni. S addig is valószínűleg egyre nagyobb pánikkal nézi az amúgy is felelősségpánikos vezér a rezgő kártyavárat.

Mert önmagában az önkormányzati választásoknak nincs közvetlen hatása a kormányzati hatalomra. Azonban a sok sértett, egzisztenciájában megingó helyi uracska hirtelen támadó „lelkiismeretecskéje” lehet nagyon is veszélyes rá, és a kleptoligarchia belső köreire.

Andrew_s

Borkai a fideszes nemes

A Borkai-videó, illetve az annak nyomán, annak kíséretében kirobbanó egyéb ügyek kapcsán valójában az őt versenyben tartó párt, a Fidesz reakciói lehetnek érdekesebbek. Mert az, hogy Borkai kit dugott meg, és hol, az önmagában lehet teljesen érdektelen. Az oligarchikus korruptokrácia tárgykörében meg csak egy hal a posványban.

Legutóbb azonban az Index nyomán, egy leirat is megjelent a fidesznyik politikusok nyilatkozataiból. Amelyek között több érdekes is van. Olyan is, amit a többi megnyilatkozás tesz súlypontosabbá. Ilyen például Harrach Péter mondandója. Aki szerint magánügyről van szó. Ami sok szempontból igaz. Elvégre még egy fideszes polgármester esetében is lehet magánügy, hogy azzal szopatja fel, illetve le magát, akivel akarja. Meg azzal, aki erre önszántából hajlandó. Idáig Harrach nyilatkozata lehet teljesen rendben levő is. Elvégre egy pár tagjai, akik magukra csukják az ajtót, tegyenek azt, ami jól esik mindkettejüknek. Van azonban ezzel egy bökkenő. Mert ezen az alapon a Fidesznek, de valójában senkinek sincs köze senki más hálószobájához.

Ennek fényében kéretik visszaemlékezni, hogy álszenték hányszor nyilatkoztak meg arról, hogy ki kivel hálhat, és ki mennyire abnormális, beteg akkor, ha nem azzal fekszik le, akivel a nagy szemforgatás előírja, hanem azzal, akivel a kölcsönösség jegyében kedve van. A listában ott van Kövértől kezdve elég sok megnyilatkozó. A szimplán prűdtől a melldöngető homofóbiáig a teljes palettát lefedve. Harrach bármely esetben tett olyan nyilatkozatot, hogy „uraim, és hölgyeim: pofa súlyba, mert ez mindenki magánügye”? Nem igazán. Tehát a nemzeti álszentek csak akkor nem érzik feljogosítva magukat az ítéletalkotásra, ha a saját akolban kefélnek cikk-cakkban.

Novák Katalinnak azonban még ezt is sikerült alulmúlnia. Pedig látszólag teljesen konszolidált ostobaságot adott elő. Azt mondván, hogy bár a kormánypárt egy akkora akol, amiben botladozó jószágok is előfordulhatnak, azért „az alelnök elmondta, hogy ugyan nem tartja helyesnek, amit Borkai cselekedett, de nem hiszi, hogy az ügy miatt ki kellene zárni őt a Fideszből”. Amit kéretik egy pillanatig némán ízlelgetni. Aztán marha messzire kiköpni. Mielőtt komolyabban megárt. Mert mit is jelent ez? Alapvetően azt, hogy egy polgármester, ha fideszes, ennek értelmében csinálhat, amit csak akar. Nem kell morális példaként szolgálnia, és általában: a cselekedetei nem példaértékűek. De Fidesz-tagként nem is kell példaértékűen viselkednie.

Ám ez a gondolat fordítva is igaznak tételezhető fel. Ami azt jelenti, hogy amit szabad egy fideszes polgármesternek, azt nem kell példaként tekinteni. Mert senki másnak nem nézzük el. Ez az olvasat azt jelenti, hogy „mi vagyunk az urak, nektek meg coki”. Illetve egy régi mondásra hajaz a jupiteri, illetve ökrészeti hatáskörökről. Novák talán még a sosem volt első éjszaka jogát is megadná Borkainak, ha rajta múlna. De ilyen messzire, például az Adriáig, talán még Novák sem menne. Megmarad a fideszes előjogok egyfajta kimondásánál. Amit nyugodtan megtehet mindaddig, amíg azok az ökrök varázsolhatók, hazudhatók szavazati többségbe, akiknek teljesen megfelel az önjelölt Jupiter fenékösvényén csúszni-mászni.

Andrew_s