Az égi szerkesztőségek
legjobbika egy új taggal bővült. Török Mónika, a Huppa alapító főszerkesztője
tragikus hirtelenséggel átlépett a fátyol túloldalára. Mi tagadás, először nem
is gondoltam, hogy komoly a hír. De sajnos nem vicc! Valószínűleg többen sajnálják,
mint ahogy ezt életében gondolhatta volna. Ahogy valószínűleg kevesebben, mint
ahányan megtehetnék. Azonban, ha tehetné, talán kiszólna: „épp elegen”.
Már csak azért is, mert
az emlékeket aligha kilóra, az emlékezőket aligha darabra mérik. Ahogy az
emlékeket sem. Azokat sem, amelyek alapján megőrizzük egyesk emlékét, míg
másokét egy alacsonyabb polcra tesszük. Az ATV például egy kicsit lejjebb
küzdötte magát. Azzal, hogy Török Mónika mindenkit érintő, az elesettekért
harcoló humanizmusát a grúz béranya szülte gyermekek emlegetésével gondolta
megközelíteni. Ezt a morális illetlenséget az sem menti, hogy a Blikk-re hivatkozik. Ahol egyébként megérezhették: bénáztak. Mert levették az oldalt. Az
ATV nem. Erre most hozhatnék néhány párhuzamot, de nem teszem. Török Mónika
emlékét nem sértem meg ilyesmivel.
Inkább remélem
odafentről is le-le tekint majd az elesettekre. Hátha a felsőbb hatóságnál
sikerül kijárnia egy kis extrát némelyeknek. Egy falattal több kenyeret, egy
simogatással többet egy fejnek. Bármit, amitől könnyebb lehet az élet, a lélek.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése