Miért lenne meglepő Józsefváros?

Bár már eltelt némi, egyenlőre csak napokban mérhető, idő a józsefvárosi választás óta, azért talán érdemes pár szót vesztegetni rá. Különösen azért, mert nem egy másik helyen is emlegetik. Nem egyszer az alacsony részvételt és az ellenzék soron levő sebnyalogatásait emlegetve. Úgy, mintha ez egy különleges, előzmények nélküli, szinte már-már váratlan helyzet lenne. Holott aligha az.

Legfeljebb a politikai újszülötteknek. De esetleg nekik sem. Még az alacsony részvételi arány sem igazán meglepő. Nem józsefvárosi különlegesség az, hogy az embereknek tele a hócipője a politikával. A hétköznapokban ugyanis nem igazán érdekel senkit az a lózungparádé, ami napjainkban „politikai kommunikáció” címén zajlik. Ugyanakkor kétségtelenül lezajlik, illetve lezajlott egy győzteshez zárás. Ami együttesen bőven magyarázza azt a jelenséget, hogy az ígéretekhez, jelszavakhoz pénzt is adni képes kormánypárt mozgósítani tudta a híveit. Miközben az üres körmondatok mozgósító ereje nem túl erős. Ellenben elég gyenge. Azok a megnyilatkozások, amelyek megfelelnek az olyan kiragadásoknak, mint a 168óra egyik főcíme, meg végképpen nem jelentenek semmit. Ez egyébként azt emeli ki egy értékelésből, hogy az értékelő szerint „Józsefváros nem a baloldal, hanem a rendpárti jobboldal laboratóriuma”.

Ami, minden maradék tiszteletemet összeseperve: ostobaság. De legalább is annak látszik. Elsőre. Valamint másodjára is. A hétköznapok emberének a Mészáros-Orbán klán vagyona valójában nem létezik. A zsebtolvaj ellenben igen. Hipotetikusan lehet bármennyire toleráns emberbarát, ha a gyermekét nem meri nyugodt szívvel leengedni a parkba. A közbiztonság, illetve a közigazgatás kérdéseire tehát választ vár. Országosan is, de a saját lakókörnyezetében mindenképpen. A saját lakókörnyezetében nem rendpártiságból szeretne rendezett és élhető körülményeket. Elvégre a többség a lakáson belül sem az étkezőasztal körbe-körbe vizelésével jelöli meg a lakókörnyezetét. Ezért már 2013-ban voltam bátor írni olyasmiket, hogy amennyiben az ellenzéknek az akkor ezzel operáló Jobbik féligazságaira nincs kommunikálható, közérthető alternatív válasza, akkor a szélsőjobb kerítőjévé válik. Ami akkor is igaz, ha időközben a Fidesz nem egyszer helyet látszik cserélni a Jobbikkal.

Egyébként pedig a budapesti nyolcadik kerület sem egy egységes terület. Nem csak a „nyócker” világa. Még akkor sem, ha gyakorlatilag kormányfüggetlen, de még inkább rendszerfüggetlen szándékok látszottak megnyilatkozni a gettósításra. Elég jelentős, és jobbára indokolatlan előítélet-tartalékokat felhalmozva. Ott lakó ismerősökkel beszélgetve nem egyszer azt is tapasztalni lehet, hogy még az ott élőkben is van egyfajta előítélet. Így érthetően fogékonyak az olyan áramlatokra, amelyek a terület fejlesztésére, a nyomornegyedséggel való szakításra, a közbiztonság javítására koncentrálnak. Helyben. Akár az országos politikától függetlenül is. Önmagával ezzel nincs is gond. Gond más esetekben lehetséges.

Az egyik ilyen eset az, amikor a helyi véleménnyilvánítást fetisizálni kezdik. Az országos választások előtt lezajlott vásárhelyi választás esetében a közelmúltban is volt erre példa. Szintén problémát jelenthet, ha egy helyi választást globális erővel kezdik befolyásolni. Ilyen esetnek tekinthetjük, amikor Újbuda akkori polgármesterét az ügyészségnek pont az önkormányzati választások előtt „sikerült” kissé meghurcolnia. Ahogy az olyan véletlen is csak szóbeszédre alkalmas, ha egy potenciálisan potens ellenfél elindul az éjszakában a halálos létráért.

Józsefvárosban azonban nem igazán tudni arról, hogy ne a meg nem szólított érdektelenség marasztalta volna otthon a nem szavazókat.

Andrew_s