A hírekben sokfelé
kanyarognak az információk. Van akit a labda ide-oda rugdalása érdekel jobban,
míg mások az Orbán-Putyin találkozó képein, illetve a miniszterelnök fél
számmal kisebb zakóján, mosolyog. Az MTI ezek mellé a képek mellé egy sor más hírt
is csomagolt. Ezek egyike szerint, állítólag, nő a „kibertér veszélyeivel kapcsolatos tudatosság”. Jelentsen is ez
bármit.
Mert korántsem biztos,
hogy mindenkinek ugyanazt jelenti. Alig valószínű, hogy túl sokan lennének
azok, akik azzal a felkiáltással jelentkeznek be a levelezőprogramjukba,
illetve a Facebook-profiljukhoz, hogy: „megyek
a kibertérbe”. Ezzel szemben alig van hét, hogy ne hallanánk internetes
zaklatásokról, gyermekek megalázásáról, illetve adatbiztonsági problémákról.
Amelyek alapján akár olyan véleményekkel is élhetnénk, hogy a veszélyekkel
szembeni tudatosság lehet, hogy növekszik, de az emberek alapvetően tesznek rá.
Ameddig nem a gyermeküket, esetleg őket magukat zaklatják. Holott a mindennapok
veszélyesség-érzete nagyjából ilyeneken múlik. Az emberek többsége ugyanis nem
az amerikai elnökválasztásra gyakorolt esetleges orosz befolyás felett
polemizálva töltik a napjaikat.
Akkor sem, ha az MTI az
informatikai biztonsággal kapcsolatos hírt egy olyan TV-műsorra (M1) hivatkozva
közli, amelyben az EU és a NATO csúcstalálkozóján érintett kiberbiztonsági
együttműködés kapcsán szólaltattak meg egy szakértőt. Krasznay Csaba
kiberbiztonsági szakértő pedig azt mondta, hogy nő a tudatosság. Szakértő,
tehát higgyük el. Azért persze inkább meséljük el a tanároknak, hogy a NATO
messzebb van, mint amilyen közel a tanítványokhoz a zaklató iskolatárs
előfordulhat. Legalább ettől is nő egy kicsit a tudatosság. Reménykedjünk. Abban
is, hogy egyik ifjú sem veszi túl komolyan a hétköznapokban azt, amit a NATO
szempontjából még csak-csak megérthetnénk. Azt, hogy a “NATO terminológiájában a negyedik "hadszíntér" a kibertér”.
Az USA esetében az ötödik.
Pontosabban: ezeket a
besorolásokat nyugodtan komolyan veheti bárki. Legfeljebb azon vitázva, hogy
talán nem kellene ennyire hátra sorolni az informatikai hadviselést. Tekintve
az informatika fokozott bevonulását az élet különböző területeire. Miközben egy
TV-műsorban talán kicsit fékezett habzással illene talán kezelni a kérdést. Nem
elszaladva odáig, hogy a „kibertér egy
olyan műveleti tér, ahol katonai cselekményeket kell végrehajtani”. Nem
azért, mert nincs katonai jelentősége, hanem azért, mert az emberek
hétköznapjaiban a levelezőjük, a Facebook, és a hasonló szociális terek
szemszögéből élik meg a virtuális tereket. Márpedig ezeket a területeket inkább
ne kezeljük hadműveleti térként. Mert úgy viszonyulnak ahhoz, mint a házikert a
lőterekhez. Amelyek között talán még az is érez némi különbséget, aki szerint
minden iskolába lőtér kell. Esetleg kettő is.
Azért persze nem sajnálom
a diplomát attól néhány tíz embertől, akiknek azt a Nemzeti Közszolgálati
Egyetem (NKE) Kiberbiztonsági Akadémiáján nyomták a kezébe. Legfeljebb egy
kicsit bízok azért benne, hogy nem a lakosság által használt virtuális terek fő-cenzorai
lesznek. A permanens háborúsdi jegyében. De talán szerepet kaphatnak az olyan
orcára-pottyanások elkerülésében, mint az egy évvel ezelőtt BKK-botrány is
jelenthetett. Amelyet részben leállítottak,
részben kompromittáltak.
Az informatikai biztonság, illetve a fejlesztést
végző cég minőségbiztosításának a nagyobb dicsőségére is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése