Demagógisztáni napló: Ki kit zsarol játék?

Reggel a rádióban hallottam, hogy Mészáros Lőrinc, vagy egy hozzá köthető cég már megint nyert valamit. A finanszírozó jórészt az Európai Unió. Talán jobban kellett volna figyelni, hogy ma éppen mit kapott a felcsúti gázdémon ajándékba. Esetleg letétbe. De valószínűleg máson lenne érdemes az ilyen hírek kapcsán elgondolkodni.

Leginkább talán Orbán feltétlen híveinek. De a vakhit egyik jellemzője, hogy a gondolkodástól, netán az adatoktól nem igen hagyja magát zavartatni. Annyira sem, hogy megpróbáljon meggyőződni róla. Talán éppen azért, mert akkor esélyt adna a vakhit eróziójának. Így az, aki szerint Orbán és csapata egyenesen Isten küldött-légiója, és az országgal jobb nem is történhetett volna, az ne is olvassa tovább. Kár lenne az idejüket pocsékolni, amikor olyan fontos dolgokkal is foglalkozhatnak, mint esetleg egy újabb imalánc szervezése a vezér üdvére, vagy a szomszéd feljelentése a nemzeti besúgás rendszerében, illetve felvenni azt a segélyt, amire talán rá sem szorulnának, ha valóban az állampolgárok és nem egy szűk oligarchia érdekeit szolgálná a kormányzás.

Amelyre, Mészáros Lőrinc, és birodalma esetén, az is jellemző a korábbi adatok alapján, hogy az anyagi források gyakorlatilag az uniós alapokból származnak. Ennek köszönhetően úgy képes egy szűk kör a politikai hatalmat gazdasági erővé konvertálni, hogy ehhez szerény saját tudás, és még szerényebb saját tőke kellett a kezdetekben. Ahogy a folytatáshoz sem sok kell. Az Átlátszó is rámutat a finanszírozás elemzésekor arra, hogy eközben Orbán Viktor folyamatosan azt emlegeti, hogy a magyar gazdaságot nem az uniós pénzek pörgetik. Amiből két irányba is elgondolkodhatunk. Az egyik az egyszerűbb, mert a válasz röviden összefoglalható lenne azzal, hogy a miniszterelnök nem mond igazat.

Azonban az sem sokkal jobb, ha feltételezzük: nem hazudik. Ebben az esetben azt kellene ugyanis feltételezni, hogy a Mészáros-birodalomba ömlő milliárdoknak semmi közük a magyar gazdaság növekedéséhez. Ez azonban azt is jelenti, hogy valójában csak egyfajta pénznyelői funkciót töltenek be. Valós gazdasági teljesítmény nélkül tüntetve el az uniós milliárdokat éppen úgy, mint a költségvetésből kiutalt további forrásokat. Ha tehát Orbán nem hazudik, és az uniós pénzeknek semmi közük a magyar gazdaság teljesítményéhez, akkor felmerülhet az a kérdés, hogy Mészáros és cégei hova teszik a pénzt. Illetve, ha maradéktalanul felélik a vállalkozások, akkor egy valójában veszteséget termelő, csak külső támogatásokkal fenntartható cégbirodalomnak mi értelme van. Valamint mi értelme van a vezetőjének. Valójában. Mert saját beképzelései szerint lehet akár Isten után a legokosabb. De akár Isten előtt is. Részletkérdés. Legfeljebb rá és az elmeorvosára tartozik.

Ugyanakkor érdemes azon is elgondolkodni talán, hogy a teljes jogi környezet ahhoz látszik igazodni, hogy ezek a pénzek a pillanatnyi törvények alapján kerüljenek be a pénznyelő garatjába. Amiből az is következik, hogy akár egy holnapi kormányváltás esetén sem lehetne egyszerűen, a jog eszközeivel visszagyűjteni. Ahogy a felelősségre vonás is pont olyan kérdéses lenne, mint az aranyláz során meggazdagodottak esetében firtatni az első milliókat. Azt pedig ostobaság lenne feltételezni, hogy ezzel az Orbán-csapat ne lenne tisztában. Azonban a valós hatékonyságot nélkülöző pénzköltésnek van egy olyan következménye is, hogy a semmibe foszló, a valós gazdasági hatékonyságot nélkülöző pénzszórás más elől veszi el a pénzt.

Többek között az egészségügy és az oktatás elől is. De alkalmasint azon befektetések elől is amelyek az ország gazdasági fejlődését szolgálnák. Továbbra is abból kiindulva, hogy Orbán Viktor igazat mond, marad a kérdés: milyen lenne az ország gazdasági növekedése, ha az uniós alapokból kivett milliárdok is ezt szolgálnák. Mármint azt is feltételezve, hogy a kimutatott gazdasági növekedés nem csak bűvészkedés a számokkal. Könnyedén előfordulhat, hogy a növekedési ráta akár másfélszerese is lehetne. Ami alapot teremthetne nem csak a további növekedéseknek, hanem az olyan szolidaritáson alapuló befektetéseknek is, mint a sokat emlegetett oktatás.

Ha tehát feltételezzük, hogy a miniszterelnök nem hazudik, akkor a Mészáros-birodalomhoz kerülő, illetve tágabban, az oligarchiához ömlő pénzek hol vannak valójában? Netán az egész kommunikációs unió-ellenesség sem szól másról, mint egy fedő-sztoriról. Elvégre a haverok hallgatását a későbbiekben is meg kell fizetni. Különben az egymás torkán tartott kés könnyedén megszaladhat. Egy meddő, fejlődésképtelen pénztemető élén állva Mészáros teljes birodalma egy fabatkát sem ér attól a pillanattól, hogy Orbán Viktor nem miniszterelnök. Hacsak nem kezd sürgősen keresni egy másik pártfogót. Ha pedig Orbán kikerül a hatalomból, akkor egy fabatkát sem fog látni a most a Mészáros-körbe hullajtott pénzből. Mert nem lesz olyan helyzetben, hogy bevasaljon egy fillért is. Tekintve, hogy az elszámoltathatatlanság érdekében a személyes vagyona szinte szánalomra méltónak van feltüntetve. Kivétel lehet, ha kölcsönösen zsarolni tudják egymást valamivel. Valamivel, ami milliárdokat ér. Akár Orbánnak, akár Mészárosnak.

Továbbra is feltéve, hogy Orbán nem hazudik az uniós pénzek, illetve a magyar gazdasági fejlődés viszonyáról. Ami akár elő is fordulhat.

Andrew_s