Aczél Endre elment.
Élete 74. évében hagyta itt nekünk az életművét éppen úgy, mint azt a politikai
környezetet, amely olyan, amilyen. Lehet, hogy fordítva jobb lett volna. Ha az
általa sem kritikátlanul kezelt jelen politikai környezet megy, míg Aczél még
ír némi újságot. A halálhírt a család megerősítette.
A
jelenlegi kormányzó erő valószínűleg az ellenzékiségére emlékszik inkább.
Holott az újságírás, a politikai is, alapvetően ellenzéki műfaj. Arról aligha
az újságírók tehetnek, ha a hatalom az ellenzéket ellenségként és nem
kritikusként kezeli. Arról már inkább tehetnek az újságírók, ha újságírónak
hívathatja magát valaki, aki legfeljebb slapaj-szintű betűvető. Arról meg a
hatalom tehet, ha a média legfeljebb parizerért elküldhető munkásaiból „nagy
újságírót” farag. Ellentétben az 1944-ben született Aczél Endrével, aki nem
keveset le is tett az asztalra. Például az MTI munkatársaként, majd külföldi
tudósítóként. A záróakkordokat pedig a nevével fémjelzett Acélsodrony című
műsorban szólaltatta meg. Azt az intermezzót, amit a Kiss-botrányban játszott, igazán boríthatja a
feledés homálya.
Van
mire emlékezni azon kívül is elég Aczél Endre életművéből. Akár egyetértett
valaki a politikai nézeteivel, akár nem. A jelen iszapjából kiemelt betűbuborék-halmozók
meg irigykedjenek nyugodtan. Aczél Endre pedig nyugodjék békében.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése