Szili Neandervölgyből

A politikusok nyilatkozatai, megnyilvánulásai több szempontból is lehetnek érdekesek. Az emlékek felidézésétől a vidám percek elhozataláig terjedő skálán mozgó gondolatokat indíthatnak fel. Nincs ez másként Szili Katalin politikai teljesítményével kapcsolatban sem. Függetlenül attól, hogy az egykori állampártból, az MSZMP-ből induló, és a jelenlegi állampártba torkolló politikai mozgásának az íve önmagában is érdekes lenne.

De ezzel nem lenne egyedül a Fidesz háza táján, ahol a komcsizás intenzitása az illető Orbán-közelségének függvénye. Az is, hogy ki az aktuális komcsi. Így Szili Katalin, aki azon a bizonyos emlékezetes elnökválasztáson az MSZP jelöltjeként nem lett köztársasági elnök. Amelyik választáson Sólyom lett végül az Orbán kegyelméből, és Áder vakondokvadászata közepette „megválasztott” díszpinty. Azóta Szili is megtalálta magában a zsidó-keresztény ősfundamentalistát, és bezárkózott a Fidesz kampánytámogatói közé. Amivel, magánvéleményemként, jól láthatóan élt a gerinctelenséghez való állampolgári jogával. De ehhez kétségtelenül elidegeníthetetlen joga van, és a politikában a gerinc nem is feltétlenül nélkülözhetetlen kelléke a létnek. Az pedig akár egyenesen kellék is lehet egy populistán demagóg hatalom árnyékában, hogy rendes bérpolitikus droidként takarékra állítsa a szellemi teljesítményt.

Mert mással aligha lehetne magyarázni azt, amit a tudósítás alapján Szili Katalin produkált legutóbb Nagymegyeren. Az, hogy járja a határon túli vidéket, természetesen nem újdonság. Az, hogy frázisokat pufogtat bevándorlás-ügyben, az lehet pártszintű elvárás a kormánypárt részéről. Tulajdonképpen az is lehet, hogy az európai „őslakosok” védelemének lózungjai sem újak. Így az is lehet, hogy csak azért tűnt fel, mert egy egészen más nevet használó internetes nick beírásában szinte ugyanazokat a marhaságokat olvastam pár nappal korábban, mint most a jeles politikusasszony szövegéről szóló híradásban. Ami vagy a nick számára leleplező, vagy a pártmegbízatásos fórumtrollok jelenségét erősíti. De ez szinte részletkérdés.

A tudósítás felvezetésében már önmagában egy érdekes Szili-mondást emeltek ki: „Mivel az Európai Unió polgárainak tíz százaléka az őshonos nemzeti kisebbségekhez tartozik és öt százalékuk bevándorló, az uniónak különbséget kell tennie e két csoport között”. Amiből, ha így hangzott el, az is következik, hogy az uniós polgárok nyolcvanöt százaléka tulajdonképpen nem is létezik. Elvégre se nem vándorolt be sehonnan, de nem is laktak itt az ősei. Mert ha itt laktak volna, akkor ugyebár mégis csak valamelyik „kisebbség” leszármazottja. Esetleg valamelyik bevándoroltté. Esetleg a Neandervölgyben őshonos őslakosé. Mert az emberiség géncentruma, kialakulásának helye nagyjából az afrikai Kenya területére tehető. Így a Homo sapiens, mint olyan, egy galád bevándorló mindenhol máshol. Az említett fórumtrollnak írtak szinte csak másolandók a témával kapcsolatban

„Elképzelem az afrikai géncentrumból teleporttal ide röppenő pigmenthiányos mutánsokat, és sikítva röhögök. Esetleg a honfoglaló magyarokra, a kijevi fejedelemséget megalapító vikingekre, a Londiniumig végighódító római légiókra” értendő „az őslakos kifejezést? Esetleg mindezek egy embermentes, sterilre atombombázott területre érkeztek? Ha igen, akkor hogy élték túl a sugárzást? Ha nem, akkor szigorú szüzességi fogadalmat is tettek?” Amihez hozzátehető az is, hogy a Kárpát-medencében a történelemből ismert nagy népességmozgások, -keveredések, betelepítések, illetve ezeket nem egy esetben megelőző járványok zajlottak az elmúlt évszázadokban. Hazánk területén is. Aminek egyik következménye egyébként, hogy aligha tudná valaki megnevezni az elmúlt ezer évben előfordult valamennyi biológiai ősét. A félrelépő cselédlánytól a genetikai kölcsönt nyújtó haderőkig bezárólag. Innentől válik nevetségessé az, ha bárki genetikai kiválasztottságról kezd ugatni. Bármely itt élő népcsoport esetében. De, ez sem a hazai, sem a hatokon túl élő, tetszőleges nép nevében felszólaló, gondolatmentesített populistákat nem szokta zavarni.

Ahogy az sem, ha a tények egyéb fodraiban esik hasra a mondanivalójuk. A Szilinek tulajdonított kiemelések egyike például imígyen szól: „Ahol van önigazgatás, ott nincs elvándorlás. Az adott nemzeti kisebbségek megélhetik önazonosságukat és a szülőföldön való boldogulás lehetőségét.” Aminek sajátos önleleplező ereje is van. Annak fényében, hogy a hazai gazdasági exodus százezreket szór szét Európában. Szili szavaival igazoltan hazánkban tehát sérül a lakosság önrendelkezési joga, valamint a szülőföldön való boldogulás lehetősége.

Andrew_s