Pár napja bukkant fel a hír, hogy a változatosság
kedvéért újra átszabják a Szent Gellért tér környékének forgalmát. Ezúttal a
kerékpárosok kedvéért kezdenek festegetésbe. Az Index
publicistája szerint annak a jegyében, hogy győzött az ésszerűség. Irodalmi
munkásságának részeként elfogadom a véleményét. A magamé meg az, hogy túl sokat
nem járhatott arrafele.
Mármint gyalog. Nézelődve. Nem kerékpárral vagy autóval,
vagy futólag átutazva egy villamoson, hanem „csak úgy”. Ha mégis, akkor lehet,
hogy nem ugyanazt a helyet ismerjük ugyanannak. Az, hogy a Bartók Béla út
közlekedése rémes, az persze nem új. A magam emlékei szerint az M7-es megnyitása
óta alkalmatlan arra a forgalomra, amit át szeretnének vezetni rajta. Előtte
egy közepes forgalmú út volt a sok közül. Két olyan buszjárattal, az 1-essel és
a 7-es családdal, amely keresztülszelte a várost, és összekötötte a területet a
főváros más fontos pontjaival. De ez mára már a múlt. Még akkor is, ha személy
szerint talpig vasban váratnám meg a körtéren a következő 1-es buszt azzal, aki
az említett járat megszüntetését eredményező döntést meghozta.
Azóta a környéket többször átszabták. Nem egy esetben
olyan rövid nyugodalmas periódust hagyva két útfelbontásos manőver között, ami
kétséget ébreszthet az azt elrendelők ép eszét illetően. Illetve a
korrupciómentességben. Eközben a buszjáratokat agyonritkították, a metró
állomásai gyakorlatilag mindentől távol vannak, vagy szinte feleslegesek. Ami
azonban szinte biztosan jó ötletnek bizonyult, az a fonódó villamosok rendszere.
Az ennek érdekében kialakított szélesebb peronok kétségtelenül beszűkítették a
Bartók Béla utat. Az, hogy a tervezésnél másfél útsávot hagytak az autóknak,
a Szent Gellért térnél, az igazán „zseniális” ötletnek
bizonyult. Részben persze érthetően, mert a száz éves házakat kicsit nehéz odébb
tolni. De ez a tervezés pillanatában is így volt. Ahogy az sem újdonság, hogy a
környéken üzletek vannak. Ahova olykor szállítanak is. Miközben aligha várható
el az ott lakóktól, hogy lebegtessék az autóikat. De talán ez is egy másik történet.
Abból a szempontból, hogy a kialakított fél sávból most bicikli út lesz.
Gyakorlatilag végképp elzárva a tovább-szűkített közút egyre idegesebb autósaitól.
Látszólag ez lehet jó megoldás, de az ideges autós nem
feltétlenül jó partnere a kerékpárosnak. Akik egy részénél jelenleg is nagyobb
az öntudatuk, mint az empátiájuk. Ezt sokan megtapasztalhatják ott, ahol az
egykori járdára vitték fel a kerékpárutat. De természetesen nem szeretném
kétségbe vonni a kerékpárosok jogát az egészséges életmódra, illetve a sportra.
Noha él bennem némi kétely, hogy korántsem hegyvidéki levegőt biztosító közúton
sportolva erőteljesen ápolódik az egészség. Miközben talán érdemes lenne
tudomásul venni, hogy a kerékpár nem tömegközlekedési eszköz. Akkor sem, ha
tömegek teszik kockára a saját biztonságukat, vagy a „közönséges” gyalogosokét.
Egyébként, gyalogosként akár üdvözölhetném az ötletet, hogy a járdáról letiltsák
a kerékpárosokat. Akár büntetés terhe mellett. Nem csak itt, hanem általában
is. Tudomásul véve, hogy a kerékpározás nem bélyeggyűjtés szintű hobbi, és a
kerékpár közlekedési eszköz.
Azért persze érdekelne, hogy hány kerékpáros maradna a
közutakon, ha a gyalogosok között szlalomozva nem közlekedhetnének, a
kerékpárokat rendszámtáblákkal kellene ellátni, és a közúti kerékpározást, egy
alapos elméleti és gyakorlati vizsga, egészségügyi alkalmasság-vizsgálat után
megszerezhető, jogosítványhoz kötnék. Ha közlekedési eszközként kezelnék a
közlekedési eszközt. Valószínűleg a városi kerékpárosok száma így már könnyedén
kezelhető lenne. A Szent Gellért tér környékétől függetlenül. Amellyel
kapcsolatban, azt hiszem, hosszasan lehetne vitatkozni a közlekedés
szervezéséről. Akár leporolva az évtizedes
terveket is a sétálóutcásításról.
Andrew_s
Lerágott csont.
VálaszTörlésAz autós, ha úgy dönt a tiltás ellenére is közlekedik, vagy parkol a kerékpárúton, a segéd/motoros,ha úgy dönt továbbra is közlekedik a kerékpárúron, a kerékpáros, ha úgy dönt továbbra is áthajt a tilos, jelzésen, vagy a gyalogátkelőhelyen, és szlalomozik a járdán a gyalogosok között, a gyalogos, ha van hely, akkor is sétál, vagy megáll beszélgetni a kerékpárúton. Sorolhatnám tovább.
A közlekedési morál, kultúra nem a jogosítványon múlik, hanem a tudaton.